Előre főzés és veszekedés a maradékon?
Lehet,hogy sokak számára ismerős lesz.Jó ideje nem szülőkkel élek, meg már férjhez is mentem.
Szerintem ez a maradék étel kérdése egyfajta generációs kérdés is lehet, mert az anyósomnék ugyenez volt.A férjem sem szerette, csak ő megalkuvóbb volt.
Engem viszont soha nem tudtak "betörni".Nálunk otthon anyám mindig hatalmas adagokat főzött, előre több napra, kil volt porciózva a hűtőben.
Szombaton is a maradékot akarta,hogy megegyük, mikor otthon volt.
Én mindig mondtam,hogy én főzök, sőtök a családnak palacsintát vagy lángost, akármit, mindenki nagyon örült neki rajta kívül, utána fél napig sérődött volt.
Folyamatosan ment a harc,hogy kényes vagyok, "semmit nem akar megenni" blabla.De, megszem, csak nem úgy,hogy 2 napot állt a hűtőben.Meg nem is éreztem jól magam utána.
Középiskolás koromban menzás voltam, ott ettem, de azt is állandóan felmondta, "mert kényes vagy".
Számomra az étkezés az nem a gyomor megtöltésése, nem pusztán egy szükséglet kielégítése.A főzés is számomra egy pozitív időtöltés.
A mi háztartásunkban nincs lakodalmi mennyiség, nincs több napra főzés.Olyan van,hogy elötte nap bepanírozom a sajtot és másnap kitüsöm.