Trauma egy halálos szövődmény miatt
2 éve volt egy gyomorműtétem ami jól sikerült. Minden rendben ment egészen tavaly májusig.
Akkor viszont egyik napról a másikra hirtelen elkezdett fájni bal oldalon a hasam.
De nem nagyon csak így fájdogált. Úgy voltam vele,hogy majd elmúlik.
Mivel nem múlt el elmentem a Bajcsy Zsilinszky kórházba. Először sürgősségire majd onnan felküldtek ügyeletre mert “náluk 12 órát kellene várnom”.
Sírva mentem oda fel a 2.-ra ahol 1,5 órát kellett még várnom az orvosra mert akkor már nagyon fájt a hasam.
Természetesen lelettem cseszve,hogy miért oda megyek miért nem sürgősségire. (A sürgősségi küldött hozzájuk…)
Nagyon flegma volt a doktor velem.
Minden vizsgálat nélkül elküldött haza.
Már a taxihoz sétálva sírtam a fájdalomtól.
Amint lakásba értem hívtam is a mentőket mert elviselhetetlen volt a görcs.
Bevittek a Semmelweis Klinikára.
Alig bírtam megállni a lábamon. A WC-ben sírtam….
12 órát várattak minket a sürgősségin több beteggel és semmit nem csináltak velünk. Emberek földön ültek. Reggel 7-kor mosolyogva közölte velem a fiatal rezidens doktor,hogy a laboreredményem tökéletes, és „megígéri nekem”, hogy semmi komoly bajom nincs.
Ez 100%.
Elsírtam magam előtte a görcstől és nem értettem hogy tudnak egyszerűen így hazaküldeni ilyen fájdalmakkal.
Ezután Bécsbe mentem, mivel akkoriban még Ausztriában voltam biztosítva. (Sürgős esetben Magyarországon is ellátnak) Ott sem mutatott semmit a CT, a labor továbbra is tökéletes volt.
De elviselhetetlen fájdalmaim voltak és semmilyen fájdalomcsillapító nem segített.
Innen is elengedtek.
Végül Svájcba utaztam, mivel épp költözés alatt voltam két ország között (Svájc-Ausztria) és ott kezdtem el dolgozni abban a hónapban. Szorított az idő emiatt is. A vonaton a WC-n sírtam a fájdalomtól, és úgy éreztem,hogy így nem tudok tovább lenni… kórházba kell mennem.
Ez volt életem legjobb döntése. Az orvos Svájcban azt javasolta, hogy megnézik laparoszkópos műtéttel mi a helyzet ott bent mert előfordulhat, hogy a CT nem mutat ki mindent és elképzelhető,hogy sérvem van.
Ha nincs baj akkor lezár és csak 30 perces “műtét” lesz.
Ehhez képest két órán át tartott.
A gyomrom teljesen megcsavarodott a saját tengelye körül, összenövéseim voltak és a beleim sem jó helyen voltak. Az orvos szerint konkrétan minden rossz helyen volt a hasamban.
Azt mondta, ha még 1 napot vagy akár csak 1-2 órát várok, életveszélyes állapotba kerültem volna.
A svájci doktor még egy fotót is készített a műtét során, amit megmutatott nekem szóval láttam a saját gyomromat, teljesen megtekeredve….
Azt mondta, még soha nem látott ilyet pedig ebben a kórházban speciálisan gyomor bypass műtéteket is végeznek.
A képet még a főorvosnak is továbbküldte.
Na azóta én rettegek a betegségektől és úgy érzem csak magamra számíthatok ha bármi bajom van.
Félelmetes halálközeli élmény volt ez nekem.
Nem bírok megbízni az orvosokban sem amit nyilván észrevesznek mert mindent 6x megkérdezek, minden apróságnak utána megyek.
Előtte nem voltam ilyen.
Ha elkezd fájni a hasam azonnal elsírom magam mert visszajönnek az emlékek tavalyról amikor kórházról kórházra mentem egyedül és senki nem segített.
Annyira félek mindentől.
Most terhes vagyok de sajnos a terhességem sem problémamentes.
(Miért is lenne az életem az…)
Szerintetek egy szakember tudna ezen segíteni?
Ez ptsd lenne?