u/Key-Ear7985

Én gyerekkorom óta nem igazán féltem semmitől. Például valaki elront valamit a munkahelyen és úgy elkezd aggódni, mintha ezért e hibáért minimum agyonvernék de inkább az élete végét jelentené. Miközben a lőtéri kutya nem foglalkozik azzal a hibával. Legrosszabb esetben mi történhet, ha hibázik az ember? Kirúgják a munkából, megbukik a vizsgákon, akkor kirúgják az iskolából? És akkor mi van? Be lehet újra iratkozni és lehet találni másik munkát szinte bármikor. Szóval a világon mindent lehet pótolni, még a pénzt is. És ilyenkor mondják, hogy bármit lehet pótolni, az egészségen kívül. Miért van az emberekben ez a folyamatos feszengés? Sose értettem.

Jogászként, elektronikai technikusként, mérnökinformatikusként, (más diploma is van) B2 angol és némettel. Tudom össze-vissza érdeklődtem anno, ez van.

Érdemes gondolkodni Ausztriában? Valós az, hogy kb 35-40 ezer euró / év bevétel lehetne nettóban?

Motiváció: pénz. Többit megoldom.

Nekem az az utolsó infom, hogy szeptembertől várható komolyabban, hogy elkezdik vizsgálni az ügyeket. Nem akarok most én is beleállni ebbe a gyűlölet cunamiba, hogy mi van már, maradjunk annyiban, hogyha idén nem történik ÉRDEMI változás és elszámoltatás, akkor ezt megint beszoptuk, megint palira vagyunk véve. Én adok még nekik időt, de ha fél év után sincs semmi, akkor ez szerintem megint ugyanaz, mint az elmúlt (mostmár) 36 év magyar politikája. Kérdés, hogy az átlagemberek mikor akarnak ezen változtatni.

Ha egy férfi nagyon jó anyagi körülményeket tud megteremteni saját magának, az vonzó a nőknek? Sokkal könnyebben talál az ember megfelelő nőt , ha van egy szép nagy háza, jó autója, befektetései?

Mindenkinek van egy olyan időszaka fiatalon, amikor tele van energiával, tervekkel, világmegváltó gondolatokkal. Azt hiszi sérthetetlen és előtte a világ, csak meg kell hódítani. Utólag mikor döbbentél rá és hogyan, hogy ez az érzés csak a te fejedben volt? Egyáltalán rájöttél már?

Kb. 13 évvel ezelőtt főiskolás korszakomban egyszer találkoztam egy nálam idősebb nővel, aki áthívott egyik este. Semmi romantikát nem várt el, udvarlást, ilyesmit, semmit. Csak az volt a kérése, hogy ne vedekezzunk sehogy....2 aktus volt egymás után. Nekem fiatal pasiként nem kellett kétszer mondani. Lényeg hogy gondoltam erre a nőre azóta is többször, aztán rá pár évre láttam, hogy van egy kislánya. A Facebookon láttam. Nem tudom....létezik, hogy ilyen brazil szappanoperába illő dolog lenne az életemben? 🙂 Ha viszont tényleg tőlem van az a lány, hát engem nagyon érdekelne. De az is lehet hogy tök bolond vagyok és semmi közöm hozzá.

Egy kis motivációra van szükségem a tanulásban, ezért csak nagyon magas összegeket írjatok.

Amikor már rég történt valami szemétség vagy aljas húzás embertársaink felől, amikor már kezd az ember nyitott lenni és hinni a jóban, akkor jön valaki aki az egészet elrontja. És akkor újra visszatérek ahhoz, hogy kőgenyónak kell lenni (ez mondjuk így nem igaz,mert nem tudok olyan lenni) az emberekkel, mert akkor tartják magukat a dolgokhoz. Mert ha kedves vagyok, segítek, akkor azonnal hátba szúrnak. Veletek is így van ez? Most nem is az hogy én szemétláda leszek másokkal, hanem hogy akkor pl. munkahelyen egy kollégával szemben amit telefonon megbeszéltünk, azt kérem e-mailen leírva. Miért kell elszúrni mindig az emberek felé a bizalmat? Mindig ez van, újra és újra. És akkor az ember legyen humánus, megértő, segítőkész. Persze....akkor ott vágnak hátba, ahol tudnak.

Vagy erre sok nő mondja, hogy kizárt? 30 év körüli nőkre gondolok leginkább.

Valamivel nagyobbak lesznek az esélyek a munkaerőpiacon?

És mennyi eladást sikerült produkálni?

Más: aki ingyen tesz fel steamre bármit, az miért teszi?

Bocsi, ha fárasztó a kérdés.

36 évesen még mindig nem lenne késő elkezdeni komolyan programozni? Alapok vannak azért, de nagyon alapok csak.

Én nem vagyok szakmabeli, csak a fél életem azzal telik, hogy halogatom a programozást. Mást tanultam, de a felét nem keresem meg ennek az összegnek. 2 diplomával. És most elcsodálkoztam hogy tényleg KÖNNYEN lehet találni ilyen havi fizetésért állást fejlesztőként?

Azon is belül a kormanytisztviselőkét.

Tehát van ilyen hír az elmúlt 3 hónapban? Csak azért kérdezem, hogy számítsak rá vagy ne.

Linket, ha tudtok mellé küldeni, azt megköszönöm, ha volt ilyen ígéret egyáltalán.

Sokat gondolok arra, hogy amikor fiatal voltam és pl. barátnőmhöz mentem vonattal vagy iskolából hazafelé. Ez a lassú rock zene, őszi falevelek vagy ropog a hó a lábam alatt. Gondtalanul, szép tájakat látni, hinni a világban, nagy terveket gondolni. Ez az érzés hova lett?

Mert ugye mindenhol az jön szembe, hogy az AI elveszi már ezt a munkát is. De most, ha én magamnak akarok készíteni vagy esetleg eladni 3D termékeket / játékokat, akkor ki mondja meg hogy azt AI segítségével készítettem vagy nem? Tehát elvileg megéri még mindig ezzel foglalkozni?

Valamikor ezen vitatkoztunk gyerekként 25 éve. Azóta sem derült ki az igazság.

Elment az idő. Mikor lettem közel 40 éves? Nem rég még én voltam a fiatal srác.

Előre is jelezném, senkit nem akarok megsérteni, csak a magam véleményét írom le a művészekről, művészetekről.

Kellemetlenül kellene éreznem magam amiatt, hogy nem vagyok művelt a művészetekben?
Mondok egy példát: színház. Világ életemben unalmasnak tartottam. Azt hittem, hogy ez csak egy gyerekkori dolog, és amikor felnőtt leszek, akkor megszeretem. Hát nagyon nem így lett. Ha van unalmas időtöltés számomra, a színház a top 3-ban benne van. Pedig nem hogy gyerek nem vagyok, de fiatal sem már.

Nem csak a színházakkal kapcsolatban van ez nekem, hanem magyar írók, költők pl. Amikor írják, hogy meghalt XY Jászai Mari díjas színészünk, költőnk, ilyen-olyan híres magyar írónk. Az egy dolog, hogy soha nem hallottam róla, mivel egyáltalán nem érdekelnek sem a versek, sem a könyvek, regények, na de amikor utána nézek, hogy mégis milyen verseket írt...egyszerűen nem hat meg. Értem, hogy szép tud lenni egy vers. Értem, hogy egy regényt jó elolvasni, de én szerintem immunis vagyok ezekre az érzelgősségekre.

A festészet és a zeneszerzés viszont már olyan dolog, amihez azt mondom, hogy kell tehetség. Amikor látok egy több száz éves festményt, ahol úgy van lefestve egy történelmi pillanat, mintha egy fénykép lenne, na az számomra művészet. Az egy kézzel fogható valami.
Egy komolyzenei előadás szintén művészet, mert ott megfelelő hangokat állítottak össze, ami korszakalkotó volt akkoriban és ezáltal fejlődött a zeneipar később. Még ha nem is vagyok egyik komolyzenei előadónak sem a rajongója.

A színészethez is kell tehetség és az íráshoz is, csak nekem az a bajom ezzel az egésszel, hogy ha azt mondom Dicaprio vagy Tom Hanks, stb, akkor nem tudom miért kellene nekem XY magyar Jászai Mari díjas színészt, írót, költőt nézni. Ki vagyok ezektől a díj megnevezésektől is amúgy.

Ebben segítsetek megértést találni, hogy egy született műveletlen bunkó vagyok vagy pedig értsem meg magam most már, hogy az átlag ember kb pont ilyen? Mert amúgy engem csak az zavar ebben az egészben, hogy amikor olyan körökben mozgok, hogy elkezdenek beszélgetni művészetről, én meg sem tudok szólalni. Mert elvileg az értelmiségiekhez tartoznék, vagy mi. Pedig én erőltetem a dolgot, próbálom magam erőszakkal rávenni, hogy művelt legyek ebben, de egyszerűen nem megy. Annyira életidegen nekem. Az első dolog, ami eszembe jut a "művészetről": nem emberi. Nem természetes. Mű.

Munkahelyen van egy kolléganő, aki ha bejön hozzám az irodámba, alig akar kimenni. Nem sokszor jön be, mert nincs sok dolgunk egymással munka terén, de amikor valami apró dolog van, egyből magától mondja, hogy jön át és csak beszél, beszél, amikor kifogy a szavakból, csak néz rám.... szóval nem tudom eldönteni, hogy tetszem neki vagy csak simán kedves velem. Állandóan mosolyog rám és nagyon mélyen néz a szemembe sokáig. Én érzem már magam kellemetlenül komolyan néha. Van közöttünk vagy 15 év amúgy, és hát ő egy elég csinos lány, én pedig egy átlagnál kicsit gyengébb minőségű 30-as. Szóval végképp nem értem. Csak túl gondolom és csak simán kedves?

Minden alkalmat kihasznál, hogy beszélgessen velem a folyosón is.