u/Maximum_Kiwi_2427

Sziasztok!

Segítségét szeretnék kérni. Egy éve már, hogy véget ért a kapcsolatom, ami felett már bőven eljárt az idő.

5 éven keresztül voltunk együtt, a végére nagyon toxikussá vált - az abúzus határait feszegette, ezért is lett vége, egyszerűen már nem bírtam tovább.

Szeretnék újra ismerkedni, esetleg online társkeresőlet kipróbálni. Az egyetlen problémám ezzel, hogy rendkívül félek, hogy szembetalálkozok vele valamelyik appon.

Tudtok valamilyen tippet, hogy hogyan lehetne esetleg megkerülni/szűrni a keresést? Tudom, ez egy álom, de ha esetleg van valakinek tippje, azt nagyon megköszönném!🩷

Sziasztok, ez most egy kellemetlen szituáció, amiben a segítségeteket szeretném kérni.

2 hónapja költöztem be az új lakásomba, minden tökéletes, rendkívül szeretem. A lakóközösség is kifejezetten kedves, nem volt még semmi probléma.

A szomszédaim viszont sajnos nagyon hangosan élik az intim életüket. Korábban már mondták, hogy ha van valami, akkor szóljak nyugodtan, de a nyögéseiken kívül semmi nem zavaró, ezt meg nem tudom hogyan illene jelezni.

Ti ezt hogyan oldanátok meg?

Sziasztok! 26 éves nő vagyok, és úgy érzem a mai világban nincsen lehetőségem ismerkedni olyan férfival, aki ugyanolyan értékrenddel rendelkezik, mint én.

Szerető családból jövök, egyetemet végeztem, munkahelyem egy csodahely, saját lakásom van, csinosnak tartom magam, de egyszerűen úgy érzem, hogy rossz embereket vonzzok be. Volt egy 5,5 éves kapcsolatom, aminek azért lett vége, mert az akkori párom úgy érezte, hogy még nem élte ki magát és szeretne más felé nyitni, nem akar lehorgonyozni. Most lett vége egy pár hónapon tartó ismeretségnek, ahol ugyanezt megkaptam, hogy neki erre nincs ideje, de előtte meg konkrétan olyan gyorsan megtaláltuk a közös hangot, hogy egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy ennek ne lehetne jövője. Erre megkaptam a "nem veled van a baj, hanem velem" dumát. Annyiszor megkaptam. Olyan fájdalmas már.

Kezd elegem lenni abból, hogy senkinek nem vagyok elég, és manapság senkinek nem egy komoly párkapcsolat a cél. Értem, hogy ez így egyszerűbb és értem, de el- és kihasználtnak érzem magam. Nyilván itt hibáztathatjuk a naivitásomat, de hadd ne legyen már akkora dolog, hogy hiszek abban, hogy az emberek őszinték és kitartóak tudnak lenni egy ismerkedés során. Mert ugye, mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

És itt érzem azt, hogy teljesen elkeseredtem. Mindig-mindenkinek éppen addig van ideje, amíg komolyra ne fordulna a dolog.

Annyira megalázó és úgy érzem, hogy emberként/nőként/párként is elveszítettem az értékemet, mert senki számára nem vonzó a párkapcsolat.

Elegem van. Rettenetesen fáj.

Interneten csak a néhány értékelés van fent, kíváncsi lennék, van-e itt olyan, aki tudna mesélni róla.