Meghívjam apukámékat?
Nem tudom, hogy volt-e valaki hasonló helyzetben, de minden verzió érdekel.
Story: apukammal volt egy elég nagy konfliktusunk, mikor huszon pár éves voltam, ez kb 7-8 éve volt, azóta nem beszélünk.
A szüleim elváltak mikor 3 voltam, így apukamhoz minden második hétvégén jártam, mindig jött értem. Aztán húszas éveim körül mikor egyetemre jártam, már ritkábban jártam hozza, de én úgy éltem meg, hogy jó kapcsolatunk volt, nagyon vicces ember, mindig jól elvoltunk.
Viszont ahogy nőttem, lattam az egyszerűségét és negativabb oldalát is, amit azóta meg erősebben látok. Nagyon makacs es nem egyszerű ember, de látom azt is már felnőtt fejjel, hogy mi miatt ilyen és mennyit küzdött/kuzd az életével..
Viszont úgy erzem, hogy már nem ismerem, vagy talán sosem ismertem igazán, csak az van amire emlékszem, és az, amit én most máshogy látok már belőle.
Egyre közeledik az esküvő dolog, és nem tudom, hogy felvegyem-e vele/veluk a kapcsolatot és meghivjam-e majd az esküvőre.
Mióta volt ez a nézeteltérés, azóta a család azon részével sem tartjuk a kapcsolatot.
Felek, hogy meg fogom bánni egy nap, ha nem hívom el, de közben attól is tartok, hogy feszéjezne, ha ott lenne..
Első körben arra gondoltam, hogy csak a templomi eskuvore hívnám őket, a bulira már nem?
Nem tudom mit csinálnjak.
Volt már más hasonló helyzetben?
Végül mi lett a döntés, és megbantad?