Tegnap 1 nap alatt kiolvastam Bonnie Garmus - Minden kémia c. könyvét, és azóta a hatása alatt állok, nagyon megrázott, felzaklatott, és motivált.
Nemrég olvastam Kathryn Stockett mindkét könyvét, nekem azok is felejthetetlen élményt nyújtottak.
A durva alatt nem azt értem, hogy feltétlenül halálos. Hanem hogy krónikus, akár életet veszélyeztető is, vagy ha nincs időben kezelve, akkor visszafordíthatatlan és maradandó problémákat okozhat
Szóval alapjában véve elég magamnak való ember vagyok, nem szívesen fogadom más emberek társaságát, bőven elég ha van 1 db barátom (akivel bőven el lennék messengeren, nem igénylem a személyes találkozót). A párkapcsolatom az egyetlen, ami nem zavar, ha jelen van az életemben. Viszont sokszor ha anyám/anyósom ír, hív, vagy a munkatársaim nem munkaügyben hozzám szólnak, iszonyatosan felidegesedem.
Szörnyen érzem magam, mert amúgy jó ezekkel az emberekkel a viszonyom, de mégis annyira soknak élem meg, hogy jelen kell lennem az ő igényeik szerint, pedig amúgy nem gyakran keresnek. Pl. anyós kb hetente, 2 hetente van hogy ír/hív, és már azon is felbaszom magam, mintha állandóan zaklatna, pedig nem.
Kicsit olyan mintha nem igazán tudnám megélés szintjén szeretni ezeket az embereket.
Hogy tudom ezt elfogadni magamban?
Azt nem tudom, hogy szeretnék-e türelmesebb lenni. Olyan áron biztosan nem, hogy csak eljátszom, de belül felrobbanok.
Nehéz a képzés? Tényleg nincs tételsor amit vizsga előtt megkaphatnánk?
Gyakori a bukás? Írásbelin mennyire szigorúak? Milyen feladatok szoktak lenni?
Sokszor úgy érzem, nagyon ritkán van ábrázolva két nő szerelmi kapcsolata egy könyvben, ha mégis, akkor biztosan mellékszereplő, és/vagy felszínes a megjelenítésük. A legtöbb LMBTQ főszereplős könyv pedig határozottan meleg/bi férfiakkal íródott. Szerintetek miért van ez?
+ ha van jó ajánlásotok WLW illetve transz témára, szívesen fogadom - akár angolul is! (:
EDIT: Nem romantikus, és nem erotikus könyvekre gondolok, tehát nem maga a szexuális aktus olvasmányos leírása lenne a szempont
Szóval nagyjából 85/F a méretem, és megőrülök, hogy mindig ilyen pállot szag jön tőlük a pólóm alól!
Próbáltam már izzadásgátlót közéjük/alájuk kenni, de csak még nedvesebb lett ott a közeg. Spray-vel is próbálkoztam, de mit sem ér. Annyira kellemetlen saját magam előtt is, és félek hogy mások is megérzik. Ti mit tesztek a pállott ciciszag ellen?
Mindig is szerettem enni, és nasizni, különösebben elhízott sosem voltam, teljesen átlagos testalkatom volt. 2 éve hormonkészítményt kell szednem, ami mellett viszont elhíztam, és bár szerintem nem (csak) ezzel áll összefüggésben, de megváltozott az evéshez való viszonyom. Ha épp nem eszek, és nem vagyok amúgy éhes sem, csak az evésre tudok gondolni. Tudom, hogy fogynom kéne, de egyszerűen nem tudok megállni, hogy hiába vagyok tele, ne egyek. Pszichológusra sajnos nincs pénzem, viszont tudom és érzem, hogy valami felismerésre kéne eljutnom, és/vagy arra, hogy ne halogassam elkezdeni a ne túlzabálást, és hogy az első pár napon jussak túl, mikor kicsit leállok, mert tudom, hogy utána már könnyebb. Nektek sikerült valahogy magatokban eljutni arra a pontra, hogy na MOST változtatok? mi segített?
Több helyen is olvastam, de a személyt nem nevezik meg, csak célozgatnak rá, de nekem ne áll össze a kép :D
Az utóbbi években leginkább a Nivea Pearl&Beauty stift vált be a legjobban, emellett nem izzadtam, és az illatát is kellemesen éreztem magamon nap végén is. Viszont nagyjából fél éve tapasztalom, hogy mikor már a végét járja, akkor használat közben letörik a stift. :( baromi idegesítő, és nem mellesleg bosszantó is, hogy az egész stiftet kifizettem, de az alját már nem tudom rendesen elhasználni :D Próbáltam dove golyósat, és rexonát is, de hagymaszagút izzadok mellettük :')
Kipróbáltam másfajta nivea stiftet, de az is törik. Mi az istent használjak, ami beválik?
Sajnos anyagi helyzetből kifolyólag az OLCSÓ lenne a legfontosabb, és hogy tudjak rajta telefonálni. ios kompatibilis, és nagyjából 10.000.- alatt, létezik ilyen? :')
Elég fehér bőröm van, és sajnos egy endometriózisra kapott gyógyszer miatt küzdök a gyulladt, jóóó nagy pattanásokkal. Jó látványosan piros nagy kelések vannak a fejemen, gennycsap nélkül.
Használok DM-es lemosót, eddig a Salt House pattanás elleni hidratálóját használtam, az valamennyit segített, de mintha kezdenék immunis lenni rá :( Most legutóbb egy neutrogena pattanás elleni készítményt vettem, de... hát nem sok minden történik.
Szeretném kicsit el is fedni őket, de sminkelni nem szeretek. Gondolkodtam BB krémen, de annyira világos a bőröm, félek, nem találok rá jó árnyalatot, és azt se tudom, hogy kéne használni :') nagyon alapozószerű? Vettem egy essence zöld korrektort, ami a pirosság ellen van, de feltételezem, ezt sem önmagában kéne használni.
Igen, barlangból jöttem, de sosem voltam igazán sminkpárti - magamon -, és nem tudom mihez kezdjek :(
Nyilvánvaló volt a szavaiból, hogy nem szokott le a drogokról.
Nem tudom elképzelni, hogy valaki mindennap kokainozik, és állítása szerint azért sikerült leszoknia, mert "elment a falig", és ettől észbekapott.
Bármit mesélt, mindent enyhítve mondott el (pl. kérdezték, hogy igaz-e, hogy a barátai félve mentek be hozzá, mert benne volt a pakliban, hogy halott. Mire Dani válasza: igen, volt hogy arra számítottak, hogy nem leszek túl jól....) Úgy gondolom egy gyógyult függő nem enyhíti a történteket.
Többször éreztem mismásolást, és hogy szó se esett arról, hogy KELL a segítség a tisztuláshoz, pedig szerintem fontos lenne elmondani..
Kifejezetten saját sztori érdekel, nem pedig az ismerős ismerőse aki kigyógyult a rákból a gyógygombáktól. Olyan probléma, amire nem vártatok javulást, de mégis megtörtént? Az orvosok nem túl jó esélyeket ígértek, de nem lett igazuk?
Leginkább olyan érdekel, aki nem közeli hozzátartozó, barát. Hanem inkább távoli ismerős, egy kolléga akivel csak köszönőviszonyban vagytok, vagy egy idegen.