u/koskakot

I've been dating a guy for nearly a year. We hit it off right away, he wasn't ever exactly romantic but I had no doubts about his romantic intentions from the start. But after months when I did want to have the 'what are we' talk I basically just got the 'I'm not ready' talk, and that we should discuss it at a later date, but he likes being with me. He did introduce me to family and basically all of his friends, although I've never actually heard him use the word "girlfriend".

He's apparently been burned by his non-that-recent divorce, that's why he's "trying to focus on himself". Still, we hit it off, and I'm not actually sure how often he went on any other dates, as it wasn't an open topic of discussion between us. All the while he has been very attentive to things I say, surprises me with thoughtful little gifts, never cancels any plans and very very slowly have been hitting "relationship milestones" without really acknowledging any of them.

He also planned a travel with his friend back in March to a Very Far Country (won't name it just because I don't want the post to be too recognizable). Back then, since we were very early and such and I didn't have any idea whether we would be together later down the line I obviously didn't really insert myself into their plans. Then I honestly just sorta forgot about this trip coming up. We went on a short vacation of our own in August.

Then we're still together now, and he went to VFC with his friends, who are a couple btw. One member of the couple actually expressed that it's unfortunate I'm not coming with them, as she'd have another woman to hang out with, and go to sex-segregated places, and how bad that I can't come. And that was surprising, as I never said that I "couldn't come". Like maybe not to the full duration of their travels, but I could have accompanied them for most of it (they have a lot more PTO than I do). I actually organized another travel to another Very Far Country with a family member, and obviously I was sorta motivated by missing out on this trip. And I realized that it wouldn't have been that more expensive to join them last minute while checking ticket prices.

Even though I'll be traveling myself soon to an exciting place, looking at my boyfriend's pictures is triggering me now so bad I just paused them for a while on social media. He never once brought up the possibility of me going with them in all the months leading up, and doesn't express any sadness over me not being there, but he's not really the type to say anything like that anyway. We talk daily and he gives updates, but it's very barebones stuff of all the fun things they do and some pictures and asking what am I up to at home, but never anything "meta" about our relationship or him telling me he misses me ever. I feel like I held back on expressing any hurt so far or have been grateful for breadcrumbs for so long, I don't feel like I have room to express these feelings in our relationship.

At this point I honestly feel like I just want to ghost my way out of our relationship. I feel like this is an especially sensitive period in our relationship, but he still thinks I'm this cool, independent woman who thinks nothing of him going away on a vacation without me for 3 weeks. It's also a destination I'd have really liked to visit at least once, and apparently he isn't all that enamoured by it, so I doubt he'd like to go again. And it makes me want to be even less with him, this incident feels like it'd hang around like a lasting resentment if we stay together, and I don't know how it became such a huge deal for me. I feel like he doesn't know me at all, but I also don't want to start discussing this while he's on a vacation.

TL;DR: Boyfriend who's not actually ready to get serious went on a very long vacation with friends and never even once tried to get me to go even as we stayed together and got "official" in front on his friends. Now he's on this trip and I'm having a really rough time, and almost just want to pretend he doesn't exist and move on with my life.

I've been "stuck" (ie. unable to quit) a situationship of 8 months now. He doesn't want anything serious for now, but we're not exclusive. He still keeps tabs on how I spend my time, who I am meeting, not to an obsessive degree, but still kinda seems to be feeling out whether I'm going on dates. And I did go on dates, but nothing really came off it. It'a embarassing to say but I hoped I could just fall from one developing love into another.

At this current point I'm obsessed with this guy. I don't bring up my problems with our relationships status because I'm that unwilling to give him up. I'm convinced that if I gave an ultimatum, he'd tell me to leave, but I hate the idea.

I'm trying to find the mental space to leave out of self-respect, but honestly fear is a bigger motivator. Fear of him dumping me because he finds someone he actually wants to commit to. That's why I was trying to do that first. Typing this out I'm realizing how toxic this dynamic is for me.

People keep telling me I will be able to find something better. But for now I like almost everything about him, apart from his unwillingness to commit. But I guess that alone should be reason enough. He's 35M.

Sziasztok!

33 éves budapesti nő vagyok, közalkalmazotti irodai melót végzek jelenleg, bár ebből már elvágyódom.

Elsősorban a közelben élő baráti viszonyokat szeretnék kiépíteni, mert sajnos majdnem minden baráti viszonyom vagy elvesztette szavatosságát életkörülmények változása miatt, vagy meg tudom számolni a kezemen, évente hányszor látom őket. Elsősorban nőkkel barátkoznék szívesen, mert ez az szerintem, ami igazán hiányzik az életemből.

Nehezen megy számomra a barátkozás és ismerkedés, mert nehezen lépek egyről a kettőre, nincs elég magabiztosságom ahhoz, hogy elhívjak embereket ide-oda, vagy az igényeimet mindig megfelelően kifejezzem. Ez a red flag részleg, ezzel pszichológussal együtt dolgozom, de nem lehet 2 hét alatt visszacsinálni azt, ami évek alatt ivódott belém rossz társaság és saját hiba miatt is.

Szeretek mindenféle kulturális programra járni, elég nyitott vagyok ilyen téren. Utazni is szeretek, akár egyedül is, amit idén lehetőségem volt kirpróbálni, bár az idei évben nagyon elszórtam a szabadságaim, így nagyobb utazás idén már nemigen lesz. Introvertált ember vagyok, inkább a gép, szövegek, otthon berendezése foglal le, de egyébként nem vagyok egyáltalán ellenében a tömeges ivós programoknak se, csak hát nem nagyon van kivel. Koncertekre szívesen megyek, új dolgokat kipróbálok, a nagyon spirituális vonalon kívül, mert abban én nem tudok átlényegülni, de persze nem baj, ha te igen.

Szeretek sportolni, akár természetjárás (bár ilyen önálló szervezésben még nem volt nekem), de főleg csoportos órák, illetve közeljövőben szeretnék komolyabban foglalkozni edzőtermi edzésekkel is, hogy kicsit megnézzem, mit tudok kihozni magamból.

A szerelmi életem nem túl izgalmas, de nem is egyszerű történet, de nincs gyerekem, sem zaklató exem.

Sziasztok!

Olyan helyzetben vagyok, hogy viszonylag keveset éltem eleve párkapcsolatokban, de valójában ezek vége sem volt szinte a saját döntésem. Persze randizgatásoknál volt már olyan, hogy én tűntem el/írtam meg, hogy "figyelj, kedves srác vagy, de...", viszont a komolyabban alakuló kapcsolatokból én sosem tudtam kiszállni, még ha nem is ment jól a szekér. Még ahol hirtelenjében szakítottam is valakivel, utána 1 évig benne voltam egy se veled, se nélküled helyzetben, ahol végül folyamatosan vadul partiztam és piáltam, hogy felhívjam magamra a figyelmet (mondjuk ez több, mint egy évtizede volt).

Ám most egy olyan sráccal vagyok, akibe valójában ezen a ponton elkezdtem beleszeretni, annak ellenére, hogy ő elutasítja, hogy komolyabbra forduljanak egyelőre a dolgok. Neten ismerkedtünk meg, ott mindketten úgy indultunk, hogy komoly kapcsolatot keresünk, jövőben családot. Én sem sietnék egyébként sehová, de ugyanakkor neki ez az állapot azt is jelenti, hogy akkor ismerkedjünk tovább, hajrá, másokkal is. Egyébként még ki is próbáltam, hátha tényleg ez a lazaság a boldog élet kulcsa, de nekem ez nem megy, és másokkal szemben sem fair, mert tudom, ha ő meggondolná magát hirtelen egy nap, szó nélkül ejteném őket. Nem egy este-hétvégén összejárogatós dologról van szó egyébként, hanem simán vitt minden társaságába, családhoz, beszél rólam mindenkinek, és jövő évi terveket szervez.

Én viszont úgy érztem, nem marad más, mint megszakítani ezt a hosszabb viszonyt (közeleg az 1 év, hogy ismerjük egymást), mert ez a köztes állapot engem sehogy nem elégít ki. Pont annyira vagyok "csaja", hogy ragaszkodjak hozzá, de pont annyira távolságtartó, hogy ne érezzem "nyeregben" magam, mert ő most magára koncentrál egy húzosabb időszak után.

Ugyanakkor rohadt nehéz tőle elválnom, fogalmazom magamban a monológot, amivel kilépek. El akarom mondani, hogy kedvelem és vondózok hozzá, de mivel úgy tűnik, ő még ki akarja tombolni magát (mert egyébként ilyen rút kiskacsa múltja van, aztán sokáig volt egy nővel), akkor ez eddig tartott. Viszont én valódi sírógép vagyok, szóval tudom, hogy két mondat után belecsuklok a mondandómba és kezdek el zokogni valószínűleg. Már a gondolataim összeszedésekor folyamatosan potyognak a könnyeim, mert annyira hiányozni fog az életemből, és annyira sajnálom, hogy ez nem tudott működni.

Írásban összeszedni nyilván könnyebb lenne, de úgy érzem, az olyan borzalmas, főleg, mivel még nála cuccom, amiért el kell majd mennem.

Úgy érzem, nem értem én ezt a modern randizós világot, ahol az emberek még 30 évesen is évekig "casual"-ban akarják tolni. Persze nyilván az egyszerűbb válasz annyi, hogy tényleg komoly kapcsolatot akar, csak nem velem. De próbálom magamat nem lehozni az életről.

Sokáig kimaradtam az online datingből, még 20-as éveimben inkább régi klasszikus weboldalakon ismerkedtem vagy élőben jött valaki, de általábn elég nyíltan ko voltak nyilvánítva a szándékok.

Most viszont szépen belesétáltam abba, hogy igaznak vettem azt a címkét, amit a srácok Tinderen megadnak kapcsolat keresésnek.

Konkrét esetemben (nem igazán-)fiatalemberünk profilja, leírása minden arra utal, hogy ő már valami komolyat szeretne. Az elején vittem is oda alvós cuccot (amit dugdosott utána, csak én voltam naiv), elvitt ilyen-olyan társaságba, én is próbáltam bemutatni itt-ott (arra kevésbé volt nyitott), tervezgette, hogy ide is megyünk, oda is megyünk, megmondta, hogy melyik hetet vegyem ki szabinak.

Amikor láttam, hogy még a Tinder ott virít a mobilján, jóindulattal megkérdeztem később, hogy miben is vagyunk akkor mi, hogy lehetne bármivel előhaladni. Mire tolt egy teljes féket, hogy neki ez a teljes év önmegvalósításról szól, és egy kapcsolat felborítaná az ő életének az érzékeny egyensúlyát, és teljesen jó, amiben most vagyunk. Én nem összeköltözni akartam vele most vagy megkérni, hogy ne csinálja a dolgokat, amikre eddig is folyton jutott ideje, főleg nem lánykérést vártam azonnal. Ő viszont 2 évre se látja előre az életét, ami a szerelmi részét érinti.

Utólag végigpörgetve persze minden gesztus és jel értelmezhető így is meg úgy is, csak én mindig alapból félénkséggel, előző kapcsolat feldolgozásával meg ilyen férfiúi szerencsetlenkedéssel megmagyaráztam jól magamnak, ő meg nem igyekezett kijavítani, mert neki teljesen kényelmes volt kvázi-barátnői bánásmódot tőlem tapasztalni addig is.

Egy szó, mint száz, keményebben bele kell állni és határokat húzni és feszegetni, hogy az ilyen alakok gyorsan leleplezzék magukat. Sajnos én túl tapasztalatlan és naiv voltam ilyen téren, ilyen trükköt még nem játszottak el velem.

I've been dating a man (M) for over 5 months. I find him alluring and goofy in the best way possible, but communication was always off.

Recently I met some more of his friends, and when someone called one of them on the phone asking who else was there, the guy called me M's girlfriend, but made a weird hand gesture as if asking me if that was true, and I could honestly just do a questioning hand gesture myself.

Tonight I was sleepless, and I have this creepy habit of checking on his Tinder profile from time to time. Honestly because I was bummed he even has one, although even I kept it installed on my old phone I only use to browse TikTok at home. Even though I could access his profile from my chat history, I could still pretend he just forgot it was even on his phone.

And then I noticed he removed a picture. My illusion is completely shattered. I thought we might be going somewhere, but I'm afraid I'm just a warm body until he keeps options open.

I honestly want to confront him right this second. But I need to sleep (it's 2AM), I have an exam coming up and we already agreed on me spending Tuesday there because it's easier for me to travel to the exam location from there.

I was hoping thinga could work out with this guy.