u/taveszbaktacsko

TL;DR: 30 éves férfi vagyok, jelenleg házassági válságban, kiégéssel és súlyos önértékelési problémákkal küzdök. Gyerekkoromtól kezdve azt éltem meg, hogy kevés figyelmet kaptam, ezért felnőttként folyamatosan másoknak próbáltam megfelelni, a párkapcsolataimban pedig teljesen elvesztettem önmagamat. Az elmúlt években a házasság, a lakásvásárlás, az egyetem, a főállás és a vállalkozás együtt teljesen felőrölt, miközben a baráti kapcsolataim is leépültek. A kapcsolatunkban kialakult egy szorongó–elkerülő dinamika, a feleségem eltávolodott tőlem, majd egy külön töltött hónap alatt hűtlen lett hozzám. Azóta megpróbáljuk újraépíteni a házasságunkat, de úgy érzem, ugyanabba az üldöző–üldözött szerepbe csúszunk vissza. Rájöttem, hogy az önbecsülésem szinte teljesen a külső visszajelzésektől és a párkapcsolataimtól függ, ezért nem tudom, ki vagyok önálló emberként, és azt sem, hogy mitől lennék igazán boldog. Szeretem a feleségemet, ezért nehezen tudom elengedni, ugyanakkor már azt sem tudom biztosan, hogy a ragaszkodásom a kapcsolatnak vagy inkább annak szól, hogy újra azt érzem: engem nem választottak. Leginkább abban kérnék segítséget, hogyan lehet valódi önbecsülést és saját identitást felépíteni, amikor egész életemben mások visszajelzéseiből határoztam meg az értékem.

Editke: kitöröltem a teljes történetet, mert más subon jól lehurrogtak miatta, hogy hosszú lett. Ha valaki tényleg segítő szándékú, és érdeklik a részletek, DM-ezzen rám. Köszönöm!

Sziasztok, tudnátok ajánlani pesten szabadtéri porszívót ami jó is?
Előny a kárytás zsetonváltás

Sziasztok!
Programozóként dolgozom a mindennapokban, és arra gondoltam, hogy mellékállásban diákoknak segítenék programozásból felkészülni. Használnak C#-ot az egyetemeken? Volna igény a felkészítésre, vagy az AI teljesen átvette ezt a szerepet?

Tavaly vettünk egy lakást Budapesten.

Idén eddig a bevételünk 20,26%-a ment el lakáshitelre, 13,46%-a illetékre és SZJA-ra, 12,58%-a élelmiszerre. Emellett nyilván ott vannak az egyéb kiadások is: autó, háziállatok, rezsi, ruházkodás, lakásfenntartás stb.

Azt érzem, hogy ha teljesen kihúznánk az olyan dolgokat, mint a kávézás, az éttermezés, a szabadidős programok, az utazás vagy más örömszerző kiadások, akkor ugyan több maradna a számlán, de egy idő után az ember joggal kérdezné meg magától, hogy akkor minek dolgozik ennyit.

Persze tudom, hogy sokan évente egyszer sem jutnak el étterembe, vagy egyáltalán nem engedhetik meg maguknak az ilyen kiadásokat. Nem is az a kérdésem, hogy lehetne-e még többet spórolni, mert valószínűleg igen. Inkább az, hogy szerintetek hol van az a határ, ahol még egészséges pénzügyi döntéseket hoz az ember, de közben nem csak a hitelt, az adókat és a számlákat fizeti hónapról hónapra?

Akik saját lakást vettek: nálatok is volt egy olyan időszak, amikor objektíven nézve nem kerestetek rosszul, mégis folyamatos volt a pénzhiányérzet? Ha igen, mikor lett jobb? A lakásvásárlás utáni első néhány év természetesen ilyen, vagy inkább mi gazdálkodunk rosszul?

Egyszerűen hetek óta folyamatosan tanulom, de megérthetetlen, feldolgozhatatlan a tananyag mennyisége..