u/Necessary-Cricket534

Hi everyone! I’m looking to buy an original painting from a young/emerging artist, preferably from Europe.

I’m drawn to soft, beautiful and peaceful works — paintings that create a feeling of harmony, calm and warmth. I know that this is very subjective, of course, but I’m looking for something that feels emotionally uplifting and pleasant to live with.

Some artists whose work I really like are Guilherme Atanadio and Christine Balarine, so that might give you an idea of the kind of atmosphere and aesthetic I’m looking for.

Could you recommend some lesser-known or not-yet-overly-commercialized European artists whose original paintings are still reasonably accessible?

I’d especially love recommendations for artists who sell their work through places like Catawiki, Etsy, independent galleries, or directly through their own websites/Instagram.

I’m open to different styles — contemporary, figurative, abstract, landscapes, etc. — as long as the painting has that soft, harmonious and beautiful feeling.

If you know any hidden gems, I’d really appreciate your suggestions! 🙏

Hi everyone! I’m looking to buy an original painting from a young/emerging artist, preferably from Europe.

I’m drawn to soft, beautiful and peaceful works — paintings that create a feeling of harmony, calm and warmth. I know that this is very subjective, of course, but I’m looking for something that feels emotionally uplifting and pleasant to live with.

Some artists whose work I really like are Guilherme Atanadio and Christine Balarine, so that might give you an idea of the kind of atmosphere and aesthetic I’m looking for.

Could you recommend some lesser-known or not-yet-overly-commercialized European artists whose original paintings are still reasonably accessible?

I’d especially love recommendations for artists who sell their work through places like Catawiki, Etsy, independent galleries, or directly through their own websites/Instagram.

I’m open to different styles — contemporary, figurative, abstract, landscapes, etc. — as long as the painting has that soft, harmonious and beautiful feeling.

If you know any hidden gems, I’d really appreciate your suggestions! 🙏

Körülbelül 10 éve ért véget az első nagy szerelmem. Azóta hosszú évek munkájával továbbléptem, mégis van valami ebben a történetben, amit a mai napig nem sikerült teljesen elengednem.

Az első két évünk nagyon jól működött. Azt hittem, ő lesz az az ember, akivel leélem az életem. Aztán jött a karrierépítés, a stressz, és valami lassan megváltozott köztünk.

Ma már visszanézve azt hiszem, valamilyen szinten depressziós lehettem. A távolságtartásom sem a semmiből jött. Egyre inkább azt éreztem, hogy más nők felé is nyitott, mintha kifelé kacsingatna a kapcsolatból. láttam 1-2 emailt, semmi konkrét nem volt bennül, de a sorok között tudtam olvasni. Nem volt konkrét bizonyítékom, inkább egy megérzés, amitől egyre bizonytalanabb lettem. Ahelyett, hogy ezt őszintén megbeszéltük volna, én bezárkóztam, néha hűvös lettem vele. Ma már tudom, hogy ez nem segített, de akkor egyszerűen nem tudtam jobban kezelni a helyzetet.

Aztán kiderült, hogy megcsalt, egy kritikán aluli nővel.

Amikor ez megtörtént, eljöttem. Akkor úgy éreztem, nincs más választásom.

később megpróbált visszahódítani. Keresett, beszélgettünk, azt éreztem, talán még van remény. Hónapokkal később már én is hajlandó lettem volna adni még egy esélyt a kapcsolatunknak.

Csakhogy közben végig folytatta a kapcsolatot a másik lánnyal is.

Nem sokkal később az édesanyja feltett Facebookra egy képet. Ott állt mellette egy új lány, a kép alá pedig azt írta: „Együtt a család.”

A mai napig emlékszem arra az érzésre. Mintha egyszerre szakadt volna ki belőlem minden remény. mindezt úgy, hogy közben még üzenetek sorát kaptam.

Később megtudtam, hogy pszichológushoz járt. Egyszer még találkoztunk a Hősök terén. picit már nyitottabb lettem a dolgok rendezésére, leginkább miatta. hosszasan beszélgettünk, és amikor elköszöntünk egymástól, mindketten sírtunk.

Sokáig azt hittem, ez azért volt, mert még szeretett. Talán tényleg így volt.

Most, ennyi év távlatából már nem vagyok ebben biztos. Egyre inkább azt érzem, hogy talán nem engem akart visszakapni, hanem saját magával akart békére jutni. Talán fontos volt neki, hogy rendezze a múltját, hogy könnyebb legyen együtt élnie azzal, ami történt. Lehet, hogy én csak része voltam ennek a folyamatnak. Emiatt nem haragszom egyébként, megértettem, én is sokat értem fejben.

Én sokáig nem is voltam párkapcsolatban, évek kellettek míg újra meg tudtam bízni valakiben.

Van még valami, ami miatt néha elgondolkodom.

Nagyjából egy-kétévente álmodom vele. Nem romantikus álmok ezek. Szinte mindig valamilyen akadályt kell együtt leküzdenünk. Egy szakadékon próbálunk átkelni, vagy valamilyen nehéz helyzetből kellene együtt kijutnunk. Mintha mindig lenne köztünk valami, amit át kellene hidalni, de soha nem sikerül teljesen.

Amikor ilyen álmom van, napokig ezen jár az agyam. Nem azért, mert vissza akarom kapni. Nem is azért, mert újra együtt szeretnék lenni vele. Inkább azért, mert úgy érzem, ezek az álmok mindig felhoznak valamit abból, amit annak idején nem sikerült igazán feldolgoznom.

Nem tudom, hogy ez csak az első nagy szerelem sajátossága-e, vagy tényleg vannak kapcsolatok, amelyek valamilyen nyomot örökre bennünk hagynak. Bevallom néha várom ezeket az álmokat. Aztán pár napja egy bevásárlóközpontban mintha láttam volna. Nem tudom ő volt-e, de nagyon felzaklatott, nem mondom hogy pánikroham volt, de fizikailag sem éreztem jól magam. Köszönöm hogy kiírhattam magamból.

Hi everyone!

We’re looking for a nice weekend getaway within about 1–1.5 hours public transport from Vienna.

Ideally, we’re after a place that has:

• cozy accommodation (cabins, cottages, or even a mountain hut / “Hütte”),
• a beautiful forest or alpine setting,
• some easy to moderate hiking options (nothing too intense or high-performance),
• a nearby village or small town where you can grab a meal or sit down in a café/restaurant.

If you have any recommendations or personal favorites for huts/cabins/hiking spots in the area, I’d really appreciate it! 😊

Thanks in advance!

Mostanában sokat nosztalgiázom a ’90-es évek végéről, és eszembe jutott, hogy milyen nagy akkor dolog volt akkoriban egy levelezőbarát.

Egy családi nyaralás alatt ismerkedtünk meg egy svéd lánnyal valamikor a 90-es évek végén, és utána néhány évig leveleztünk. Minden hónapban izgatottan vártam, hogy megérkezzen a boríték Svédországból. Néha kis apróságokat is küldtünk egymásnak – képeslapot, matricát, édességet, fotót, vagy csak egy rajzot. Teljesen más érzés volt, mint a mai instant üzenetek világa.

Valahogy több türelem, várakozás és varázs volt benne. Amikor megláttam a külföldi bélyeget a postaládában, az egész napomat feldobta. 😊

A mai gyerekek valószínűleg már nem nagyon tapasztalják meg ezt az érzést, hiszen minden azonnali lett, minden elérhető azonnal, szinte a világ bármely részéről. Talán ezért is maradt meg bennem ennyire szép emlékként.

Nektek volt levelezőbarátotok? Külföldi vagy akár belföldi?Nagyon szívesen olvasnék ilyen sztorikat.