u/Puzzleheaded_Low8450

Sziasztok

A Telekom elkezdte hirdetni, hogy Szegeden váltsunk a gigaerős optikára. Ez tök jó, csak afaik egyedül a TIK környékén van optika.

Valamiről lemaradtam esetleg és már más területekre is behúzott a Telekom optikát vagy megint egy elcseszett kampányt tolnak?

Sziasztok!

Idén is megnyitjuk az élő hajsza idejére a nagy kibeszélőt. Megoszthatjuk észleléseinket, nyomokat, kibeszélhetjük az élő műsort.

A posztot kitettem Megathreadként a Community Highlightsba, hogy könnyedén visszataláljatok ide.

FIGYELEM!

A thread természetéből fakadóan SPOILEREK lehetnek a beszélgetésben. Ha a műsor leadásakor szeretnéd követni a történéseket, ne olvass bele a hozzászólásokba!

Másodszor is megnyitja kapuit a Celeb Fegyház és Átnevelő Intézet, és ismét országos celebhajtóvadászat indul Magyarországon!

Augusztus 12. és 17. között visszatér a Most Wanted – A hajsza forgatása, az RTL nagyszabású menekülős reality-je, amelyben Sebestyén Balázs és nyomozótársai – Frohner Fecó és Pápai Joci - ismét országos üldözőakciót indítanak 24, narancsságra overállban menekülő híresség ellen.

Jó kibeszélést kívánunk nektek!

Résztvevők

• Torghelle Sanyi és Kabát Peti
• Szuperák Barbi és Jolly
• Frey Timi és Zsigmond Angi
• Nádai Anikó és Törőcsik Dani
• Jakupcsek Gabriella, Sváby András és Karcsika
• Turai Barna és Linczényi Márkó
• Bárdos Ildi és Kulcsár Edina
• Pumped Gabó és Kiss „Tudós” Laci
• Solti Ádám és Józan Laci
• Gáspár Laci és Valkusz Milán
• Nagy Bogi és Vini
• Whisperton és apukája

0670-7099-299

Nyílt levél Dr. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszternek.

Tisztelt Miniszter Úr!

Döbbentem olvastam ma a hírekben, hogy egy "apa" kioltotta a kétéves gyermeke életét.

Ezt a levelet nem udvarias szakpolitikai javaslatként írom, hanem abból a több évnyi tapasztalatból, hogy Magyarországon a gyermekvédelem jelenlegi formájában túl sokszor nem képes megvédeni azokat, akiket a leginkább védenie kellene: a gyerekeket.

Elmondom újra: meghalt egy kétéves csöppség.

A hírek szerint láthatáson volt az apjánál, amikor a gyanú szerint az apja megölte. Egy kétéves gyerek, aki teljesen kiszolgáltatott volt a felnőttek döntéseinek, a hatósági és bírósági gyakorlatnak, annak a rendszernek, amelynek éppen az lett volna a dolga, hogy észrevegye a veszélyt, és időben közbelépjen.

Ez nem kezelhető pusztán tragikus családi ügyként. Ez annak a rendszernek a szégyene, amely elméletben a gyermek mindenek felett álló érdekéről beszél, a gyakorlatban viszont túl sokszor tálcán kínálja oda a gyereket annak a szülőnek, nagyszülőnek vagy rokonnak, akitől éppen meg kellene védenie.

Tíz éve hallgatok zokogó anyákat és apákat, akik ugyanazt mondják el újra és újra: jeleztek, könyörögtek, bizonyítékokat vittek, pszichológushoz fordultak, ügyvédhez mentek, gyámügyre jártak, bíróságra jártak, és mégis azt kapták válaszul, hogy a gyereket oda KELL adni. Mert kapcsolattartás van. Mert határozat van. Mert ha nem adja oda, akkor ő lesz a rossz szülő. Ő lesz a kapcsolattartást akadályozó fél, őt fogják fenyegetni, büntetni, felelősségre vonni, miközben ő az, aki megpróbálja megvédeni a gyerekét.

Ez a valóság.

A védelmező szülő sok esetben teljesen tehetetlen a törvénnyel és a gyakorlattal szemben. Hiába látja, hogy a gyereke retteg, hiába kapja vissza minden második vasárnap este úgy, hogy a gyerek szorong, bepisil, hallgat, dühöng, hány, nem alszik, szétesik, vagy olyan mondatokat mond, amiket egy gyereknek soha nem lenne szabad mondania. Hiába látja, hogy a gyerek újra és újra traumatizálódik, a válasz sokszor ugyanaz: oda kell adni, mert a másik félnek joga van hozzá.

A Polgári Törvénykönyv 4:178. §-a szerint a gyermeknek joga van ahhoz, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, és a gyermeket nevelő szülő köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Ugyanez a paragrafus kimondja azt is, hogy a gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles a gyermekével kapcsolatot tartani.

A Ptk. 4:180. §-a szerint a kapcsolattartás magában foglalhatja a személyes találkozást, a gyermek elvitelét, a szünetek és ünnepek alatti hosszabb együttlétet, bizonyos esetekben pedig akár a külföldre vitelt is.

A Ptk. 4:181. §-a szerint a kapcsolattartásról egyezség hiányában a bíróság vagy a gyámhatóság dönt, és a határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, az átadás módjáról, valamint arról is, hogy szükséges-e felügyelt kapcsolattartás.

Papíron tehát a törvény ismeri a korlátozást, a felügyelt kapcsolattartást, a szüneteltetést és a megvonást. Papíron a gyermek érdeke az első. Papíron a rendszer mérlegel, vizsgál, dönt, és megvédi azt, aki veszélyben van.

A gyakorlatban azonban rengeteg bántalmazó szülő, mérgező nagyszülő, vagy más rokon továbbra is hozzáfér a gyerekhez, mert a rendszer sokszor nem ismeri fel a bántalmazás formáit. Nem ismeri fel a lelki bántalmazást, a kontrollt, a fenyegetést, a szülői ellennevelést, a gyerek manipulálását, a másik szülő módszeres hiteltelenítését, az érzelmi zsarolást, az elhanyagolást, a kiszámíthatatlanságot, a kapcsolattartáson keresztül folytatott bántalmazást, és azt sem, amikor a gyerek nem közvetlenül, hanem a másik szülő megtörésén keresztül válik eszközzé egy felnőtt kezében.

A rendszer túl sokszor még mindig úgy kezeli ezeket az ügyeket, mintha két egyenrangú, vitatkozó felnőtt konfliktusáról lenne szó, miközben a valóságban sok esetben hatalmi helyzettel, félelemben tartással, manipulációval, bosszúval és a gyerek lelki biztonságának folyamatos rombolásával állunk szemben. Amíg ezt a különbséget a gyámügy, a bíróság, az ügyvédi gyakorlat és a gyermekvédelem teljes intézményrendszere nem képes felismerni, addig a gyermek legfőbb érdeke csak jól hangzó jogi mondat marad, nem pedig valódi védelem.

A Ptk. a házasság felbontásával összefüggésben is kimondja, hogy a szülői felügyelet, a kapcsolattartás és a gyermektartás rendezése során a gyermek érdekének kell elsődlegesen érvényesülnie. Ez azonban csak akkor jelent bármit, ha a döntéshozók értik, mit jelent egy gyerek érdeke bántalmazó, kontrolláló, manipulatív vagy elhanyagoló családi közegben. Nem elég kimondani, hogy a gyerek érdeke az első, ha közben a gyakorlatban a kapcsolattartás formális kikényszerítése fontosabbnak bizonyul, mint a gyerek testi-lelki biztonsága.

Miniszter Úr, itt azonnali cselekvésre van szükség!

A Szociális és Családügyi Minisztériumnak haladéktalanul fel kell állítania egy valódi, gyakorlati munkacsoportot pszichológusokból, traumatudatos szakemberekből, családon belüli erőszakkal foglalkozó segítőkből, gyermekvédelmi szakemberekből, jogászokból és olyan emberekből, akik nem kizárólag aktákból, hanem a valóságból ismerik ezeknek a családoknak a történeteit.

Be kell engedni ebbe a munkába a pszichológusokat, a segítő szakembereket és a terepen dolgozókat is.

El kell kezdeni országos szinten képezni a gyámügyeseket, bírókat, ügyvédeket, gyermekjóléti szolgálatok munkatársait, családsegítőket, pedagógusokat, védőnőket, orvosokat, rendőröket és minden olyan szakembert, aki gyerekek sorsáról dönt, gyerekek veszélyeztetettségét észlelheti, vagy olyan helyzetben találkozik a családdal, amikor még időben meg lehetne előzni a tragédiát.

Nem általános, kipipálható érzékenyítő előadásokra van szükség, hanem gyakorlati, kötelező, számonkérhető képzésekre arról, hogy milyen formái vannak a bántalmazásnak, hogyan működik a szülői ellennevelés, hogyan használja a bántalmazó a gyereket a másik szülő ellen, hogyan jelenik meg a félelem, a lojalitáskonfliktus, a lefagyás, a regresszió, a testi tünetekben megjelenő szorongás, és hogyan különböztethető meg egy valódi veszélyhelyzet egy egyszerű válási konfliktustól.

Ha kell, egyedül végigjárom az országot, és tartok képzéseket. Elmegyek gyámügyesekhez, bírókhoz, ügyvédekhez, gyermekvédelmi szakemberekhez, pedagógusokhoz, bárkihez, aki hajlandó végre meghallani, hogy ez nem elméleti probléma, hanem mindennapi veszély!

Tíz éve hallgatom azokat a szülőket, akik a rendszerben bolyonganak, és azt élik meg, hogy miközben ők segítségért könyörögnek, a saját gyereküket kell újra és újra visszaadniuk abba a közegbe, amelytől rettegnek.

A gyermekvédelem jelenlegi állapota nem magyarázható meg néhány rossz döntéssel vagy elszigetelt hibával. Katasztrófa az is, ami a gyermekotthonokban történik, katasztrófa az is, ahogy a jelzőrendszer sokszor nem jelez időben, és katasztrófa az is, ahogy a válások, kapcsolattartási perek és gyámügyi eljárások éveken át húzódhatnak, miközben a gyerek újra és újra ugyanabba a veszélyes helyzetbe kerül.

Az egész gyermekvédelmi rendszer mély, rendszerszintű válságban van, és ezt már nem lehet kommunikációval, részvétnyilvánítással vagy egy-egy utólagos vizsgálattal elfedni. Változás kell. Szakmai alázat kell. Valódi edukáció kell. Gyorsabb eljárások kellenek. Olyan protokollok kellenek, amelyek nem a felnőttek formális jogait helyezik a gyerek biztonsága elé, hanem felismerik, amikor a kapcsolattartás maga válik a bántalmazás eszközévé.

A gyermeknek joga van a kapcsolattartáshoz, de nem kötelessége az, hogy félelemben éljen. A különélő szülőnek lehet kapcsolattartási joga, de semmilyen szülői jog nem lehet erősebb a gyerek biztonságához, testi-lelki épségéhez és életéhez való jogánál.

Miniszter Úr, azonnali cselekvésre van szükség: országos képzési programra, egységes bántalmazásfelismerési protokollra, traumatudatos gyermekvédelmi és bírósági gyakorlatra, a kapcsolattartási ügyek gyorsítására, a felügyelt kapcsolattartás sokkal következetesebb alkalmazására, valamint arra, hogy a döntéshozók végre meghallják azokat a szülőket, akik nem bosszúból, hanem félelemből mondják: baj van.

Ne legyen több gyerek, akit a rendszer visszaküld a veszélybe.

Ne legyen több gyerek, akinek a félelmét félreértik, akinek a tüneteit figyelmen kívül hagyják, akinek a védelmező szülőjét ellehetetlenítik, miközben a bántalmazó fél továbbra is hozzáférést kap hozzá.

És ne haljon meg több gyerek azért, mert a rendszer, amelynek meg kellett volna védenie, nem ismerte fel időben, hogy védeni kell.

Tisztelettel kérem, hallja meg a hangomat, és ha ideje engedi, találkozzon velem, hogy rendszer szinten segíthessek/segíthessünk a családoknak és a szakembereknek!

Köszönettel és üdvözlettel:

Bihari Viktória

Mediátor/Facilitátor/Önismereti tréner és erőszakmentes kommunikáció oktató

(Köszönöm, ha megosztod!)

------

Tldr;

A művésznő elővesz egy közel két éve történt tragédiát (https://ugyeszseg.hu/szexualisan-bantalmazta-majd-megfojtotta-a-12-eves-kislanyt/), majd elegáns logikai bukfenccel eljut oda, hogy a gyermekvédelem megmentéséhez pont rá lenne szükség. Most nem adományt vagy utazást kér, csak egy megosztást. Hátha a kókler dilettantizmusa végre megoldja azt, amivel szakemberek évtizedek óta küzdenek.

Természetesen én cenzúráztam

Illusztrációkat várok!