u/SirRidgeWalker

Nem azt mondom, hogy mindegyik mellé, de azért valahova jó lenne, hogy ne kelljen a WC fülkében tépni egyet már előre vagy papírzsebkendőt használni ahhoz, hogy meg tudja törölni az ember dolga végeztével. Márpedig szerintem ez az alap higiénia része.

37 éves vagyok és egyedül élek. Valójában sohasem volt hosszú távú kapcsolatom. Kezdetben, úgy 15 évvel ezelőtt persze még hiányzott, de aztán valahogy megláttam, hogy igazából magam is kelleően le tudom kötni magamat és nem kell hozzá feltétlenül senki. Hétvégente néha elutazok édesanyámhoz, segítek neki, ha szükséges valamiben, mert Ő egyedül él. Sokan kérdezgetik, hogy no mikor lesz esküvőd, gyereked. Nem is értem, hiszen valójában nem is szoktam ismerkedni sem már, nem gondolkozok ilyeneken. Őszintén szólva, valószínűleg nagyon furcsa lenne nekem már az is, ha akár csak egy barátnőm is lenne. Biztos köze van ennek ahhoz, hogy nem is voltam sohasem népszerű a nők között, valahogy mindig olyan esetlen voltam, ami már nem fért bele. Ez utóbbi a 20-as éveim elején még kellemetlenül érintett, aztán mára inkább akkor esnék pánikba, ha egy nővel kellene lennem. Szóval ez így átfordult nálam és nekem már inkább ez a normális, ez jelenti a komfortzónámat.

Ez így fura és egyedi eset?

A saját, azaz a 30-40 éves korosztály sokkal zárkózottabb. Egy kicsit idősebb nőkkel pl. túrákon is annyira jól el lehet beszélgetni értelmes témákról, sőt szinte bármiről. Volt, akivel még kávéztunk is utána. Egy fiatal nő jellemzően szótlan, de még a feldobott témákba sem éli bele magát

Hi everyone, I’m looking for some clinical insight into treating Parauresis (Shy Bladder Syndrome). While the standard approach usually involves graduated exposure and CBT to challenge the "catastrophizing" thoughts regarding public restrooms, I’m curious if any of you have found success with alternative modalities?

Specifically, I'm interested in:

• ACT: How do you handle the physiological "shutdown" when the client is struggling with high autonomic arousal?
• Somatic approaches: Have you found success with nervous system regulation techniques to bypass the physical blockage?
• Relapse prevention: How do you support clients when they hit a plateau in high-anxiety environments (stadiums, airports)?

Would love to hear about any specific resources, protocols, or success stories you’ve had with this population.

We all know the "gap rule" when it's empty, but what happens when the place is packed? Do you wait for a gap to open up, or just dive into the middle?