u/Traditional-Car9897

It could be in any genre.

In short I want something that has a very pessimistic view on existance but it's deep, thought-provoking and a bit scientific.

The closest that I could get was Peter Watts: Blindsight.

I quote that is thought-provoking and similar in mood:

“When God became lonely he created man, or was it when man became lonely he created God.”

― Melanie Exler

An example: An impotent deity creates life in it's loneliness, as an artistic act, but it's creation is lonely as well, so they try to cope by also creating.

Maybe I can say this was the first ambient song that I've falled in love.

Just out from curiosity, I would like to know what kind of instruments and samples do I hear?

Most of the time I hear things liks strings, distorted brass instruments, maybe something like a sustained cymbal ringing....?

Also, I'm interested your take on the song structure. Somehow I never find this piece boring.

Any other signature things, effects, production things that you think is important in this track?

Thank you for your input!

https://www.youtube.com/watch?v=ugj4r3i-264&list=RDugj4r3i-264&start_radio=1

Nekem az alábbaik:

Dosztojevszky - Megalázottak és megszégyenítettek

Kedvencem a szerző, de ez a korai műve nekem túl melodramatikus volt, irritáló, buta karakterekkel.

Saramago - Vakság

Fantasztikus koncepció, gyenge kivitelezés, semmi mélység

Kafka - A kastély

Értem én hogy abszurd, meg a lényege a stagnálás, vergődés a hatóságokkal, de olvasóként is szenvedés volt, a felénél feladtam.

Gene Wolfe - Az új Nap könyve I. A kínvallató árnya

Lehet érdemes lenne még egy esélyt adni neki és folytatni a következő kötettel. Egyelőre nekem nagyon tündérmeseszerű, nem feltétlenül logikus cselekménnyel.

Ha valaki nem ért a fentebb véleményekkel egyet, nyugodtan kössön belém! :D

A korábbi kérdésemen felbuzdulva kritikát kérnék saját, egyszemélyes intstrumentális death metal anyagomról.

Én már fejben rég túlléptem rajta, már a következőn gondolkodok, valamennyire tisztában vagy erősségeivel és gyengéivel, de sosem elég a kritikákból! :)

Minden érdekelne, miért tetszik, miért nem, milyen hatásokat éreztek rajta, mi az erőssége, stb.
Ha azért nem jön be mert hiányzik a vokál, szerintetek hogy lehetne érdekesebbé tenni úgy hogy továbbra is instrumentális maradjon?
Illetve valakivel már szembejött a neten, és ha igen, hol?

Előre is köszönöm!

Mi a véleményetek az instrumentális zenékről?

Ha valaki hallgat, milyen gyakran szokott?

Aki nem szereti, mert unalmasnak találja vokál nélkül, annak mitől lenne érdekesebb, hallgathatóbb?

Egy szinten viccesnek találom a dolgot, mert az összes metalt hallgató ismerősöm azt mondja hogy muszáj a vokál a zenébe, de közben a döntő többséget nem érdekli a szöveg, death metal esetében az meg nem is érthető sokszor... akkor miért is kötelező elem?

Tudnátok ajánlani igényesebb magyar death metal bandákat?

Nem vagyok képben a magyar felhozatallal.

Bár egyik sem kedvencem, de amiről tudok az a Gutted meg a Beneath the Void.

(Álmodni sem merek róla, de esetleg olyan ami Morbid Angel, Hate Eternal, Ulcerate behatásokkal rendelkezik?)

Kiváncsi lennék tapasztalatokra.

Nekem nagy problémám hogy azon kívül, hogy kell a nikotin is, mert stresszből is dohányzom, de nagyon erős a szertartásos része is.

Az hogy kiülök a tornácomra, és egy cigi mellet nézem a tájat. Na meg a bor mellé is kell.

Hogy tudnám ezt mással pótolni? Igyak meg még egy pohár bort? XD

Ha épp nincs cigim vagy azzal áltatom magam hogy leszokóban vagyok akkor sokszor nem is megyek ki, vagy ha kiülök gyorsan elunom magam.

I've just finished Saramago's Blindness.

I was very excited to read it. The concept sounded very interesting, and I'm into darker, bleak, philosophical, and psychologically deeper books. For context, I'm a fan of Bulgakov, Dostoevsky, Vonnegut, and Peter Watts.

To be honest, the concept was the only thing I really liked about the book.

The things that annoyed me:

SPOILERS!

• >!The unusual punctuation. I'd read about Saramago's unconventional punctuation beforehand. I got used to it pretty quickly, but personally I don't think it added anything to the experience. I'm a pretty cynical person, so I can only see it as a cheap marketing gimmick.!<
• >!The narration and writing style. I didn't find it particularly artistic or sophisticated. Many times it felt like listening to an absent-minded old man telling an anecdote. I think it would have been much more interesting if the doctor's wife—the only person who could still see—had been the narrator.!<
• >!The unrelatable characters. The characters don't have distinct personalities or deeper motivations, and the occasional pseudo-philosophical rambling doesn't help. The book also mentions that names are useless for blind people, but that doesn't make any sense to me.!<

>!The unrealistic and illogical plot:!<

• >!The soldiers guarding the quarantine immediately receive orders to shoot anyone who approaches. This could have been made more believable with a small setup—for example, if some blind people had revolted or soldiers had accidentally become infected.!<
• >!What was the point of stealing valuables inside a sealed quarantine?!<
• >!Why is there almost no real resistance from either the men or the women when they're told they'll only receive food if the women submit to being raped by the gang members?!<
• >!Before all of this, there's a scene where several characters have consensual sex with random people. The doctor, whose wife can still see, and the girl with the dark glasses sleeping with the half-blind old man? Come on. Even if we ignore how unrealistic it is, what is the point? What is the novel trying to say with that scene?!<

>!And then, in the end, the blindness magically disappears.!<

>!Yes, I understand that the blindness is an allegory. But it's so vague. An allegory for what? Our blindness to our own morality? How fragile civilization and social order are? I know readers are often expected to interpret symbolism for themselves, but to me that feels like a weak excuse. I think the novel could have explored its ideas with much more depth.!<

>!I'm probably overly critical, but once I notice plot holes, I can't simply ignore them.!<

>!This could have been such an atmospheric, bleak, introspective, and thought-provoking book, but it ended up being a huge disappointment.!<

Bután hangozhat a kérdés, DE...!

Rendszeresen abba futok bele hogy amikor ismerősök mondják hogy "Jajjj, annyi szabad nő van, csak találsz egyet", én meg felteszem a kérdést hogy "Igen, mennyit ismersz?", hirtelen csend lesz, és igazából még sem tudnak mondani senkit...

Én személy szerint egyet sem tudok a környezetemben, volt, vagy mostani munkahelyemen.

Több különböző társkereső appon (Randivonal, Tinder, FB Dating) is rendszeres hogy beállítok egy megyényi vagy nagyobb hatósugarat és csak egy maréknyi nőt dob fel.

Szóval valószínűeg sokkal kevesebb van mint az ember hinni, csak illúzió a végtelen kínálat, max a fővárosban és környékén lehet hasonlóval számolni.

Illetve a többség nem használ társkereső appot, hiszen anélkül is van bőven udvarló, hódoló...

Nyilván lelehet hülyézni a kérdés miatt, de ha valóban az akkor mindenki szánjon rá egy percet is írja meg hányat ismer személyesen.

(Veszprém megye)

+Kiegészítés

Leírom, még ha szánnivalónak is tartják sokan...

Azzal is elütöttem sok időt hogy a korombeli, értelmesebb, segítőkészebb ismerőseimnek végignyálaztam az FB ismerős listáját. Ha kiválogattam a nagyjából korombeli, nem házas nőket, több ezer profilból is csak egy tucatnyi maradt, de az is inkább olyan volt hogy nem volt kiírva kapcsolat meg nem volt közös kép, de attól még lehetett párja. Ez is elgondolkodtató szerintem...

Hi!

I'm kinda noob, I only saw Ghost in the shell (1995) and Ghost in the shell: Innocance.

And I want to keep it that way. They are masterpieces for me and what I saw from the series or the manga, they are completly different worlds.

I read quit a bit about their backstories but I still really don't get why in the '95 Batou acts totally in a human way, but Motoko is very stoic and doesn't show much emotions?

Batou seems more attached to his body and memories, Motoko doesn't.

As far as I know both of them are full body cyborgs, with semi-organic brains and with souls.

It's just simply a personality trait or I've missed something?

Nagyon sok rémtörténetet hallottam nőktől pornó/alkohol/drog/PCjáték/szerencsejáték függő exekről.

Kiváncsi lennék itt mik a tapasztalatok!

(Nekem egyik sincs, még sem vagyok előrébb. De gondoltam a jövőben kiírom poénból a társkeresőn mint extrát!😃)

Érdekelne hogy +180cm magas nők milyen nehézségekkel szembesülnek a társkeresésnél?

- A fő gond az hogy nehezen találnak magasabb férfit?

- Vagy esetleg a nőiességük van megkérdőjelezve maguk vagy mások által?

- Van aki emiatt vagy ettől függetlenül ugyan úgy összejönne egy nála alacsonyabb férfival?

Én mint egy "csak" 175 cm magas férfi, aki emiatt a társkeresőkön és az életben sok nőnél selejtesnek számítok, minden gond nélkül randiznék magasabb nőkkel. Nekem nem kérdőjelezné meg a férfiasságomat vagy a nő szépségét.

Hétfőn megyek koncertre a Budapest Parkba, első sorban persze a zene miatt.
De mikor nagy ritkán kimozdulok, és főképpen mikor felmegyek Pestre naivan azt gondolom hogy esetleg nagyobb esély van rá hogy összefussak azzal a "Valakivel".
Bár azt is tudom hogy az emberek többsége ott sem nyitott, na meg kevés nő megy egyedül ilyen rendezvényekre. Na meg a hasonló zene ízlés sem számít sokat.
Egyedül azt tartom reálisnak hogy ha eleve van valami "zöldjelzés", összenézés, mosolygás, vagy spontán helyzet, akkor lehetne kezdeményezni, amúgy nem nagyon.
Hát, esetleg valami jó tanács, tipp?

Ha rá vagytok kényszerülve hogy a mostani munkahelyeteken maradjatok, mert nincs más alternatíva, hogy tudjátok elviselni a rossz, toxikus munkahelyi légkört hosszútávon?

Ide értve a:
-bunkózást, lekezelést
-felelősséghárítást, de közben téged számonkérnek jelentéktelen dolgokért
-"ez nem az én problémám" mentalitás
-rossz szervezés
-klikkesedés, besúgók
-bármiféle munkavédelmi vagy egyéb előírás figyelmen kívül hagyása,
-stb, stb, stb...

8 évig próbálkoztam társkeresőkkel illetve személyesen ismerkedni, nem sok sikerrel. Gondoltam írok ide, hátha tudtok valami tanácsot adni, vagy pont a megfelelő ember fogja elolvasni ezt...

Paraméterek: 37 éves, 175cm, 70kg, átlag/vékony/sportos testalkat, magára igényes, fél-elegáns stílusú férfi vagyok. Inkább "helyes" mint jóképű lehetek.

Veszprémtől nem messze élek a Bakonyban egy kis faluban egyedül. 10 éve költöztem ide Pest mellől. Hobbi szinten állatokat is tartottam, kertészkedtem.

Érdeklődési körök: zeneírás, gitározás, zenehallgatás, szépirodalom, elvontabb, művészibb filmek. Régebben picit gyűjtöttem a parfümöket, lovagoltam, kondiztam, harcművészetekre jártam.

Sokszor éreztetik velem és én is mindig éreztem hogy "kakukktojás" vagyok az átlaghoz képest az érdeklődésem, természetem meg a világnézetem miatt.
Annyi tapasztalatom van hogy legalábbis az én esetemben, az ellentétek nem vonzzák egymást. Egyre inkább úgy látom hogy csak is egy hasonló beállítottságú nővel működne a dolog. De ahogy én is picit "niche", ritka vagy, úgy valószínűleg az ilyen nő is.

Hol találom meg?

(Nyugi, próbáltam a hobbiköröket, tematikus FB csoportokat is....)

Érdekelne hogy temetkezési vállalkozásoknál milyen munkalehetőségek szoktak lenni és milyen keresettel. Itt a sírásótól kezdve a krematórium kezelőn, a balzsamózon és az adminisztratív dolgozóig át mindenre gondolok.

Mennyire van emberhiány a szakmában?

Mennyire megterhelő lelkileg?
Nem lehet hossútávon bírni? A többség belebetegszik, kiég benne?

Illetve belülről nézve etikailag, morálisan milyen a helyzet?
Itt arra gondolok hogy sokan panaszkodnak hogy nagy lehúzás, nyerészkedés az egész monopólium alapon, és főképpen a cégtulaj kaszál rajta.