u/CapitalNobody9105

​

Most eltekintve attól, hogy a nyugdijak nagy része sem elég semmire. Mit csinál az, aki semmit nem kap, de a munkaerőpiacra sem kell? Megy az utcára csövesnek vagy bűnözőnek áll és bevonul a börtönbe? Öngyilkos lesz? Belegondolok, hogy nekem is muszáj bejelentés nélkül 1500-ért dolgoznom/óra és az ismerősi körömben sem jobb a helyzet, sokan 1200-1500-as órabéreket kapnak nyilván teljesen feketén vagy max szürkén, nem jutnak előre, más lehetőség meg nincs. Mit fogunk/fognak csinálni 70 évesen? ( de akár mondhatni 50 körülit is, mert afelett már halottnak könyvelik el az embert a munkaerőpiacon).

​

Egy parkolóbódéban vagyok ilyen garázsmester szerűség, ami egy hotelhez tartozik. Mindenféle papír nélkül vagyunk itt, egyáltalán nem vagyonőri munka. Most jöttek jelezni a szerelők, hogy a lift lépcsőházába, amely a hotelhez vezet, drogos hajléktalanok telepedtek le. A hotel személyzete most elküldte őket, de azt mondták, szeretnék, ha a jövőben ezt mi oldanánk meg. Köteles vagyok én erre enyhén mozgássérült, 50 kilós nőként? Véleményem szerint nagyon nem, mert nem biztonsági őrnek vettek fel, hanem alap irodai feladatok ellátására. Teszem hozzá, hivatalosan nem is dolgozom ott, 1500-at adnak/óra, mindenféle bejelentés nélkül. Nagy az esélye, hogy emiatt elküldenek, ha nem vállalok ilyesmit?

​

Se családot, gyereket, karriert, lakást, semmit nem akarok, egyáltalán nem vágyom rájuk. Már tanulni sem szerettem, úgy voltam vele, csak éljem túl a sulit, aztán kész. Azóta sodródom az árral, munkák terén sincs extra igényem, oda megyek, ahova épp felvesznek. Mások is vannak még így ezzel? Hogyan fogadja ezt a környezetetek? Ha van/volt ebből konfliktusotok, nehézségetek társadalmi elvárások miatt, azokat hogyan reagáltátok le?

​

Se családot, gyereket, karriert, lakást, semmit nem akarok, egyáltalán nem vágyom rájuk. Már tanulni sem szerettem, úgy voltam vele, csak éljem túl a sulit, aztán kész. Azóta sodródom az árral, munkák terén sincs extra igényem, oda megyek, ahova épp felvesznek. Mások is vannak még így ezzel? Hogyan fogadja ezt a környezetetek? Ha van/volt ebből konfliktusotok, nehézségetek társadalmi elvárások miatt, azokat hogyan reagáltátok le?

Tehát konkrétan tényleg semmihez, esetleg van szakmájuk, de tudásuk mégsincs benne. Hol tudtatok elhelyezkedni, hogyan és mennyi idő alatt sikerült?

​

Mit gondolsz, mi lehetett az oka, hogy nem sikerült? (Pl.: kapcsolatok hiánya, piacképtelen végzettség, telített szakma, magánéleti/eü-s gondok stb. ) Mit csinálsz helyette? Bánod vagy örülsz neki, hogy másfelé vitt az élet?

​

Viszonylag jól tanultam erőlködés nélkül gimiben, átlag négyes-ötös voltam és az érettségim is hasonló lett, kivéve a matekot, mert diszkalkuliás lévén, az kimaradt az életemből teljesen. Logikus volt, hogy ilyen eredményekkel felsőoktatásba menjek, így megjelöltem egy bölcsészkar nyelvszakját, azonban ott gyakorlatilag kultúrsokkot kaptam. Gyakorlatilag mint amikor a nagyvárosi németet random ledobják egy kínai ipartelepre. Nulla előzetes tudással hirdették, de gyilkos volt a tempó, más tantárgyakból viszont például csak versekkel kirakóztunk, meg mondókákat ismételgettünk. Az egyik oktató burkoltan megjegyezte, hogy nem leszünk jóban, ha egy egyetemen kívüli programra nem tudunk elmenni. ( Felnőtt emberek a hallgatók még nappalin is. Igaz, én idősebben kezdtem, már 24 évesen. ) Egyszerűen azt éreztem, hogy az órák 99%-a teljesen érdektelen, nem láttam hasznát az ószláv biblia elemzésének, el nem tudom képzelni, hogy az egyetemi anyag java részét hol és hogyan lehet hasznosítani. Úgy vettem észre, hogy gyakorlati tudást nem ad át ez az egész, piacképeset meg pláne nem, így ott is hagytam. Nézegettem más egyetemi szakok tantervét, de rengeteg számomra elvont, érdektelen tárgyat láttam azokban is. Statisztika, elemzések, száraz adatok, semmi kézzelfogható... nem hozta meg a kedvemet. Ha jön a lehurrogás, hogy hülye vagyok hozzá, nem értem az egyetem lényegét és csak tanulni kellene, azt is elfogadom, de szívesen várnám a véleményeket, hogy egyáltalán érdemes e így másféle egyetemi szakot kezdeni vagy nem, mert ezek alapján nekem mindegyikkel problémám lenne e? Sajnos egyáltalán nem bírom a kötöttségeket, tekintélyelvűséget, szabályokat és seggelős típus sem vagyok, aki több száz oldalas szakirodalmakat képes lenne visszamondani. Jobban vártam volna valamiféle gyakorlatiasságot, de nem kaptam. Oké, aki gyakorlatiasságot akar, ne menjen egyetemre... Csakhogy egyáltalán irmagját sem fedeztem fel, pedig direkt nem az eltére mentem, ami köztudottan tudományegyetem, tehát kutatókat képeznek. Azért is bűntudatom van, hogy csalódtam, pedig könnyen bekerültem egyetemre. Tudom, sokan mások örülnének neki. Nekem mégsem tetszett az egész...

​

Olyasmire gondolok, hogy valaki csak alkalmi/beugrós munkákból tudja fenntartani magát, egyszerre 2 vagy akár 3 helyen dolgozik, a helyek, ahová felveszik, többségében toxikusak és mindig pár hónap után elküldik vagy ő maga vált másra. Nem jelenti be a munkáltató vagy csak nagyon kevés helyen. Elküldik/leépítés van és utána hónapokig, évekig nem talál másik helyet, esetleg évtizedig se és egész életében hasonló köröket fut le. Ezek mennyire általánosak?

Szociális munka szakra készülök, és kifejezetten a roma kultúrát, környezetet bemutató történetek érdekelnének. Nem száraz szakkönyvet keresek, hanem regényeket, ha tudtok ajánlani. Előre is köszönöm!