Is it common to feel physically exhausted with 3PD and VM? Some day are very good, I feel strong and can do my workout. And some days I feel very tired, like I was ill or did not sleep for days....
Hi :)
Is there anyone who got pregnant while not fully recoverd from 3PD?
How did you feel during that time? Did the symptoms got worse? Is there anything you have to be more careful about?
Any experiece is welcomed🙏
Thank you!
Sziasztok! :)
Babetervezés előtt állunk, szeretnék tájékozódni. Jelenleg a Szent János kórházhoz tartozom, és a magàn nőgyógyászom is itt dolgozik.
Sajnos nagyon sok rosszat hallottam ismerősöktől is az állami szülészetről, pedig eddig eszembe sem jutott, hogy én magánkórházba menjek. Amik megijesztenek, az a sok felesleges beavatkozás, az anyuka kéréseinek ignorálása, akár babával kapcsolatban és a bánásmód/stílus. Én ismerem magamat annyira, hogy tudom egy erősebb, goromba megjegyzésre annyira be tudok feszülni, hogy akàr beleszólhat majd a vajúdásba, szülésbe. Ilyenkor azonnal beindul a vészjelzőkém és nem érzem magam biztonságban.
A másik nagyon nagy fájdalmam, hogy apát a szülés utána hazaküldik. A Jánosban a csecsemőosztály folyosójára sem engedik be, a lépcsőházba vihetem ki a babát saját felelősségre. Nagyon nagy vágyunk, hogy a férjem is részese lehessen az első napoknak is.
Igen, 2-3 napot "bàrhogy ki lehet bírni". De nem kibírni szeretném, hanem megélni. Nem egy olyan barátnőm van, aki kibírta, de nagyon nehezen dolgozta fel és senkire nem merte rábízni a babáját nagyon sokáig, olyan bizalomvesztést élt meg.
A magánkórházak ára azonban elég húzós, nyilván lehetne ezt másra is költeni. Nem mellesleg ha nagy baj van, nyilván átvisznek államiba.
Elég nagy bennem a dilemma és szeretnék érdeklődni, hogy ki mit tapasztalt akár egyik akár másik oldalon. Mindenfajta vélemény jöhet őszintén, intézményeket megjelölve is! :)
Sziasztok :)
3 hete szedem a GAL babaváro vitaminját (nem a komplexet) es kb 2-2,5 hete minden nap puffadok. Az alhasam fáj, mintha maradt volna ott valami és gázos is vagyok. Az emésztésem nem változott, minden nap elmegyek wc-re. Napi 3litert iszom, se a kaján se a mozgáson nem változtattam. Mensi sincs meg.
Már nem tudom mire gondolni, ezaz egyetlen ami "új" a napi rutinomban. Esetleg van aki tapasztalt hasonlót?
Köszönöm!
Hi everyone! :)
I was prescribed Sertralin in April for severe health anxiety, somatization, and nervous system exhaustion.
I’m currently taking 75 mg but I haven’t noticed any significant improvement. I do have really good days and even good weeks, but once or twice a month I crash badly, usually before my period or during strong weather changes. During those times I feel just as awful as I did before starting the medication.
Even on my “good” days, it’s all relative—I still experience physical symptoms like feeling spaced out, dizziness, constant drowsiness, and brain fog, just less intensely, and I don’t get as anxious about them.
Yesterday, my psychiatrist suggested switching me to Scippa (escitalopram)*because he thinks Sertraline may simply not be the right medication for me if these bad periods haven’t improved after all this time. He asked me to think it over.
To be honest, I can’t decide. This would be the third antidepressant I’ve tried. Earlier this year I was on Brintellix, but it was terrible for me in every way. I’m worried that switching will just destabilize me again, leading to another 2–3 months of struggling, with no guarantee that this medication will actually work.
I’m also seeing a clinical psychologist for psychotherapy, which has been helping a lot.
I’d love to hear from anyone who has taken either Sertraline or Scippa—or both—for similar issues. I know everyone’s response to medication is different, but hearing other people’s experiences might help me make my decision.
Thank you! :)
**29/F**
Hi everyone! :)
I was prescribed Sertraline in April for severe health anxiety, somatization, and nervous system exhaustion.
I’m currently taking 75 mg, but I haven’t noticed any significant improvement. I do have really good days and even good weeks, but once or twice a month I crash badly, usually before my period or during strong weather changes. During those times I feel just as awful as I did before starting the medication.
Even on my “good” days, it’s all relative—I still experience physical symptoms like feeling spaced out, dizziness, constant drowsiness, and brain fog, just less intensely, and I don’t get as anxious about them.
Yesterday, my psychiatrist suggested switching me to Scippa (escitalopram) because he thinks Sertraline may simply not be the right medication for me if these bad periods haven’t improved after all this time. He asked me to think it over.
To be honest, I can’t decide. This would be the third antidepressant I’ve tried. Earlier this year I was on Brintellix (vortioxetine), but it was terrible for me in every way. I’m worried that switching will just destabilize me again, leading to another 2–3 months of struggling, with no guarantee that this medication will actually work.
I’m also seeing a clinical psychologist for psychotherapy, which has been helping a lot.
I’d love to hear from anyone who has taken either Sertraline or Scippa—or both—for similar issues. I know everyone’s response to medication is different, but hearing other people’s experiences might help me make my decision.
Thank you! :)
29/F
Sziasztok :)
Erős egészségszorongásra és szomatizációra, idegrendszeri kimerülésre kaptam Sertralin áprilisban. Jelenleg 75mg-ot szedek, de nem érzek érdemi változást. Vannak nagyon jó napjaim, heteim, de havonta 1-2x nagyon megborulok, jellemzően a menstruáciom előtt vagy erős fronthatások alatt. Ilyenkor pont olyan rosszul vagyok, mint a gyógyszer előtt. Amikor jól vagyok, az is relativ, mert tapasztalom a testi tünetekrt (koválygás, szédelgés, folyamatos álmosság, agyköd), csak enyhébben és kevésbé szorongok rá.
A dokim tegnap javasolta, hogy váltsunk Scippára, mert szerinte a Sertralin hatóanyaga nem lesz jó nekem, ha ennyi idő után sem javulnak a rosszabb időszakok. Azt kérte gondoljam át.
Bevallom nem tudok dönteni. Ez lenne a 3. gyógyszer amit kiprobálok (év eléjen szedtem Brintellixet de az mindenhogy szar volt). Félek, hogy csak megint megborit, ujabb 2-3 honap kinlódás jön és nem garancia, hogy ez tuti beválik.
Pszichoterápiára járok mellette klinikushoz, az sokat segít.
Tapasztalatokra lennék kiváncsi, ha van itt olyan aki szedte egyik-másikat vagy akár mindkettőt hasonló nehèzségekre. Természetesen egyéni, ki hogyan reagál a gyógyszerre, de talán segítene a döntésben.
Köszönöm! :) 29/L
Hi :)
I'm taking 75mg of Zotoft since May (9 weeks now). I started with 25mg for 2 weeks in April, went up to 50mg for another 2 weeks, than up to 75mg.
I take is always in the morning after breakfast. About 1-2 hours later I feel ver tired, sleppy, dizzy, numb in my head and morw anxious. I feel like I could sleep all day...
It always gets better in the afternoon and evening but the mornings are very bad and it doesn't seems like it will pass.
Does anyone here experience similar?
I felt very good at 50mg and could not adapt to the increase.
Hi :)
I'm taking 75mg of Zotoft since May (9 weeks now). I started with 25mg for 2 weeks in April, went up to 50mg for another 2 weeks, than up to 75mg.
I take is always in the morning after breakfast. About 1-2 hours later I feel ver tired, sleppy, dizzy, numb in my head and morw anxious. I feel like I could sleep all day...
It always gets better in the afternoon and evening but the mornings are very bad and it doesn't seems like it will pass.
Does anyone here experience similar?
I felt very good at 50mg and could not adapt to the increase.
Sziasztok :)
29 éves vagyok és a férjemmel most állunk babatervezés előtt. 6 éve vagyunk együtt, abből 4 év együttélés. Saját lakásunk van amire hitelr fizetünk. Mindketten dolgozunk, havi 1M a kettőnk közös bevétele. Van egy saját autónk is. Átlagosan élünk, nem engedhetünk meg bármit se ebből a pénzből jut mindenre. Normális egészséges ételek (otthon fözök), utazás, sport, programok. Félretett pénzünk kb 4M forint. Mindenért amint van együtt dolgoztunk meg, valamit nem utolsó sorban kaptunk szülői támogatást is. Egy nagyon stabil kapcsolatban élünk, kívánni se lehetne jobban. Végig együtt fejlődtünk az elmúlt 6 évben.
Körülöttünk elég sok olyan pár van, akikhez én akaratlanul is hasonlitom magunkat. Ilyenkor jön az elbizonytalanodás, mert hogy XY már kertes házban él, új autoja van, 2x annyit keres. Vajon elegek vagyunk-e mi ahhoz, hogy biztonsággal felneveljünk egy gyereket, akit tudunk támogatni.
Tudom, hogy sokat fele ennyiből élnek meg több gyerekkel, mégis néha elbizonytalanodom ilyen téren. Ti hogy éreztek vagy éreztetek ezzel kapcsolatban? Mi erről a véleményetek?
Természetesen nem egzakt számolat kérek, hiszem ez annyi mindentől függ. Inkább a megélésekre, hasonló félelmekre lennék kíváncsi :)
29 éves vagyok és a férjemmel most állunk babatervezés előtt. 6 éve vagyunk együtt, abből 4 év együttélés. Saját lakásunk van amire hitelr fizetünk. Mindketten dolgozunk, havi 1M a kettőnk közös bevétele. Van egy saját autónk is. Átlagosan élünk, nem engedhetünk meg bármit se ebből a pénzből jut mindenre. Normális egészséges ételek (otthon fözök), utazás, sport, programok. Félretett pénzünk kb 4M forint. Mindenért amint van együtt dolgoztunk meg, valamit nem utolsó sorban kaptunk szülői támogatást is. Egy nagyon stabil kapcsolatban élünk, kívánni se lehetne jobban. Végig együtt fejlődtünk az elmúlt 6 évben.
Körülöttünk elég sok olyan pár van, akikhez én akaratlanul is hasonlitom magunkat. Ilyenkor jön az elbizonytalanodás, mert hogy XY már kertes házban él, új autoja van, 2x annyit keres. Vajon elegek vagyunk-e mi ahhoz, hogy biztonsággal felneveljünk egy gyereket, akit tudunk támogatni.
Tudom, hogy sokat fele ennyiből élnek meg több gyerekkel, mégis néha elbizonytalanodom ilyen téren. Ti hogy éreztek vagy éreztetek ezzel kapcsolatban? Mi erről a véleményetek?
Természetesen nem egzakt számolat kérek, hiszem ez annyi mindentől függ. Inkább a megélésekre, hasonló félelmekre lennék kíváncsi :)
Hi!
I'm takong Sertralin (75 mg) since May for somatic symptoms and health anxiety. I started on 25mg in April, went up to 50 and 75.
Honestly, I'm not very satisfied or I'm not sure what I should experience. My anxious thoughts are less wild but my somatic syptoms did not disappear at all....
I went for every kind of doc appointments in the last year, everythink came back normal.
Besides, I experience constant tiredness. Almas cant keep my eyes open all day, althoug I have 7-9 hours of quality sleep....
Did someone here experience similar or takes this med for the same issues (health anxiety and somatic disorder) and have any progress?
Thank you! :) 29/F
Hi everyone,
Unfortunately, I took Frontin for quite a long time — 7 months — at a daily dose of 0.25 mg, sometimes 0.5 mg. I know this is a very small dose, but I fell into the trap of not stopping it because it gave me a sense of safety, even though its effect had basically disappeared 1–2 months ago. (I originally received it alongside an antidepressant.) My diagnoses are somatization disorder and health anxiety, plus an exhausted nervous system.
About 2,4 weeks ago I decided that I’d had enough, I wanted to break this spiral, and I started tapering off. I told my doctor, who only said it was a good idea and that I didn’t need it anymore — but gave no further instructions. I started reducing it slowly, but now I’m wondering if maybe not slowly enough.
I began by quartering the pills, so I started tapering with 3/4 of a tablet. But today, after barely 2.5 weeks, I only took a quarter, 0.06 mg. Since I started tapering, I’ve been feeling a bit worse after a few days, but at that exact time there was a sudden 20-degree temperature drop and I also got my period, so I attributed it to those, since I’m sensitive to both anyway. But now neither of those is relevant, and I’m still not feeling better. My baseline symptoms have intensified, mainly a kind of woozy, drifting dizziness. Today it was so strong that I had to go home from my morning walk because I got so anxious that I felt a panic attack coming on. I’m also constantly sleepy, my head and eyes feel heavy, and I get nauseous sometimes.
After today, I'm wondering that maybe this could be one of the triggers of my current setback. I should add that I started tapering after 2–3 very good weeks, when I felt well and quite stable
I’ll talk to my doctor this week, but I feel like he tends to downplay the situation because it’s a small dose and “you can’t get dependent on it”… (I think you absolutely can.)
If anyone has been through something similar, would you share your experience?
Thank you in advance!
Hi everyone,
Unfortunately, I took Frontin for quite a long time — 7 months — at a daily dose of 0.25 mg, sometimes 0.5 mg. I know this is a very small dose, but I fell into the trap of not stopping it because it gave me a sense of safety, even though its effect had basically disappeared 1–2 months ago. (I originally received it alongside an antidepressant.) My diagnoses are somatization disorder and health anxiety, plus an exhausted nervous system.
About 2,4 weeks ago I decided that I’d had enough, I wanted to break this spiral, and I started tapering off. I told my doctor, who only said it was a good idea and that I didn’t need it anymore — but gave no further instructions. I started reducing it slowly, but now I’m wondering if maybe not slowly enough.
I began by quartering the pills, so I started tapering with 3/4 of a tablet. But today, after barely 2.5 weeks, I only took a quarter, 0.06 mg. Since I started tapering, I’ve been feeling a bit worse after a few days, but at that exact time there was a sudden 20-degree temperature drop and I also got my period, so I attributed it to those, since I’m sensitive to both anyway. But now neither of those is relevant, and I’m still not feeling better. My baseline symptoms have intensified, mainly a kind of woozy, drifting dizziness. Today it was so strong that I had to go home from my morning walk because I got so anxious that I felt a panic attack coming on. I’m also constantly sleepy, my head and eyes feel heavy, and I get nauseous sometimes.
After today, I'm wondering that maybe this could be one of the triggers of my current setback. I should add that I started tapering after 2–3 very good weeks, when I felt well and quite stable
I’ll talk to my doctor this week, but I feel like he tends to downplay the situation because it’s a small dose and “you can’t get dependent on it”… (I think you absolutely can.)
If anyone has been through something similar, would you share your experience?
Thank you in advance!
Sziasztok!
Sajnos elég sokáig, 7 hónapig szedtem Frontint, napi 0.25, esetenkén 0.5mg-ot. Tudom ez egy nagyon kis dózis, de sajnos beleestem abba a hibába, hogy nem raktam le, mert biztonságérzést adott, holott a hatása már 1-2 hónapja semmi. (Antidepresszáns mellé kaptam egyébként). Szomatizációs zavar és egészségszororong a diagnózisom + egy kimerült idegrendszer.
Kb. 2,5 hete döntöttem el, hogy elég volt, már szeretném megszakítani ezt a spirált és elkezdtem letenni. Jeleztem az orvosomnak is, aki annyit mondott, hogy jó ötlet, már nem kell az nekem, de semmi további instrukció. Alapvetően lassan kezdtem el, de most felmerült bennem, hogy talán nem eléggé.
Negyedelni kezdem, tehát 3/4 szemmel indítottam meg lefelé. Viszont ma, alig 2.5 hét után már csak egy negyedet, 0.06mg-ot vettem be. Amióta elkezdtem letenni, pár nem múlva kicsit rosszabbul éreztem magam, de pont akkor jött a hirtelen 20 fokos lehűlés, meg a menstruációm is, és betudtam annak, mivel ezekre amugy is érzékeny vagyok. Viszont most már egyik sem aktuálus, de nem vagyok jobban. Az alap tüneteim erősődtem fel, ami inkább kóválygó jellegű szédülés. Ma annyira erős volt, hogy haza kellett mennem a reggeli sétából, mert már annyira rászorongtam, hogy éreztem egy pánikrohamot is jönni. Ezenkívül álmos vagyok folyamatosan, nyom a fejem és a szemem, néha émelygek.
A mai után jutott eszembe, hogy nem lehet-e, hogy ez az egyik kiváltó oka a mostani visszaesésemnek. Azt hozzátenném, hogy akkor kezdtem el letenni, amikor 2-3 nagyon jó hét volt mögöttem, jól éreztem magamat, egészen stabil voltam.
A héten fogok beszélni az orvosommal, de ő kicsit úgy érzem elbagatelizálja a dolgot, mert ez kis dózis és nem lehet ráfüggeni... (szerintem nagyon is rá lehet).
Ha valaki volt már hasonlóban, megosztja a tapasztalatait? Köszönöm előre is!
Hi! I'm 29 years old women and this is my story:
I am experiencing severe, reproducible episodes of sudden physical crash and near-collapse immediately after my morning bowel movements, even though defecation is easy and requires no straining. Each episode starts with a sensation of head pressure, sudden tinnitus, intense non-spinning dizziness, and profound weakness. This instantly triggers severe health anxiety, and the symptoms last for several hours. A major feature is an overwhelming, sudden drowsiness and frequent yawning where I can barely keep my eyes open, despite sleeping well at night. I also suffer from severe exercise intolerance; after 11 months of slowly trying to rebuild my stamina, my physical capacity is declining again, and walking feels near-impossible during a flare-up. Crucially, my symptoms improve significantly as soon as I lie down.
My medical history includes years of Anorexia nervosa, 3 years of daily laxative use (Laevolac), and severe overtraining. Extensive medical checks are entirely normal: brain MRI and neurological exams are negative, ECG and heart ultrasound (Echo) are completely normal, and my blood work and glucose tolerance tests are fine. My baseline blood pressure is stable around 120/70 mmHg. I am currently in psychotherapy and take 75mg of Sertraline in the morning, which helps slightly with general anxiety, but my morning episodes and subsequent day-long exhaustion remain virtually unchanged.
Since all the tests came back normal, doctors says it's "only" anxiety and panick, but I know, 'cause I live in my body every day, that this is not.
I'm sure that my nerve system is exhausted because of the years of anorexia an overtraining.
Could this be some vegetativ nerve system reacrion or dysautonomia? I'm very lost and tired and want asweres.
Thank you!
Sziasztok!
Csináltatott valaki Budapesten ilyen vizsgálatot? Ha igen hol?
Köszi!
Sziasztok :)
Lehet, hogy egy megosztó témát dobok be, de érdekelne erről ki mit gondol, vagy ha hasonlóban van akkor hogyan élte meg.
29 éves vagyok és a férjemmel nagyon vágyunk kisbabára. Egészség szorongással küzdök kb 1 éve, valamint volt egy kis idegrendszeri kimerülésem, ami szép lassan áll helyre. Ellàtom magam és a napi feladatokat, dolgozom, sportolok amennyit bír a testem, ha jol vagyumk járunk programokra, nyaralunk.
Ami meg tud birotani az a front, meg a mensi. Ilyenkor jelentkeznek szomatikus tünetek, mint az egyhe kóválygás, fejnyomás, álmosság, agyköd. Ezek miatt tud a szorongásom erősödni, de már sokkal jobban kezelem az ilyen napokat/heteket és egyre kevesebb van belőlük. Ilyenkor ami segit, az a pihenés, a testemre hallgatás, evés-ivás, nyugalom.
Járok klinikushoz terápiára és pszichiáter is kezel. Ezenkívül teljesen egészséges vagyok :)
Van olyan itt a csoportban, aki hasonló helyzetben van és vállalt babát? Nem holnap tervezünk belevágni, de most készülünk rá. A következő fél-egy évenn nagyon szeretnénk.
Köszönöm a válaszokat! :)
Más is szenved? Nektek milyen tüneteitek vannak?
Sziasztok :)
A férjemmel babatervezés elején állunk és szeretnék tájékozódni, tapasztalatokat olvasni.
Sajnos nagyon sok rosszat olvastam az állami szülészetekről, csecsemő osztályokról. Én egy eléggé szorongó tipus vagyok, ha úgy érzem, valahol nem kedvelnek akkor teljesen kétségbeesem, pánikolok, mert meg akarok felelni. Nagyon fontos, hogy akik körül vesznek empatikusan álljanak hozzám egy ilyen kiszolgáltatott és új helyzetben. A másik, hogy már ennyire előte szorongok azon, hogy a férjemet hazaküldik a baba születése után és még a csecsemő osztàlyra sem teheti be utána a lábát. A Szent János Kórházhoz tartozom, ott ez a szabály...
Nekem egy elèg traumatikus születésem volt, és ezek a félelmek valójában onnan (is) erednek. Járok terápiába, dolgozom rajta egyébként, még is félek a saját szülésemtől, hogy egyedül maradok a babával, ki tudja milyen testi és lelki állapotban, nem tudom mit kell csinálni, a csecsemősök meg nem sokat segítenek (ezeket olvastam a kórházról).
Ha magánban szülnék, az csak a Triton lenne, ahol van PIC II ellátá is, nekem ez adja a biztonságot. Nem érdekel a kaja, meg hogy milyen luxi a szoba... nekem a férjem jelenléte lenne az egyik legnagyobb szempont, valamint az orvos és szülésznő választás, akiket ismerek, bízol bennük.
Kíváncsi lennék a véleményekre, tapasztalatokra, akár az említett 2 konkrét kórház esetében. Jelenleg 1,7M forint a Tritonban az a csomag, ahol Apa is bent lehet. Ki tudjuk fizetni, de nyilván mehetne máshova is ez a pént. Viszont egy pozitív szülésélmény nekem nagyon sokat megér.
Köszönöm! :)
Sziasztok :)
Van itt köztetek olyan anyuka, aki küzd vagy küzdött szorongásos, esetleg ehhez kapcsolódó szomatikus jellegű tünetekkel? Akár várandósság alatt, akár már a baba megérkezése után?
Amennyiben igen, hogy tudtátok menedzelni a mindennapokat?
30 éves vagyok, egy stabil házasságban, támogató családi és barái környezettel körülvéve élek. Sajnos régóta küzdök szorongásos tünetekkel, hol erősebb, hol teljesen átlagos napjaim vannak.
Két nagyon jó szakember (klinikai szakpszichológus és pszichiáter) is segíti ezt az utat, és azt gondolom, rengeteget fejlődtem az önismeretemben, felismerem, amikor egy szorongásos állapotba kerülök, vannak megküzdési eszközeim.
Nagyon vágyunk kisbabára, de sokszor bekapcsol bennem a gondolat, hogy milyan anya leszek így. Oda tudok-e fordulni 100%-osan a babám felé, ha egy rosszabb napom vagy hetem van. A várandósság és az azt követő időszak mindenhogyan megterhelő testileg és lelkileg is, így a szorongás erősödése szinte normális reakció. Emellett azt is gondolom, hogy ha az ember arra vár, hogy minden tökéletesen ideális legyen, akkor sosem vállal gyereket.
Mit gondoltok erről a kérdésről? Minden tapasztalat, megélés és gondolat érdekel, de kérlek, hogy bántóan ne szóljatok inkább hozzá a témához.
Nagyon köszönöm, ha elolvastad :)