u/Vivid_Winter_7723

Kicsit ragelős poszt. De kvara elegem van ebből a melegből, sehol nem érzem a lehűlést, a fejemnek 2 napja olyan migrénje van, meg pusztulok, sehol egy kellemes eső, kimegyek az utcára és máris izzadok. Az életkedvem konkrétan semmi, erőm sincs semmihez. Mert legalább lenne valami normális idő. De nem. Páratartalom az egekben, szinte fulladok. Remélem nem csak én vagyok az egyetlen aki így érzi.🥹

Pl gyorsétteremből valami, nasi, stb.

Tudom, nagyrészük nem a legjobb makróban, de most edzés mellé, keresek olyan kis nasikat, amik makrókban is jók, édes, de magas fehérje. Jöhet bármi akár saját márkás.

Raadasul full fekete ruhaban😍😍

Nyaralni megyek júliusban és előtte valami kis szépre megcsinálnám. Nektek milyen van most? Előnyben a tengerparti vibeosok🫶🏼

Sziasztok. Eléggé izzadós vagyok, és folyamatosan keresem a jó dezodorokat. Vannak műszálas, poliészter felsőim is, de próbálok olyan deot(kenős+fújós kombó), ami akkor is hat ha ilyen felső van rajtam. Próbálkoztam már férfi dezodorral(vaníliás axe de mostanában már nem a legjobb, illetve vaníliás old spice de az nagyon csípett.),és rózsaszín rexonával, ami használt, egyetlen bajom azzal az volt, hogy filmréteget hagyott, lepergett, megfogta a fekete felsőimet.

Hosszú ideje párkapcsolatban vagy házasságban élőket kérdezem. A közös vagy a külön alvást preferáljátok? Nyilván korosztály válogatja.

Alapjáraton nagyon de nagyon szeretem a gyerekeket, szeretek babázni, tanítgatni őket, nevetni velük. De aztán jön egy hullám amikor a hátam közepére nem kívánom. Neveletlen gyerekek sokfele, hisztik, félek a terhességtől, félek, hogy rossz anya lennék, nem tudnám úgy kezelni akár a kisbabát, akár ha nagyobb ahogy az elvárható lenne. Igaz még fiatal vagyok, van időm. De nagyon felőröl ez a kettősség, és rossz embernek érzem magam amiatt, mert(akár több hónapig)úgy viszonyulok a gyerekekhez, gyerektémához, hogy nagyon nem én vagyok.

Nekem a pacal, kocsonya🫣

Nem a nemek egybeugrasztása a célom, csak szimpla kíváncsiság. Mai sztori, edzés után legócskább cuccban, smink nélkül, vizes hajjal várom a buszt, hogy hazamehessek, a kezem tele, bambulok. Valaki kopogtat mögöttem a buszmegállóba, szólítgat. Gondoltam gyorsan magamba egy ismerős, hátrafordulok, egy 40-es férfi bámul rám vigyorogva, majd nevetve eloldalog. Igen, kiemelem, nem esett ezáltal semmi bántódásom, nem szenvedtem kárt. De még is felidegelt. Ha nem lettem volna tele csomagokkal, biztos visszaszólok, de lehet mit sem ért volna. Rutinos nőként, Budapesten felnőve már tudom, hogy vannak ilyenek, de nagyon elkeserítő, hogy ez normalizálva lett bizonyos férfiak körében. És igen az sem normális, ha a nő csinálja, ugyanolyan kellemetlen. Utószóként, nem a ruha, nem a külső teszi a nőt és a férfit, bárhogy vagy öltözve, utánad szólnak.

Talán olyan 15 évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor kiskamasz voltam és nem nagyon voltak barátaim az iskolában. Sokat lógtam online, voltak online barátaim, írtam történeteket. De ezeket a sztorikat az akkori osztálytársaim megtalálták és folyamatosan bullyingoltak, illetve egy internetes barátomról pár évvel később kiderült, hogy nem is az akinek mondja magát, ezt egy üzenetbe erősítette meg nekem, sose derült ki, ki ő valójában. Véget ért az általános, jött a gimi, gondoltam új esélyek. De nem jött össze, nem sokkal érettségi éve előtt, eljöttem egy másik gimnáziumba, ahol találtam barátokat, sikeresen leérettségiztem, elmentem egyetemre. DE! Minden volt osztálytársamat általánosból, az első gimiből letiltottam ahol csak tudtam, minden telefonszámot, én is számot váltottam(paranoiám miatt, mert mi van ha feloldják valahogy a tiltást, ennyire rettegek,plusz mindig kaptam random hívásokat, amiktől amúgyis félek, de arra gondoltam ők azok), elhatároltam magam amennyire csak tudtam, szinte mondhatnám azt, hogy új életet kezdtem, vannak barátaim, mintha más ember lennék. Azonban mai napig félek, mi van ha megtalálnak, újra elkezdnek zaklatni/bántani, néha félek elmenni valahova, nehogy összefussak velük. Nem tudom már mitévő legyek, szabadulnék a paranoiámtól, de iszonyat mély nyomott hagytak bennem a kamaszkorom eseményei.