Anyukám miért viselkedik így? Kivagyok tőle.
Sziasztok! Megpróbálom röviden összefoglalni.
A ma reggeli veszekedés úgy indult, hogy mondta álljak rá a mérlegre, de már elkezdtem reggelizni. Akkor kérdezte, hogy esetleg tegnap ráálltam-e. Mondom, igen és a súlyom egyelőre ugyanannyi, mint pár hete volt.
(Backstory: 12 éves korom óta kapom, hogy muszáj lefogynom, nem csak tőle, hanem a testvéreitől is. Sokáig a hátam mögött ment, hogy “a lelki békémet megtartsák”, majd ahogyan nőttem, egyre inkább az orrom alá nyomták.)
Ebből indult a lavina, hogy évek óta nyomja nekem, és továbbra sem fogytam (voltak évek, amikor sokat fogytam, de nem láthatták, mivel baggy, széles ruhákban jártam akkor is) és amíg az unokatestvéremnek sikerült 12 évesen (úgy egyébként, hogy a menstruációja is megállt hónapokra), akkor nekem miért nem?
Ebből lett az, hogy szégyell(t) velem bárhova is menni a kinézetem miatt, undorító vagyok stb stb. Mondta, hogy a két évvel ezelőtti nyaraláson volt a legjobb alakom, bár ott is kövér voltam, de az jobb volt, mint a mostani.
Na és innen megindult, hogy nem vagyok nőies, amiért nem járok kozmetikushoz és műkörmöshöz sem (tavaly nyáron voltam utoljára).
Aztán itt tolta, hogy majd miatta fogok pszichológushoz járni és majd őt (anyukámat) fogom a gonosznak beállítani, amiért, idézem “szépen, hátulról” megközelítve utalgatott, hogy dagadt vagyokxdd.
Itt feljött, hogy mindent értem és a testvéreimért csinál, és így hálálom meg neki, hogy így viselkedek?
Jaj, meg a veszekedés elején mondta, hogy nem érti miért mindig a szülők a felelősek a gyerek traumáiért(???), és mindennek két oldala van. Ekkor mondta, hogy majd 100 ezreket fogok a pszichológusomnak miatta kifizetni, aki majd Őt fogja hibáztatni.
Mocskosul unom már ezt a hülyeségeit, de ha beleállok a veszekedésbe, olyan ideges leszek, hogy sírni fogok. Ez megtörtént jópár hónapja, és az azutáni veszekedésben felhozta, hogy “jaj, akkor most is sírni fogsz??”
Sokat tett értem és a testvéreimért, de semmi nem jogosítja fel őt arra, hogy így viselkedjen. Ráadásul pont velem, aki konkrétan a jobbkeze volt, amikor apámmal elváltak (akkor voltam 11-12).
19 vagyok és minél idősebb leszek, annál durvábbak ezek.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett.
Edit: Kolis vagyok!! Hétvégente járok csak haza, ezért is idegesít, hogy ilyeneket csinál, mert csak 3 napot vagyok otthon.
Also, nem vagyok túlsúlyos!! Vékony sem vagyok, de elhízott sem. (165cm es 66 kg)
Igaza van, hogy van mit leadnom, de azt én inkább izomba formálnám át, ami szintén nem tetszik neki.
Edit 2: Egyébként őt az anyja pici kora óta éheztette, mert kisbabaként elkezdett hízni. Azóta van nála az a dolog, hogy este 6 óráig lehet csak vacsorázni, minden kis dolgon olvasni és megszállottan nézni a kalóriát, a kenyér ördögtől való stb stb. Ilyen veszekedések alkalmával már sokszor a fejéhez vágtam, hogy neki, az anyjának és a testvéreinek is pszichológusra lenne szüksége.