Sziasztok!
Nagyon megállt a parkoló épitése pedig egyidőben nagyon megindult hiszen leszedték a keritést ,kivàgtàk a bokrokat. Végül mégis igaz lesz, amit annak idején pàr kommentelő rebesgetett ,hogy ez egy mutyi.... Valaki esetleg nem tudja lesz ebből még valami? A környék az elmúlt években teljesen katasztrófa lett parkolàs szempontból.
Par hete láttam ,hogy a bútor bolt helyett valami màs lesz . Nagyban ment a munka. Esetleg tudja valaki ,hogy mi fog nyílni?
Sziasztok!
Az elmúlt pàr év nagyon nehéz volt szàmomra. Sajnos eléggé magambafurdultam szeretnék egy kicsit változtatni még, ha csak fokozatosan is,mielőtt még mélyebbre süllyednék lelkileg. Szóval nem tudom milyen lehetőségek vannak.
Hello!
Édesapàm 2022-ben hunyt el, utánna maradt csalàdi hàzból örököltünk 3-an 1/3 arànyban. Azt szeretném megkérdezni ,hogy a házban lévő ingósàgok pl: műhelyben lévő gépek,szerszàmok vagy a hàzban levő egyéb kis kacatokkal ,hogyan kell elszámolni? Sajnos az egyik testvér semmit nem segített ,de a fesztivált mindig megcsinàlta. Jelenleg én ebben a házban élek még ,én pakolok ,lomtalanitom nagyrészt teljesen egyedül ,mivel Édesanyàm aki a hàz haszonélvezője volt pár hónappal ezelőtt sajnos elhunyt. Szeretnék elköltözni innen,de nem merek eladni semmi értékkel biró tàrgyat ,de így hogy a testvérem mindig csak megvárja még más a dolgok kevésbé jó részét megfogja,ő szereti ezt megvàrni és utànna jàtszani a màrtirt plusz tartani a màrkát meg hangoztatni,hogy neki is jàr ,mert az ővé is ,de mikor munka van ,akkor csak a szàjàval segít,meg kifogàs is van mindig ,hogy miért nem tud segíteni.Ő férjezett a férje folyamatosan engem figyel itt marketplacen ,hogy felrakok e bàrmely hirdetést. Édesanyàm màr nagyon rossz àllapotban volt ,mikor azt vàgta hozzánk ,hogy" kiàrusitottunk" dolgokat az ő megkérdezésük nélkül. A férje nem örökölt semmit Édesapàm utàn,illetve nem is akarta eleve ,hogy a műhelyéből bârmit elvigyenek. Sajnos végrendeletet nem írt ez kb így semmit nem ér. A "kiàrusitott" dolgok, amúgy Anyukàm nevére kerültek Apukàm utàn, mivel még a testvéren mondta hagyatékin ,hogy kerüljenek Anyukàm nevére .😅 Igen voltak olyan dolgok ,amik nem voltak papirossak,de mégis csak ő volt egy egész életen àt a házastàrsa ,illetve mivel nagyon beteg volt jól jött neki az eladott dolgok utáni összeg.....Természeten mikor kifakadt jeleztem neki ,hogy vigyen mindent itt a lehetőség ,erre màr nem vàlaszolt ,illetve édesanyám temetése óta is csak kuss van,én nekem viszont elegem van. Nagyon sok mindent elvittem a hàtamon 2 beteg ember àpolàsàt most a hâz üritését,de szeretnék az életemre koncentràlni màr én is ,de így nem tudok ,hogy neki a munkarésze nem kell mert olyankor nem tulajdonos ,de mikor pénz szagàt érzi,akkor meg neki része van. Apám temetési költségeibe nem fizetett bele ,illetve a hagyatéki jegyzői díjba se. Ő folyamat "rühelli "az apjàt, akitől nagyon sok mindent kapott pl: első autó, külföldi karrierjében is szerepet jàtszott stb. Se a másik tesóm,se én nem kaptunk tőle ennyit mint ,ő egymaga. Szóval szeretnék segitséget kérni,hogy mit tegyek,mert én már nagyon belefàradtam az egészbe. Nincs energiám könyörögni neki ,hogy akkor jöjjön, aztàn vigye el a dolgokat bârmennyire is igazsàgtalannak tartom ,mert sokat szívtam még, ő csak egy nevető örökös az egész szituban.
​
​
Sziasztok!
​
Azt hiszem csak szeretném kiírni magamból a dolgokat. Nagyon fàradt vagyok pedig viszonylag még fiatalnak szàmitok bár vannak ,akik a 34 évet màr középkorúnak tekintik. Mondjuk a lelkemet nézem, akkor màr aggastyán is lehetnék ,mert az olyan mint egy 90 éves megkeseredett vénasszony. Nem tudom hogyan kellene élni ,én mindig is felelősségteljes voltam talàn màr gyerekként is túl komoly voltam.
​
​
Most eljött az életemnek azon pontja ,hogy totál egyedül maradtam. Igazàból most ömlött ràm ,hogy a csalàdtagjaim egy jó nagy része màr meghalt,és fel sem tudom fogni ,hogy ez hogy lehet,de a legrosszabb még én ott voltam a szüleimnek ....rám tolódott apám betegsége miatti àpolàs, utánna pedig anyàm lett beteg ,ő is ràm maradt àpolás ügyileg. Még én ott voltam másoknak ,addig nekem senki nincs ,akire tàmaszakodhatnék. Testvéreim vannak ,de kb arra voltam jó, hogy az én életem legyen beáldozva csak az övék nehogy kisiklodjon.
​
​
Kb márciusban is megkaptam mi az, hogy én dolgozni vagy élni akarok egy fekvő beteg van a csalàdban, otthon kell lennem ,és azt kell csinálnom. Persze most meg megy a sajnalkozàs meg elismerés, hogy tényleg mindig én húzom a rövidebbet. Ja hát szép szavak csak rajtam nem segít. Főleg most màr nagyon hangzatos úgy, hogy a problémák megszüntek. Érdekes amikor felázattam ,akkor nem volt sajnalkozàs. Az én életem felett mondjuk nem volt joguk rendelkezni. Eskü zsigerből nem akartam a dolgot ,és rüheltem az egészet. Nem vagyok büszke rà. Nem elég a gyàsz és a folyamat lelkiismeretfurdalàs ,amiért anyàmmal a végefelé nem tudtam türelmes ,kedves lenni. Mondjuk mikor hivatalosan kiderült a betegség eleve éreztem ,hogy megint az én életem lesz beáldozva. Persze anyám mindig mondta ,hogy nem kell majd őt àpolni stb.Anyàm az elmúlt 3,5 évben nem óhajtott semmit olyat tenni ,mint bevásàrlàs,egyéb ügyintézés stb. Kb a rák lett a szemilyisége. Azt mondta mégsem érdemel engem ,hogy őszinte legyek néha a végefelé én magam is ezt kezdtem érezni. Egyszerűen ahhoz sem volt bàtorsaga hogy közölje ,hogy màr pedig ő otthon akar elhunyni. Mondjuk az ember levette nélküle is. Pokoli feladat volt.
​
​
De annyira dühös vagyok a felmenőimre ,mert nem lehet így elintézni egy embert. Sokszor mondtam anyàmnak ,hogy nem a rabszolgàtok vagyok ,hanem elvileg csalàdtag. És rohadt bàntó volt ,ahogy a végefelé viselkedett velem. Mint az embert a kutya seggéből ràntanàk ki. Igen valószínűleg a betegség végefelé van egy szakasz amikor a betegek nagyon rondàn tudnak viselkedni az emberrel. Persze lehet azért is volt ,mert látszott mennyire fuldoklóm a szituacióban és elborított a düh. Sokszor megkérdeztem magamtól miért én ,vagy mi a baj velem, hogy ezt érdemlem a sorstól.
​
​
​
Nem tudom mit kezdjek magammal elcsesztem az életem, az énem egyik fele élne a másik annyira megfáradt,hogy màr nem érdekel semmi. Szerelmet nem keresek, a csalàdtalápitàs szót meg hallani sem akarom.
​
​
​
Nem akarom magamat már senkiért beàldozni csak, mert másnak attól jobb vagy kényelmesebb legyen. Nagyon tartok attól ,hogy ezek miatt a dolgok miatt màr a személyiségem is teljesen eltorzul negatív irányba. Mostanàban àllandóan irigység fog el mások életét làtva. Tudom hogy nem helyes meg nem kellene így érezni. De annyira kisiklott minden ,hogy nem tudom hogy lehetett volna màsképp,ha lehetett volna. Én képtelen lettem volna beteg kiszolgáltatott embereket magukra hagyni, mert a lelkiismeretem nem bírta volna el viszont így még egy lelki nyomoréknak érzem magam. Hozzáteszem évekig pànikrohamaim voltak huszonévesen egy ideig utcàra is nehéz volt kilépnem. Szerencsére már nincs ilyen problémàm ,de nem tudom hogy tudtam ezeket lehozni ilyen történések mellett. Persze féltem és szorongtam milyen lesz ,ha valaki otthon hal meg. .....
​
​
Arról nem beszélve mekkora egy életképtelen lúzer vagyok nagyon nem tudok munkahelyeket felmutatni főleg hivatalosan. Folyamat kifogtam szar helyeket. Persze most volt 2 rövidebb szezonom Ausztriában, de az kevés. Màrmint arra jó, hogy fenntartsam magam. De úgy érzem felöröl ez a dolog folyamat szégyent érzek magamban. Nem tudok ,emiatt sem emberi kapcsolatokat kialakítani ,mert kb ezek a munkahely kérdések mindig előjönnek.
​
​
Nincs autóm ,ha tehetném kimennék ingàzni Ausztriába,de félek befektetni egy autóba mert ha nem jön össze a dolog előbb-utóbb nem tudnàm fenntartani. Nincs senki ,akivel összetudnák fogni esetleges ingàzàs ügyben. ...... ,ezért ez sem opció. Jelenleg elkezdtem a munkakeresést ,de ha nem lesz semmi ,akkor visszamegyek a 3. szezonomra,de legszívesebben vàltanàk. Hegyekbe sem tudok menni a család kutyàja is rám maradt szerencsétlen mindig megszokta hogy valami ott van vele ....eleve olyan körülmények között volt hogy otthagytàk egy hàzban valszeg emiatt is szorong.
​
​
Szóval nem tudom nagyon elfàradtam. Olyan energiahiànyosnak érzem magam ,de ennél az a rosszabb, hogy nem tudom mit kezdjek magammal. Màrmint fogalmam sincs hogyan tudnák segíteni magamon. Fàradt vagyok mindenhez az agyam sem működik jól ,figyelmetlen vagyok. Nem tudok most tanulàsra koncentrálni mert a gyàsz teljesen elborit és sokszor csak így bambulok ki a fejemből még az idő ketyeg a napok rohannak. Pedig még itt van egy csalàdi ház is ,amit ki kell ràmolni eladàs miatt ,de úgy érzem màr nem bírom tovàbb . Sok időt beleraktam ,de olyan mintha nem lenne előrehaladàs ebben sem. Néha azt érzem egy kötél és vodka lenne a legegyszerűbb. Mindegy bocs ,ha zagyva az egész,de legalább kiírtam magamból.
​
Sziasztok!
Felmenőim elhunytak,emiatt szeretnék minnél hamarabb elköltözni a környékről ,mivel nem igazàn érzem magam jól a szomszéd környezet miatt. Természetesen màr eleve képben volt ,hogy eladjuk a hàzat csak ,aztàn beütött a krach és előbb egyik ,aztàn màsik szülőm hunyt el. Nem vagyok egyedüli örökös viszont ,én még itt tartózkodóm és sajnos egyedül csinàlom nagyrészt az egész ràmolàst,vàlogatàs stb. Jelenleg màr ott tartok ott elkezdtem szétverni a butorokat ,viszont a női erőm olykor nagyon csak kevés.(Plusz most van éves lomtalanítás,de manapsàg nagyon szűk a kategória ,hogy mit rakhat ki az ember.)
Ezek nem azok a bútorok amiket bàrki el akarna vinni mert tömör is meg nehéz is. Próbáltam többször is hirdetni sokan írtàk hogy ez màr az a kategória hogy pénzt nem ír max fűteni oké. Megmondom őszintén rosszul is érzem magam ,hogy csödöt vallottam az egész dologban ,màsrészt egy ilyen cég aki kirámol gondolom nagyon sok pénz,emiatt dilemmàba vagyok.
Persze,ha arra gondolok ,hogy egyszer sikerül talàn eladni a házat ,akkor végülis ennyit megér ,mert visszajön az àr. Bàr nem tudom ,hogy most az ingatlan eladás mennyire szerintem eléggé nehéz a jelen helyzetben. Szóval adjatok tanàcsot légyszives nem voltam még ilyen szituban ,illetve ha tudtok ajànlani valakit aki vidéken is végez hàz ürités ,akkor azt is köszönöm!🙏
Sziasztok!
Sajnos úgy alakult ,hogy mindkét felmenőm elhunyt így eladnànk a csalàdi házunkat. Màr régóta tervben volt csak hol egyik ,hol màsik szülőmnél alakult ki betegség ez időtajt is ràmoltuk ,aztàn egy idő után már nagyrészt csak én a hàzat. Úgy érzem kezdek belefàradni és lenne ez mellett màs jobb dolgom, mint hogy további időt vegyen el az életemből ,ami amúgy is rövid.
Szóval ti hogyan oldottàtok meg magatok ràmoltatok vagy inkább fogadtatok egy brigádot/céget? Sajnos úgy érzem megbuktam az egész dologban és sokszor azt érzem hiába szedtem össze egy csomó kukàba valót vagy eladható/elajándékozható dolgot ,mintha a dolgok nem akarnának elfogyni soha.....Szóval minden hasznos tippet ,tanàcsot szívesen veszek. Annyi ,hogy most én egyedül élek itt és kicsit tartok az ilyen brigadoktól, ezért kérdeznélek titeket ,hogy mi lenne jó döntés vagy ha hasonló helyzetben voltatok , akkor ti hogy tudtátok le. Mindenkinek nagyon köszi!🙏