u/Excellent_Suit_10

Az érdekel, hogy sikerült már olyat találnotok, hogy pl a "hálózatos szakemberek nagyon arrogánsak" vagy a "szoftvertesztelők durván kommunikálnak", vagy bármilyen pozitív jelzőt, például "a játékfejlesztők kedves, szórakozott emberek". Érdekelne, hogy találtatok már olyan állítást, ami szerintetek illik egy ágazatra?

Esetleg vannak olyan jelzők, amiket a magyar IT közösség többségére tudnátok illeszteni?

Van egy nálam jóval tapasztaltabb kollégám, aki elvileg a betanításomban is segít. Szakmailag nagyon jó, tényleg sokat lehetne tőle tanulni, csak egyszerűen borzasztó nehéz vele haladni.

Egy 5-10 perces kérdésből simán lesz egy nagyon hosszú beszélgetés. Nem az van, hogy hülyeségeket mond, mert sok hasznos dolgot mond, csak annyi részletet, kitérőt és plusz magyarázatot tesz hozzá, hogy egy idő után teljesen elveszítem a fonalat.

Az a legrosszabb, hogy már kérdezni sem nagyon merek, mert egy egyszerű visszakérdezésből is simán lesz még fél óra magyarázat. Így viszont sokszor inkább nem kérdezek, csak ettől meg nyilván nem halad a betanulásom sem.

Most már ott tartok, hogy ez a saját feladataimat is lassítja, és nem nagyon látom, hogy hosszú távon hogyan leszek így önálló.

Nem akarok belőle panaszt vagy konfliktust csinálni, mert szakmailag értékes ember, és rossz viszonyban sem szeretnék lenni vele. Inkább azt nem tudom, hogyan lehetne ezt normálisan jelezni neki úgy, hogy ne vegye sértésnek.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Ti hogyan kezeltétek?

Nemrég találkoztam részletesebben Bróker Marcsi történetével. Megnéztem róla a Kékfény riportjait, illetve az RTL által készített sorozatot is. A sorozat számomra azért volt érdekes, mert egészen más szemszögből mutatja be az ügyet, főleg az elkövető és a családja oldaláról, miközben az áldozatokról viszonylag kevés szó esik.

Röviden annak, aki nem ismeri: Karcagon működtetett utazási irodát, mellette pedig engedély nélkül pénzt vett át emberektől „befektetésre”. A banki kamatoknál jóval magasabb hozamot ígért, a rendszer azonban lényegében Ponzi-sémaként működött: az újabb ügyfelektől érkező pénzből fizették ki a korábbi ügyfeleket. Amíg folyamatosan érkezett új pénz, működőképesnek tűnt, aztán amikor sokan egyszerre akarták visszakapni a megtakarításukat, összeomlott.

Ami engem igazán érdekelne, az az ügy emberi oldala, főleg az áldozatoké.

Ismertek személyesen olyat, aki Bróker Marcsi ügyfele vagy károsultja volt? Mi lett velük azóta? Visszakaptak valamennyit a pénzükből? Mennyire tette tönkre az emberek életét ez az egész?

Elsősorban személyes történetekre vagy olyan helyi információkra lennék kíváncsi, amelyek a hírekből és dokumentumfilmekből kimaradtak.

Elsősorban olyan konkrét tapasztalatok érdekelnek, amikor sikerült a szerződésben szereplő felmondási időnél hamarabb távoznotok egy munkahelyről, hogy egy másik helyen munkába tudjatok állni?

Mit csináltatok? Közös megegyezés, felmentés a munkavégzés alól, vezetővel való alku, vagy valamilyen más megoldás működött?

Főleg a hosszabb, akár 2–3 hónapos felmondási időknél érzem ezt problémának, mert egy új munkáltató sokszor nem akar ennyit várni, így önmagában a hosszú felmondási idő is jelentősen megnehezítheti a váltást.

Nálatok hogyan sikerült ezt megoldani?

Korábban talán az áldozathibáztatás volt nagyon elterjedt, ez persze még ma is megy, de talán visszaszorult. Ez lényegében az volt, hogy ha az utcán megvernek, megerőszakolnak, bármi rossz dolgot tesznek veled, akkor feltételezik, hogy te vagy a hibás, mert hagytad, vagy kiprovokáltad. Ez szerintem elég elterjedt volt, de mostanra talán visszaszorult. Szerencsére elég kevés áldozathibáztatásról hallok manapság. Amiről én beszélek, az eltér az áldozathibáztatástól.

Feltűnt, hogy konfliktusos helyzetekben nagyon sokan szinte automatikusan az erősebb fél oldalára állnak: munkáltató, nagy cég, bolt, szolgáltató, hivatal vagy más szervezet.

Ha valakit kirúgnak: biztos ő volt problémás.
Ha egy cég rosszul bánik vele: biztos van oka.
Ha egy szolgáltató hibázik: az ügyfél biztos túlreagálja.
Ha valaki kiszolgáltatott helyzetbe kerül: rögtön azt kezdik keresni, ő mit rontott el.

Erre létezik a rendszerigazolás (system justification) fogalma: hajlamosak vagyunk a fennálló rendszert és az erősebb szereplőket legitimnek tekinteni, miközben a gyengébb félben keressük a hibát.

Én azt vettem észre itt redditen, több különböző subon, hogy a hozzászólók többsége a kérdést felvető személyeket támadja. Mindig feltételezik, hogy az OP a hibás, ő követett el valamit, hazudik, csalt, bűnöző, vagy csak szórakozik.

Szerintetek mennyire jellemző manapság a system justification?

Felismeri magán az ember, amikor már reflexből az erősebb fél érdekeit védi?

Rendeltem egy háztartási gépet. Előzőleg kimértem, elterveztem. Kötöttem rá biztosítást, kértem házhoz szállítást és beüzemelést. A történet több felvonásos, igyekszem pontokba rendezve tálalni.

1. Jött a kiszállító, behozta, majd kijelentette, hogy ő ezt nem teszi be, mert nem fér be. És részéről ennyi volt, ott hagyja az ajtó előtt. Ki sem bontották a csomagolásból, azt mondták nem csinálnak vele semmit, nem hajlandóak foglalkozni vele. Ők tudják, hogy nem fér be, ott hagyják, csináljak amit akarok. Adott egy igazolást, hogy visszatérítik a beüzemelési és díjat.

2. Hívtam egy szerelőt, hogy beüzemelje, amit saját pénzemből fizettem ugye. A szerelő azt a megoldást találta ki, hogy leveszi a gép hátlapját és úgy teszi be a helyére, majd visszaszereli a hátlapot, mivel szerinte ez nem okoz semmiféle problémát. Viszont a háztartási gép így már befért a helyére, és működött.

3. Pár nap használat után a háztartási gép meghibásodott. Többen írtak erről, hogy néhány termék gyárilag hibás, beszéltem is a bolttal, garanciában intézik. Csak hát ugye megint ki kellett vinni az ajtón, hívnom kellett a szerelőt. A szerelő levette a hátlapot, kivitte az ajtón, majd visszaszerelte a hátlapot. Ezt a munkadíjat is saját pénzből fizettem.

4. Hozták a szállítók az új gépet, de egy másik brigád szállította. Megnézte a gépet, kibontotta, majd elforgatva oldalra beemelte az ajtón, visszaforgatta és bekötötte. Teljesen egyszerűen, megcsinálta, mindenféle probléma nélkül, ugyanazt a típusú terméket, csak persze egy másik példányt. Semmiféle hátlap levétel nem kellett és nagyon könnyedén, lazán tette be. Tehát itt meg is történt a bekötés. A gép működik.

A kérdésem az, hogy ebben az esetben jogosult vagyok-e az eredeti beüzemelési díj visszatérítésére? Ugye rengeteg pénzembe és bosszúságomba került az egész ügy, mivel az első kiszállító cég magamra hagyott, és nekem kellett szakembert találnom.

A kérdésem nem kötekedés, csak érteni szeretném.

Nézem az új autó árakat és látom, hogy egy új autó ára is már 7-8 milliótól indul. Nagyon érdekel, hogy kik engedhetik meg maguknak a teljesen új autót és hogy tudják rá előteremteni ezt a pénzt? Esetleg névtelenül leírnátok a sztorit? Érdekel, hogy éveken át gyűjtögettetek rá, esetleg bejött valami saját biznisz, vagy kaptatok egy nagyobb munkahelyi juttatást?

Olyanokra gondolok, mint Pimeyes, meg egyéb kereső szolgáltatások. Van ugye ami arcképes, van amiben azonosítókra, e-mail címekre is lehet keresni. És fizettetek érte, vagy csak ingyenesen használtátok?

Érdekelne, hogy milyen esetben használtátok és mennyire vált be, megtudtatok valamit, ami alapján döntést hoztatok?

Rengeteg posztot látok, ahol valaki munkát keres. Tipikusan külföldön élő magyarokkal foglalkozó fb csoportokban szokott ez lenni. De nyilván itthon, országon belül is.

Valaki beírja, hogy munkát keres, de nem mondja meg, hogy milyen végzettsége, tapasztalata van. Sosem volt még alkalmam beszélni ilyen emberrel, de nagyon érdekelne, hogy ilyenkor mi játszódik le az illetőben? Kap tényleges segítséget? Sikerül neki elhelyezkedni?

Nekem az egész jelenséggel nincs bajom, csak érthetetlen, hogy az illető miért nem ad magáról egy tájékoztató leírást, hogy kb milyen területen akarna dolgozni.

Egyszerű weboldalakat készítenék helyi kisvállalkozóknak, mert sok jó szakembernek nincs normális online bemutatkozása vagy portfóliója.

Mindenki azt mondja, hogy telített a piac, és AI-jal bárki összerak egy oldalt. Én is AI-t használnék, hogy gyorsan és olcsón dolgozzak, mégis rengeteg rossz vagy nem létező céges oldalt látok.

Felmerült még kisebb cégek webes vagy informatikai biztonsági átvizsgálása, de ez már időigényesebb és nagyobb felelősség.

Olyan szolgáltatást keresek, ami főállás mellett, néhány óra alatt, jól körülhatárolhatóan elvégezhető.

Szerintetek mivel érdemes próbálkozni?

Például féltek elkezdeni futni, vagy edzőterembe járni, vagy játszani valamilyen hangszeren?

Esetleg valami olyan, amit a nyilvánosság előtt lehetne, például egy youtube csatornát, vagy feladni egy hirdetést, hogy milyen szabadidős munkákat vállaltok? Például vállalnátok fűnyírást, vagy iskolások korrepetálását, de féltek meghirdetni magatokat, mert ismerősök, munkatársak is megláthatják.

Az érdekel, hogy mi az a hobbi vagy más szabadidős tevékenység, amibe nem mersz elkezdeni és el tudod mondani, hogy mi ennek a pontos oka?

Több kérdezős platformot és online közösséget is követek, és egy ideje érdekes mintázatot figyelek meg.

Egy-egy posztot külön nézve könnyű azt gondolni, hogy a reakciók egyszerűen a kérdés minőségétől függnek: rosszul fogalmazott a kérdező, butaságot kérdezett, provokatív volt, ezért kapott ellenséges válaszokat.

Sok hasonló posztot összehasonlítva viszont nekem úgy tűnik, hogy a kommentfolyam iránya nem mindig magából a kérdésből következik. Nagyon hasonló kérdések alatt az egyik esetben segítőkészek, türelmesek és támogatóak az emberek, a másikban pedig gúnyolódnak és megalázzák a kérdezőt.

Ami különösen feltűnt: a korai hozzászólások mintha meghatároznák az egész beszélgetés hangulatát. Ha az első néhány komment támadó, akkor a később érkezők is nagyobb eséllyel támadóan reagálnak. Ha az első válaszok támogatóak, akkor a későbbiek is inkább segítőkészek maradnak.

Mintha a kommentelők nemcsak a kérdésre reagálnának, hanem ahhoz is igazodnának, ahogyan a többiek már értelmezték a kérdezőt.

Ti is megfigyeltetek hasonlót? Mitől függhet, hogy egy kommentfolyam támogató vagy ellenséges irányba indul el? A korai kommentek, a csoportnormák, a platform algoritmusa vagy egyszerűen az elsőként odataláló emberek határozzák meg?

A posztnak nem célja az ítélkezés, bántás, kötekedés! Csakis az érdeklődés, ismeret szerzés mások tapasztalatairól.

A kérdésemet az motiválja, hogy érdekel az emberek foglalkozása és, hogy ki miben találja meg magát, miben érzi magát otthonosan, miben dolgozik valójában és miért.

Sokan vannak, akik panaszkodnak az aktuális munkahelyükre, de mégsem váltanak másra és eltöltenek éveket egy olyan munkahelyen, amiről panaszkodnak. Nagyon érdekelne ennek a bővebb kifejtése, akár az utólagos tapasztalatok. Az is érdekel, ha valaki épp ilyenben van, hogyan éli meg?

Mi az oka annak, hogy nem váltanak? Esetleg valami gyerekkori séma, amit a szülőktől tanult az ember, hogy nem szabad munkahelyet váltani?

Lehet bármi rejtett dolog, tanult tehetetlenség, esetleg valami rejtett nyomornosztalgia? Vagy csak félelem a váltástól, a még rosszabb helyzettől?

Ténylegesen olyan rossz az adott területen a munkaerőpiac, mint amilyennek lefestik? Nincs lehetőség más területre átugrani? Olyasmire gondolok, hogy például ha valaki például IT dolgozóként tartósan munkanélkülivé válik (tegyük fel telített a piac, nem veszik fel máshova), szóba jöhet számára az a gondolat, hogy akár matek vagy infó magánórákat tartson gyerekeknek?

Bármilyen vállalkozás szóba jöhet, kíváncsi vagyok az ötleteitekre, amibe tényleg belekezdtetek és hogy alakult?

Mellette dolgoztatok valahol főállásban?

Linkelhetitek akár a vállalkozásotok oldalát is, ha van hozzá kedvetek, merszetek!

Igen, a zajszűrő fülesek meg fejes gyártó cégek az irodába járás nagy nyertesei.

Na meg az olajcégek, mert rengetegen járunk azért autóval egy irodába, mert muszáj. Nem dolgozunk tőle jobban, de legalább jobban szennyezzük a környezetünket.

https://preview.redd.it/dlysd0iu3yeh1.png?width=1228&format=png&auto=webp&s=5b9467481ee60abe5a65970e1e74a363e27ffe48

Tudom, hogy erre a kérdésre nehéz lehet válaszolni. Azt is leírhatjátok, hogy ti mivel foglalkoztok, vagy milyen szakterületen és milyen a kilátásaitok a jövőre nézve.

Ajánlanátok most teljesen kezdőknek, hogy informatikát tanuljon? Ha igen, milyen szakterületekre lenne érdemes szakosodni, ami időtálló a közeljövőben?

Ha nem ajánlanátok az informatikát, mi mást ajánlanátok helyette?

Teljes állás mellett, heti néhány órában szeretnék egy kisebb szolgáltatásalapú vállalkozást elindítani. Jelenleg nincs ügyfelem, referenciám vagy vállalkozói tapasztalatom, és az elején csak nagyon alacsony bevételre számítok.

Az első munkákat akár ingyen vagy kedvezményes áron is vállalnám, hogy tapasztalatot és referenciát szerezzek. Leginkább az adminisztráció, a számlázás és a könyvelés tart vissza.

Érdemes már az első pár ezer forintos bevétel előtt könyvelőt keresni és egyéni vállalkozást indítani? Havi 10–20 ezer forintos bevételnél nem viszik el az egészet a költségek?

Akik főállás mellett kezdték: ti hogyan indultatok el, és mit csinálnátok ma másképp?

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy hobbi szinten, munka mellett elkezdenék kisvállalkozásoknak weboldalt (esetleg FB oldalt, egyéb online jelenlétet) készíteni.

Nem elvárás lenne rögtön nagy bevétel, inkább hosszabb távon szeretném felépíteni, akár úgy is, hogy hónapok alatt szerzek 1-2 ügyfelet.

Két dolog bizonytalanít el:

1. Mennyire telített már ez a piac? Van olyan érzésem, hogy manapság szinte bárki tud magának AI-jal weboldalt összedobni, akkor is, ha nem IT-s – szóval kérdés, hogy egyáltalán van-e még igény külsős segítségre ebben.
2. Az adminisztráció/számlázás oldala – ebben nincs tapasztalatom (pl. hogyan érdemes ezt jogilag/számlázás szempontból kezelni Magyarországon, ha csak alkalmi, kisebb bevételről van szó eleinte).

Ha valaki csinál/csinált hasonlót, vagy belevágott és feladta, szívesen hallanék róla:

• Tényleg nehéz ma ügyfelet találni erre, vagy inkább a megszólítás/marketing a szűk keresztmetszet?
• Hogyan oldottátok meg legelején a számlázást, ha még nem volt egyéni vállalkozásotok?

Köszönöm előre is!

Egy ideje foglalkoztat, hogy elindítsak valami saját, kisebb vállalkozást/projektet munka mellett. Rengeteg helyen lehet ma már "megtanulni", hogyan kell ezt csinálni – de a legtöbb ilyen képzés elég drága, és őszintén nem vagyok benne biztos, hogy megéri ennyit költeni rá, mielőtt egyáltalán kipróbáltam volna, nekem való-e.

Szeretném inkább önerőből, tanulással és próbálkozással elindítani a dolgot.

Akiknek sikerült saját tudásból, ingyenes vagy olcsó forrásokból (könyv, podcast, YouTube, fórum, próba-hiba) felépíteni valamit:

• Honnan tanultatok?
• Mi segített a legtöbbet a gyakorlatban?
• Utólag visszanézve, tényleg szükség volt-e fizetős kurzusra, vagy meg lehetett úszni nélküle?

Nem szeretnék nagy pénzt beleölni képzésekbe, mielőtt látom, hogy egyáltalán megy-e nekem ez az irány.

Szeretnék egy saját projektet elindítani munka mellett, ami másoknak is hasznos lehet. Mielőtt nagyobb energiát/pénzt fektetnék bele, kíváncsi vagyok mások tapasztalataira: mi volt az, ami miatt nem sikerült beindítani vagy felfuttatni a vállalkozásotokat?

Konkrétan érdekelne:

• Technikai akadály volt (pl. weboldal, rendszer beüzemelése)?
• A marketing/ügyfélszerzés nem ment?
• Vagy utólag kiderült, hogy gyenge volt maga az ötlet?

Minden tapasztalatot szívesen olvasok, akár röviden is.