u/Excellent_Suit_10

IT-s végzettségem van és több éve dolgozom, több területbe is belenéztem. Amit láttam, az alapján megállapítottam, hogy ez egy nagyon széles terület, rengeteg ágazat van. Kedvencem, amikor már az egy azonos specializációs területen levő szakemberek sem értenek egymást, mert akkora különbségek vannak. Másik érdekesség, hogy nagyon nehéz megállapítani, hogy mitől lesz valaki Senior és mitől lesz valakinek elég tudása. Gyakori tapasztalatom, hogy újonnan érkező kollégáknál elég rosszul megy a tudás átadás. És nagyon sok olyan ember van, aki évek óta foglalkozik egy területtel, de nem sikerült hasznosítható tudást megszereznie. A vállalatok belső rendszere is elég furcsán alakult, gyakran látom, hogy nem a tényleges tudás megszerzésére fókuszálnak, hanem erőltetik a kipipálható célokat. Ezért szeretnék egy átfogóbb beszélgetést kezdeményezni veletek.

Egészen konkrétan az érdekel, hogy Te milyen területen dolgozol és azon a területen, hogy lehet jól, hatékonyan fejlődni, eljutni a Senior szintre? Mitől lesz egy ilyen területen dolgozó Senior?

Azok a konkrét esetek érdekelnek, amikor redditen kértél tanácsot valami jelentős dologban, és utána úgy sült el a dolog, hogy utólag megbántad, amit tettél. Pár ilyen lehetséges terület jut eszembe így hirtelen, de nyilván sok lehet még. Például balhéztál a munkahelyeden, szakítottál a pároddal, eladtál egy ingatlant rossz áron, abbahagytad a sulit, vagy beiratkoztál egy suliba. Tehát bármilyen dolog, aminek komoly hatása volt az életedre és utólag rosszul sült el, megbántad.

Van ilyen sztorid? Emlékszel még a reddites tanácsra, aminek hatására döntöttél?

IT-sként dolgozom egy alapvetően jó légkörű, hibrid munkahelyen. A munkám fókuszált gondolkodást igényel, ezért inkább írásban kommunikálok, és zavar az irodai zaj meg a felesleges beszélgetés.

A nagyobb gond, hogy a felső légúti betegségek engem nagyon megviselnek (akár hetekre), ezért próbálom kerülni a fertőzésveszélyt.

Most egy kolléga, akivel együtt kell dolgoznom, betegen is bejár, sőt viccelődik is rajta, hogy “terjeszti”. Pedig a munkánk simán végezhető lenne otthonról. Hiába szerveztem online meetinget, odajött személyesen beszélni. Nem akarok konfliktust, de ez így eléggé zavar.

Hogyan lehet ezt normálisan kommunikálni? Inkább neki szóljak, vagy érdemesebb vezetői szinten jelezni?

Nem egy konkrét sztori, inkább egy régóta bennem lévő gondolat, kíváncsi lennék, más hogy látja. Esténként néha ilyeneken pörög az agyam.

Egy társasházban elég világos, hogy vannak szabályok és határok. Ha valaki tartósan hangosan zenét hallgat, abból simán lehet az, hogy még a rendőr is kijön, mert másokat zavar.

Viszont sok más dolognál ez már nem ilyen egyértelmű. Például a dohányzás a saját lakásban. Ha a füst átmegy a szomszédhoz, az kellemetlen és akár egészségileg is zavaró is lehet, mégis a gyakorlatban többnyire nincs igazán erre jól működő eszköz, mert alapvetően a saját lakáson belüli tevékenységnek számít.

Ami elgondolkodtat: mi alapján van az, hogy bizonyos zavarások (pl. zaj) jobban “kezeltek”, más, akár hosszabb távon is ható dolgok (pl. levegőbe kerülő káros anyagok) viszont sokkal kevésbé?

Mi van akkor, ha a hatás nem azonnali vagy nem látványos? Például ha valaki a lakásában valamilyen veszélyes anyagot tárol, arról a szomszédok nyilván nem is feltétlen tudnak. Akár elméletben extrém dolgok is ide tartozhatnak, mint a radioaktív anyagok.

Eszembe jutott egy régi eset is, a Kramatorsk-i radiológiai baleset, ahol egy lakásba véletlenül bekerült egy radioaktív forrás, és csak jóval később derült ki, hogy összefügghetett több megbetegedéssel. Ez inkább csak arra példa, hogy vannak olyan ritka helyzetek, ahol nagyon nehéz azonnal észrevenni az okokat.

Nektek van esetleg hasonló gondolatotok vagy irracionálisabbnak tűnő, de mégis elgondolkodtató félelmetek ilyen témákban?

Nekem ez egy alapvető szokás, akár kis dolog, akár nagy dolog. Mióta bejárós munkahelyem van, gyakran van az, hogy ülök a WC-n és hallom a mozgást más fülkékből. Gyanúsan rövid idő telik el a WC lehúzásától kezdve a mosdóból való távozásig. Engem meglep, mert egy jól szituált munkahely és értelmes, diplomás emberek dolgoznak.

IT specifikus munkakörök érdekelnek. A leggyakoribb kirúgási okok érdekelnek, amikkel találkoztatok és örülnék, ha leírnátok a körülményeit, részleteit.

Az is érdekelne, hogy mennyire tartjátok jogosnak a kirúgást?

Hallottam pár napja ezt és nem tudtam rájönni, hogy honnan származik. Nagyon érdekelne az eredete. Valami régi mém?

Arra gondolok, hogy sokszor kapunk gyerekként mondásokat, amiket akkor készpénznek veszünk, és felnőttként is követünk — akár tudattalanul is. Közben viszont lehet, hogy ezek inkább visszahúznak vagy konkrétan rontanak az életünkön.

Olyanokra gondolok, hogy valamelyik családtagod azt mondta, hogy egy férfi ne csináljon semmit a konyhában, és ezt te ezt felnőttként már alapvetésnek veszed az életedben, közben rombolod vele a párkapcsolatodat. Vagy bármilyen hasonló mondás. Például van egy magyar youtuber, akinek az apja azt mondta, hogy aki rossz matekból, az nem lehet pilóta. Valami 35 éves volt, mikor rájött, hogy ez marhaság és elkezdett pilótának tanulni, majd most már a kapitányi munkájáról számol be.

Nagyon érdekelne, hogy ti felfedeztetek a saját életetekben, akár a párkapcsolatotokban bármi olyan dolgot, ami belétek lett ültetve és közben csak ártotok vele?

Kíváncsi vagyok azokra a “nem hivatalos” tapasztalatokra, amiket a munkahelyi előrelépés során szereztetek — amiket nem tanítanak egyetemen vagy tréningeken.

Akár konkrét példák is érdekelnek: volt-e olyan felismerésetek vagy stratégia, ami után érezhetően könnyebben haladt előre a karrieretek?

Az is érdekes lehet, hogy szerintetek hol van a határ az egészséges önérvényesítés és az irodai politika között?

A rosszul bánás alatt azt értem, hogy akár rossz a fizetés, akár rosszak a körülmények, vagy embertelen a dolgozókkal szemben a bánásmód. Több ilyen esetről is hallottam, hogy a munkahely rengeteg etikátlan dolgot elkövet a dolgozói ellen, éppenhogy a törvényesség határán belül marad, vagy csak nem derül ki. A dolgozók közül sokan még csak odáig sem jutnak el, hogy interjúzzanak, vagy írjanak egy CV-t, akár Linkedint csináljanak.

1. Érdekelnek az egyéni beszámolók, élmények, hogy Te amikor ilyen helyen voltál, hogy élted meg?

2. Hány évig tudtál ott maradni egy rossz helyen, azok után, hogy határozottan megfogalmaztad, hogy rosszul érzed már magad?

3. Van ilyenkor valamiféle lojalitás a munkahely felé? Esetleg a közvetlen családtagok bíztatnak arra, hogy maradj a rossz munkahelyen? Lehet itt valamiféle generációs minta, vagy egyéb tanult mintázat, akár egy szülői viselkedés?

4. És végezetül, a legfontosabb: Megbántad, hogy annyi évet töltöttél egy rossz munkahelyen?

A kérdésem a munkahelyi manipulációs technikákra irányul, amiket megtapasztaltatok, vagy láttatok. Írjatok kérlek konkrét példákat. Az is érdekel, hogy milyen pozícióban levő emberek követték ezt el és milyen pozícióban levő emberrel szemben.

Kíváncsi vagyok, kinek mi a tapasztalata: mik azok a kisebb-nagyobb dolgok, amiket „kipróbáltatok”, hogy belefér-e a melóban?

Akár apróságok, akár szürkezónás dolgok vagy komolyabb húzások — mi lett a következménye?

Nekem az a benyomásom, hogy sok helyen teljesen következetlen: valakit apróságért kirúgnak, más meg sokkal durvább dolgokat is megúszott.

Ti mit láttatok? Hol van a határ nálatok?