u/Maj-nem-isz-Laura

Az elkészítéséhez csak két hozzávalóra lesz szükséged (150g fagyasztott eper és 100g habtejszín /hulala/).

Az aprítóba beledobtam a fagyasztott epret, felöntöm habtejszínnel. Ízlés szerint tehettek hozzá édesítőszert vagy vaníliaaromát. Aztán nincs más dolgunk, mint leturmixolni.Extra gyorsan elkészül, az állaga pedig tökéletesen krémes. Azonnal fogyasztható, de a mélyhűtőbe is betehetitek.🍦🍧

Hozzávalók:
Piskóta
6 db tojás
6 ek kristálycukor vagy xilit
6 ek búzaliszt, teljes vagy zabpehelyliszt
(Opcionális: aki szeretne, tehet bele sütőport, de én nem szoktam)
Krém és töltelék
25 dkg mascarpone
2 dl sima vagy cm (cukormentes) habtejszín
1 csomag habfixáló
Ízlés szerint porcukor vagy édesítő
10 dkg olvasztott sima vagy cm tejkaramell a tetejére
10–15 dkg tejcsokoládé (nekem kinder)
5 dkg apróra vágott mogyoró (vagy amennyit szeretnénk)

Elkészítés lépésről lépésre:

1. A piskóta megsütése: Készítsük el a piskótát egy nagy téglalap tepsiben, majd tegyük félre teljesen kihűlni. Ha kihűlt, vágjuk ketté.
2. A karamell előkészítése: Olvasszuk fel a tejkaramellát egy pici tejszínben, majd ezt is tegyük félre.
3. A krém összeállítása:
   A tejszínt a habfixálóval verjük kemény habbá.
   A mascarponét keverjük el az édesítővel/
   porcukorral.
   Forgassuk bele a felvert tejszínhabot a cukros mascarponéba. Ha még szükséges, adjunk hozzá édesítőt, de vigyázzunk, mert a karamell is elég édes lesz!
4. Sütemény összeállítása:
   Az egyik piskótalapra kenjük rá a krém felét.
   Öntsük rá a felolvasztott karamellt.
   Simítsuk rá a maradék krémet is.
   Fedjük le a másik piskótalappal.
5. Díszítés: A sütemény tetejét vonjuk be olvasztott tejcsokoládéval, és szórjuk meg az apróra vágott mogyoróval.
6. Pihentetés: Tegyük a hűtőbe pár órára, hogy szépen összeérjen, ezután már könnyen szeletelhető.

Hey Family!
As I’m writing this, it all feels a bit strange. I’m leaving for Canada for 3 months. I’m excited, but I’m definitely going to miss you all a little bit.
I know I’m not always the easiest person to be around, I grumble a lot, lock myself in my room, or am just straight up rude sometimes. But I want you to know that I love you, even if I don’t say it often enough.
Thanks for always having my back, no matter what. I’m really grateful for it.
Mom, thanks for the food, even if sometimes you have to "grill" it instead
Dad, thanks for always fixing and sorting things out, even when there's utter chaos in the process.
And thanks sis for putting up with my nonsense, even though you annoy me sometimes too.
I promise I won’t forget to call and I’ll write as often as I can. Take care of yourselves, and don’t get too used to me not being around!
Love you all!