u/Sea_Pie_4346

Sziasztok! Engem érdekelne, hogy kit szeretnétek látni jövőre a Szigeten? Lehet kis és nagy előadó is. Akár egy olyan line-upot is leírhattok napokra bontva, ami számotokra a tökéletes fesztivált jelentené.
Ezt a posztot arra is szeretném használni a kíváncsiságon túl, hogy új előadókkal ismerkedjek meg, szóval köszönöm ha megosztod a saját véleményed😊

Sziasztok! Feladtam egy pólót egy srácnak, és minden nélkül kaptam egy vinted üzenetet ezzel a szöveggel: “Sorry, the shipping provider wasn’t able to deliver your parcel. It will be returned to you instead. Ezután írtam a srácnak hogy tud-e valamit, azt mondta, hogy nem, felhívta a GLS futár hogy nem tudja kiszállítani mert sérült a csomag. Engem is felhívott egy futár hogy hozná vissza a csomagot, megkértem hogy legyen szíves nézze már meg hogy ő lát- e rajta sérülést, azt mondta hogy nem, de muszáj hozzám visszaszállítania. Mondtam hogy rendben persze. Megérkezett a csomag hibátlanul úgy, ahogy én azt becsomagoltam, egy repedés sincs rajta. Szerintetek ez mi lehetett, vagy mi történt, és legközelebb ezt hogy tudom elkerülni?
A futárszolgálat GLS volt.

Sziasztok!
A múltban, gyerekként sosem történt meg az a tipikus szexuális felébredés mint másoknak. Nem érdekeltek sem a fiúk, sem a lányok. Szorongtam emiatt, mert ahogy idősödtem 6.7.8. Osztályban már a barátaim is inkább a kapcsolatokban voltak érdekeltek, a barátság kicsit háttérbe szorult. Volt téma gyakran a testiség, csók, szex. Engem ezek sosem foglalkoztattak és nem is érdekelt. Szorongtam ha a szüleim is egymás felé bármilyen szexuális cselekvést (/kifejezést) mutattak. Mivel a hetero vonzalom volt az életteremben leginkább, azt feltételeztem hogy leszbikus vagyok. Elkezdtem lányok felé nyitni, megismertem egy csodás lányt akivel amúgy 10 évig tartott a viszonyunk. Érzelmileg komfortos volt, de a szex sosem volt az életem része.
A jelenben így 30 éves fejjel azt tapasztalom, hogy abszolút szexuálisan csak a férfiak mozgatnak meg, viszont érzelmileg semmilyen szinten nem szeretném magam összekötni velük, félek, szorongok, annyira, hogy általában minden közeledés(2 db volt ami fizikai lehetett volna) sírásba és a magam ostromlásába torkollik. Minden olyan dologtól ami pl a kezünk összeérintésével, gyengédséggel, romantikával van összekapcsolva rosszul vagyok. Csak és kizárólag a szexualitásban tudnék bármiféle partnerséget elképzelni részemről, de a bármilyen nemű emberi kommunikáció és viselkedés hiányában erre még sosem volt alkalmam hogy egyáltalán kipróbálhassam, hogy valóban élvezem - e vagy csak az elmém játszik velem, és amúgy ehhez sem vonzódnék. Nőkkel a szexualitás semmilyen formában nem vonz, az érzelmes kapcsolat jelleme a dolognak viszont a helyén van. Tudok bízni is, bár szintén nehezen, csak ők türelmesebbek, megértőek(tapasztalatom szerint!). Jelenleg van egy lány aki tökéletes partner lehetne, vele próbáltam a szexet is, de teljesen erőltetés volt, és azóta nem is vágyom rá, kikapcsolt bennem minden. Mióta a szexualitás a levegőben van azóta jobban örülök annak ha távol vagyunk, mintsem együtt, pedig azelőtt el sem akartam válni tőle. Emellett ott van bennem, hogy mi van akkor ha egyszer életemben tényleg élvezném is a szexet ha meg tudnám próbálni a másik nemmel is.
Borzalmas ez az egész érzés, járok terapeutához, több szakembert is próbáltam már. Szexuálpszichológust nem javasolnak, mert szerintük olyan mélyen gyökerezett traumák vannak bennem amelyek felderítésével ez is megoldódna. Ennek ellenére kérlek titeket, hogy írjátok le a megérzeseiteket, véleményeket, tapasztalatot ha van, hálás lennék. Eddig mindenben tudott a csoport nekem segíteni, emiatt merészkedem megosztani a történetem. (Nyugodtan kérdezzetek ha homályos a sztori. )
Köszönöm

Sziasztok!
A múltban, gyerekként sosem történt meg az a tipikus szexuális felébredés mint másoknak. Nem érdekeltek sem a fiúk, sem a lányok. Szorongtam emiatt, mert ahogy idősödtem 6.7.8. Osztályban már a barátaim is inkább a kapcsolatokban voltak érdekeltek, a barátság kicsit háttérbe szorult. Volt téma gyakran a testiség, csók, szex. Engem ezek sosem foglalkoztattak és nem is érdekelt. Szorongtam ha a szüleim is egymás felé bármilyen szexuális cselekvést (/kifejezést) mutattak. Mivel a hetero vonzalom volt az életteremben leginkább, azt feltételeztem hogy leszbikus vagyok. Elkezdtem lányok felé nyitni, megismertem egy csodás lányt akivel amúgy 10 évig tartott a viszonyunk. Érzelmileg komfortos volt, de a szex sosem volt az életem része.
A jelenben így 30 éves fejjel azt tapasztalom, hogy abszolút szexuálisan csak a férfiak mozgatnak meg, viszont érzelmileg semmilyen szinten nem szeretném magam összekötni velük, félek, szorongok, annyira, hogy általában minden közeledés(2 db volt ami fizikai lehetett volna) sírásba és a magam ostromlásába torkollik. Minden olyan dologtól ami pl a kezünk összeérintésével, gyengédséggel, romantikával van összekapcsolva rosszul vagyok. Csak és kizárólag a szexualitásban tudnék bármiféle partnerséget elképzelni részemről, de a bármilyen nemű emberi kommunikáció és viselkedés hiányában erre még sosem volt alkalmam hogy egyáltalán kipróbálhassam, hogy valóban élvezem - e vagy csak az elmém játszik velem, és amúgy ehhez sem vonzódnék. Nőkkel a szexualitás semmilyen formában nem vonz, az érzelmes kapcsolat jelleme a dolognak viszont a helyén van. Tudok bízni is, bár szintén nehezen, csak ők türelmesebbek, megértőek(tapasztalatom szerint!). Jelenleg van egy lány aki tökéletes partner lehetne, vele próbáltam a szexet is, de teljesen erőltetés volt, és azóta nem is vágyom rá, kikapcsolt bennem minden. Mióta a szexualitás a levegőben van azóta jobban örülök annak ha távol vagyunk, mintsem együtt, pedig azelőtt el sem akartam válni tőle. Emellett ott van bennem, hogy mi van akkor ha egyszer életemben tényleg élvezném is a szexet ha meg tudnám próbálni a másik nemmel is.
Borzalmas ez az egész érzés, járok terapeutához, több szakembert is próbáltam már. Szexuálpszichológust nem javasolnak, mert szerintük olyan mélyen gyökerezett traumák vannak bennem amelyek felderítésével ez is megoldódna. Ennek ellenére kérlek titeket, hogy írjátok le a megérzeseiteket, véleményeket, tapasztalatot ha van, hálás lennék. Eddig mindenben tudott a csoport nekem segíteni, emiatt merészkedem megosztani a történetem. (Nyugodtan kérdezzetek ha homályos a sztori. )
Köszönöm

Ti mit gondoltok erről a kezdeményezésről hogy 6-8 között ingyenesen látogatható a strand ezen a héten? Kihasználtátok ezt a lehetőséget? Mik a tapasztalatok?

Sziasztok!
Pár hete voltunk a barátnőmmel a macskávézóban és amit ott tapasztaltam egyszerűen szívszorító volt. Legelőször akkor voltam ott, mikor nyitott, és még teljesen más volt a hangulata, a cicák is többet sétáltak, odajöttek, nyitottak felénk. Most legutóbb pedig olyan volt a hely, mint egy gyerekzsúr. Nem viccelek, kb 7-8 család volt bent, mindegyik gyerekekkel, 2 évestől egészen 10-11 éves korig. Rohangáltak a macskák után, nyúzták őket, benyúltak az odúkba, dobálták őket plüssökkel. A macskák befoglalták a legfelső szinteket, menekültek. Egyébként ugyanez a tapasztalatom a corgi caféval is, csak ott el vannak kerítve a kutyusok és igy van kis magánszférájuk illetve jobban is vannak felügyelve a kutyák mint a macskakávézóban. A macskák amúgy is kevésbé szociálisak mint a kutyák, borzalmas volt ezt látni. Persze a szülők végig röhögtek meg fotózták a gyerekeket vagy beszélgettek egymással.
Annyira rossz volt a közérzetünk hogy eljöttünk inkább. Nem lenne logikusabb, empatikusabb gyerekmentesre megcsinálni ezeket a kávézókat? Vagy én gondolom túl amúgy? 😀 egyszerűen azóta is emészt ez az egész és szeretném hallani a véleményeket ezzel kapcsolatban. Esetleg valaki volt már más városban ilyen állatos kávézóban, tudna meselni hogy ott hogy működik?

Sziasztok! Az utóbbi időben azt láttam, hogy nagyon felszínre került az orvosi egyetem romló rendszere, ezen belül kifejezetten a debreceni egyetem orvosié. Úgy láttam jóval kevesebben is jelentkeztek és a legalacsonyabb ponthatárú orvosivá vált az egyetemünk. Ez okkal van. Úgy gondoltam egy próbát megérne, ha jelezném a kormány felé ezeket a problémákat hogy felülvizsgálják(aztán max behív a dékán ha kiderül hogy én voltam🤣)
Tudom, hogy alapjában véve borzalmas a felsőoktatás, egyetemi oktatás idehaza és mindenhol vannak javítandó dolgok, de értelemszerűen a saját egyetememről tudok komkrétumokat írni.
Arra szeretnélek titeket kérni, ha debreceni orvosis vagy, írd le a problémákat, pontokba foglalva, vagy csak általánosan amik szerinted problémásak, vagy akár nekem személyesen is írhattok, és jelezni fogom a megfelelő személyeknek a problémák felülvizsgálatának kérését.
Előre is köszönöm a segítséget nektek ebben!

Sziasztok! 28 éves vagyok, évek óta szingli. Nagyon szerettem volna egy olyan kapcsolatot amely kölcsönös és mindketten jól érezzük magunkat, ebből adódóan pedig lehetne tervezni abban a kapcsolatban. A barátaim már mind bőven a házasság és gyerekvállalás köreiben élnek. Van jelenleg dolgom az életben, ami ezeken kívül esik, de az érzéseimet sem szeretném ignorálni ezzel kapcsolatban. Akik hasonló cipőben vannak, ezzel küzdenek, ti hogy tudjátok ezeket figyelmen kívül hagyni a mindennapokban, jól érezni magatokat? =Mit tehetnék, hogy ne egy depis sz*r legyek minden egyes nap? Már tényleg azt érzem hogy tulságosan meghatározza a hangulatomat.
Kapcsolathoz nekem alapvetően már nincs hitem. Tudom, hogy fiatal vagyok, de az életem során eddig sosem volt arra precedens hogy egy férfi bármilyen formában kifejezze azt hogy vonzónak talál, vagy meg szeretne ismerni. Ebből adódóan én személy szerint már elengedtem ezt. Persze a vágy ott van bennem, de a kérdés inkább arra irányul, hogy mit tehetnék, hogy kicsit kevésbé érezzem ennek a súlyát?

Bármilyen jó tanácsot szívesen fogadok az érintettektől.
(Járok pszichológushoz több éve, de nem tud segíteni ezen érzéseim megemésztésében, már történt váltás.. stb, hétköznapi emberek hasonló érzései és nekik a stratégiájuk érdekelne most, hátha ez segítene)

Sziasztok! 28 éves vagyok, még sosem volt kapcsolatom. Nagyon szerettem volna egy olyan kapcsolatot amely kölcsönös és mindketten jól érezzük magunkat, ebből adódóan pedig lehetne tervezni abban a kapcsolatban. A barátaim már mind bőven a házasság és gyerekvállalás köreiben élnek. Van jelenleg bőven dolgom az életben, ami ezeken kívül esik, de az érzéseimet sem szeretném ignorálni ezzel kapcsolatban. Akik hasonló cipőben vannak, ezzel küzdenek, ti hogy tudjátok ezeket figyelmen kívül hagyni a mindennapokban, jól érezni magatokat? =Mit tehetnék, hogy ne egy depis sz*r legyek minden egyes nap?
Kapcsolathoz nekem alapvetően már nincs hitem, azt érzem így kell leélnem az életem. Tudom, hogy fiatal vagyok, de az életem során eddig sosem volt arra precedens hogy egy férfi bármilyen formában kifejezze azt hogy vonzónak talál, vagy meg szeretne ismerni. Ebből adódóan én személy szerint már elengedtem ezt. Persze a vágy ott van bennem, de a kérdés inkább arra irányul, hogy mit tehetnék, hogy kicsit kevésbé érezzem ennek a súlyát?
A másik a babakérdés. Gyermeket szeretnék; szerintetek érdemes lenne belevágni egyedül egy lombikba, vagy így hogy egyedül vagyok felejtsem el? Szüleim idősek, nem tudnának segíteni, így tényleg egyedül lennék.
Bármilyen jó tanácsot szívesen fogadok.

Van egy 2010-es hyundai i30as diesel autóm amivel balesetet szenvedtem. A teteje is behorpadt, mivel úgy érkeztem az úttestre. A karosszéria hibás csak vontatni lehet, a motor, más alkatrészek rendben vannak. Kuplungcsere a baleset előtt történt így zsír új. Van bármi ötletetek hogy hol, milyen formában lehetne eladni? Vagy csak bontó jöhet szóba?
Az összeg nem fontos, csak nem szeretném hogy az udvaron legyen, mert a balesetre emlékeztet.
Előre is köszönöm

Sziasztok! Milyen barnulási technikát tudnátok ajánlani? Tavaly egész nyáron dove önbarnítóztam, azonban annyira nem voltam megelégedve a végeredménnyel. Körülményes volt és nagyon hamar kopott. Az az igazság hogy nekem csak a szolárium vált be, azonban nem szeretném a bőröm ennek a stressznek kitenni, így nagyon szívesen fogadnék tanácsokat. Van esetleg olyasmi termék ami hasonló eredményt ér el? Még annyi talán hogy külföldön gondolom a pára miatt jobban barnulok, míg itthon párszor azért pirul a bőröm a napon. Emiatt is szeretek előrebarnulni, hogy ne égessen szrrá a természetes napfény.
Ki mit gondol? Előre is köszi nektek!

Sziasztok! Minden álmom az lenne, hogy egzotikus, külföldi országokba utazhassak, és úgy néz ki lenne rá lehetőségem mert lesz egy passzív félévem az egyetemen. Tudnátok nekem lehetőségeket ajánlani, hogy milyen formában lenne a legjobb és legbiztonságosabb az utazás? Utazási iroda, szervezett út magánszemély által, esetleg valamilyen weboldal?
Sajnos a barátaim semmilyen szinten nem nyitottak trópusi országokra, csak Európa jöhetne szóba viszont én Európa nagy részén már megfordultam, és kicsit egzotikusabb helyekre, más kultúrára,ingerre vágynék. Valakinek volt része hasonlóban? Hogy lenne érdemes nekivágni?
Leírok egy pár országot amiket meg szeretnék látogatni:
Mauritius
Fokvaros
Madagaszkar
Ausztrália- uj zeland
Seychelles
Kambodia
Hawaii
Dominikai koztarsasag
Phi Phi, phuket, maldiv
Iránymutató a lista, fiatalabb koromban írtam, bármi ötlet jöhet, szívesen fogadom. Esetleg ha olyan utazási ötleted van, amire én jelenleg nem gondoltam, kérlek ne tartsd magadban.
Előre is köszönöm a válaszokat.

Sziasztok! Engem az érdekelne, hogy milyen folyamatok vezettek oda hogy ezt választottátok, és milyen kritériumoknak vagy szabályoknak kell megfelelni hogy ezt a lépést meg lehessen lépni? Esetleg vannak itt olyanok, akik már a rezidensit is külföldön töltötték? Honnan értesültök azokról az írott vagy íratlan szabályokról amik a kinti orvosi létet övezik? Magánélettel összeegyeztethető a kinti praktizálás? Illetve érdekelne hogy az adott ország nyelvét mennyire kell elsajátítani( gondolok itt az idősekre és gyerekekre akik nagyobb eséllyel csak a saját anyanyelvüket ismerik)? Távolabbi helyek is nagyon érdekelnének nem csak Európa( személy szerint Ausztrália, így ha ilyen személy megtalálja a posztot örülnék ha írna) 😊
Köszi nektek!

Engem az érdekelne, hogy milyen folyamatok vezettek oda hogy ezt választottátok, és milyen kritériumoknak vagy szabályoknak kell megfelelni hogy ezt a lépést meg lehessen lépni? Esetleg vannak itt olyanok, akik már a rezidensit is külföldön töltötték? Honnan értesültök azokról az írott vagy íratlan szabályokról amik a kinti orvosi létet övezik? Magánélettel összeegyeztethető a kinti praktizálás? Illetve érdekelne hogy az adott ország nyelvét mennyire kell elsajátítani( gondolok itt az idősekre és gyerekekre akik nagyobb eséllyel csak a saját anyanyelvüket ismerik)? Távolabbi helyek is nagyon érdekelnének nem csak Európa( személy szerint Ausztrália, így ha ilyen személy megtalálja a posztot örülnék ha írna) 😊
Nagyon köszi mindenkinek!