u/girl_from_dharma

Sziasztok,

Az idei nyár sokunknak nagyon megterhelő volt a hőség miatt. Nekem annyira, hogy szó szerint depressziós tüneteket produkálok. Korábban már diagnosztizáltak depresszióval (abból felépültem), ezért tudom, miről beszélek a tünetek alatt.

A szezonális depressziót télen szoktuk emlegetni, amikor sötét, borús az időjárás. Nálam épp akkor van minden rendben, és a nyár, a hőség őrjítenek meg.

Még a klimatizált lakásban sem tudom rávenni magam arra, hogy mindennapi rutintevékenységeket megcsináljak, mint a főzés és a takarítás. Az utcára legszívesebben ki sem tenném a lábam. Rosszul vagyok a melegtől, a szagoktól, mert nem tudom magamat egy percig sem kényelmesen érezni. Izzadok, melegem van folyamatosan. Már görcsben van a gyomrom, amikor tudom, hogy fel kell szállni a 3-as metróra. Halogatom a fontos feladatokat, mert el kell hagyni a lakást.

Engem egyáltalán nem hoz lázba a tengerpart. Én egy nyűgös, körülményes dolognak élem meg a strandolást is. Baszakodás az egész. Kellemetlen, kényelmetlen. Sírni tudnék, amikor meglátom, hogy megint 38 fok, verőfényes napsütés...

Azért indítom el a témát, mert érdekel, tapasztalt-e más is hasonlót. Én folyamatosan olyan visszajelzéseket kapok, hogy "nem vagyok normális" és "fura vagyok", mert fordítva vagyok bekötve.

DE annak is látom az esélyét, hogy csak kezdek a depresszióba visszacsúszni, és túlreagálom ezt a nyár dolgot. Eddig sem szerettem a nyarat, de idén rendesen megvisel pszichésen.

Kérdés a címben :)

Minden nyáron 1,5 hónapig egy táborban dolgozom gyerekekkel. Kézműves és egyszerű sportfoglalkozásokat tartok nekik. Évről évre rosszabb a helyzet a gyerkek egészségügyi állapotát tekintve.

A 15 fős csoportok kb. fele túlsúlyos, és nem arra gondolok, hogy erős csontozatú gyerek, aki majd megnyúlik. 10-12 éves gyerekekről beszélünk, akik súlyos tizen-huszonkiló pluszokat cipelnek. Van, akiknek gondot okoz lehajolni és bekötni a saját cipőjét. Egy hosszabb sétától már kifáradnak.

3 étkezés van a táborban (reggeli, tízórai, ebéd). Ezek bőséges adagok. Nekem, felnőttként is elég. De előkerülnek az étkezések között az 1-2 üveg cukros üdítők, a csoki szeletek, a chipsek, a fornetti, napi szinten.

Beszélgetek a gyerekekkel, és döbbenetes, hogy a legtöbben egyáltalán nem mozognak. Nem járnak játszótérre, sétálni, biciklizni, csak ülnek otthon egész nyáron - leszámítva ezt az egyhetes tábort, de itt minimális a mozgás, nem ez a tábor fókusza.

Próbáltam az érintett szülőkkel beszélgetni. Kedvesen, megértően közelítettem meg a témát. Beszéltem az egészségügyi veszélyekről, de arról is, hogy ez szociálisan milyen teher lesz a kis lelkükön.

A legtöbben jóformán elküldenek az anyámba, hogy majd kinövi a gyerek, és egyébként is, nekem nincs gyerekem, nem releváns a véleményem. Az ő gyereke nem lesz gebe, biztos csak irigy vagyok, hogy a szar fizetésemből nekem nem telik kólára meg Chio chipsre.

Az agyam azt diktálná, hogy engedjem el, de a szívem megszakad ezekért a kis szarosokért. Annyira jólelkű, kedves kis emberek. Nem ezt érdemlik. Él bennem a naív remény, hogy tudok tenni a változásért.

Bármilyen tippet, tanácsot szívesen fogadok.

Ui: Nem hátrányos helyzetű családokról beszélünk, teljesen átlagos vidéki gyerekek ezek.

Elég sokat utazok munka miatt, ráadásul kiszámíthatatlan a menetrendem, így nem tudok intim gyantára járni, mint régen. Viszont nem szeretem, amikor csak egy kicsit is szőrös vagyok odalent.

A jelenlegi borotválkozási rutinom így néz ki (2-3 naponta szoktam borotválkozni):

- dry brushing

- bőrradír

- érzékeny bőrre való borotva gél

- 5 pengés borotva (2 hetente cserélem a fejet)

De sajnos még így is előfordul, hogy kipattogok.

Fogadjam el, hogy ez ilyen egy érzékeny területen, vagy van esetleg valami tippetek?

Rendszeresen előfordul, hogy felkelek, és látom, hogy elaludtam, mert a nagyságos telefon csak kijelzi, hogy ébreszt, de egy hangot nem ad ki.

Be van állítva normál ébresztőnél és Sleep Scheduleben is, hogy ébresszen. Nem nyomom ki vagy némítom le, egyszerűen nincs hangja.

Support és ChatGPT által javasolt troubleshootingon (iOS frissítés, újraindítás, stb) már túl vagyok, nem segített.

Tudom, vegyek egy vekkert, de adnám azért ha a 450 ezres telefonon működne az ébresztőóra.

Ha van tipp, osszátok meg légyszi

(Nem, nem veszek Androidot)

Tudom, hogy a titok a táplálkozás és mozgás, de van olyan kezelés vagy módszer, amivel még extrában lehet enyhíteni?

Egy budapesti magánrendelőbe jártam fogszabályozás miatt 2 évig. A fogszabályozás előtt / közben több beavatkozást js végeztek a fogaimon.

A komolyabban kezelt fogak egytől-egyik olyan állapotba kerültek, hogy húzni kellett őket. Alul már nincsenek rágófogaim. Nem beszélve a fájdalomról, folyamatos gyulladásról, amit a doki azzal nyugtázott, hogy meleg van / hideg van odakint, ezért gyullad.

A fogszabályozás eredményével sem vagyok elégedett, illetve azok a fogak, amiket építéssel pótoltak mind letörtek.

Nekem ez 3 millió forintomba fájt.

Felelősséget nem akarnak vállalni, mert aláírtam a beleegyező nyilatkozatot - ez annyit takar, hogy vállalom a kockázatokat, de nem tér ki részletekre.

Egy része annak ez, hogy 3 millióm ment a kukába, és a fogaim továbbra sem jók, sőt, alul szinte alig vannak, de még legalább ennyi lesz őket rendbeszedni.

Hívásra, megkeresésre már nem reagálnak.

Van értelme jogi útra vinni, vagy így jártam?

28 éves nő vagyok, és az elmúlt 10 évben elég sok kapcsolatom volt, jellemzően hosszabbak. Amikor nem voltam kapcsolatban, mindig az volt a normális, hogy valakivel beszélgetek, ismerkedek, randizgatok.

Edit: 4 kapcsolatom volt, években: 3, 1,5, 1,5, 2.

Most lett vége az eddigi leghosszabb kapcsolatomnak, és elkezdtem ugyan azt csinálni, mint korábban: dating appok, ismerkedés. Nem tudom, hogy velem van-e a gond, vagy tényleg megváltozott a világ ilyen szempontból, de az elmúlt pár hónapban nagyon sok csalódás ért.

Ghostolások, utolsó pillanatban lemondott randik, teljesen ellaposodó beszélgetések, érdektelenség, pedig én igyekszem, kezdeményező vagyok. Érzem, hogy ez nem tesz nekem jót mentálisan. A barátaim is azt javasolják, hogy csak éljek egy kicsit, ne foglalkozzak görcsösen az ismerkedéssel.

A munkámat szeretem, van több hobbim is, és szerencsére barátaim is, akikkel el tudok lenni, tehát nem arról van szó, hogy az időmet nem tudom kitölteni, csak van bennem egy hiányérzet.

Hogyan lehet ezt elengedni?

A húgom (24) elvégzett egy körmös sulit, és bár nem ez a főállása, pár embernek, így nekem is ő csinálja a körmöm.

Soha nem kérte, sőt, mindig elmondja, hogy nem kell, de én mindig hagyok neki pénzt (5000 Ft-ot adok, teljes láb + kéz géllakk, szóval szalon ár töredéke).

Én úgy vagyok ezzel, hogy jobban keresek, mint ő, nehogy már még neki legyen költség, hogy az én körmöm csinálja. Illetve példát szeretnék neki mutatni abban, hogy az ideje igenis értékes. Ő ilyenkor dolgozik, ami más, mint egy közös program.

Amikor ezt meséltem barátoknak teljesen kiakadtak, hogy ők aztán családon belül sose fizetnének.

Csak szerintem tiszteletlenség ez a hozzáállás?

(Nyilván ha oda-vissza adnék én is valamit, egálban lenne, nem pénzeznénk).

Sziasztok! 28 éves vagyok, 1-2 éve elkezdett nem tetszeni az arcom.

Lefelé áll a szám, a szemhéjam rejtett, a szemeim folyamatosan fáradtak. Egészségesen eszem, sportolok, ápolom az arcomat, de valahogy mégis olyan "megsüllyedt” és "fáradt" hatása van a megjelenésemnek. Elveszett az a pár évvel ezelőtti szép babaarc.

Szeretnék ezen változtatni.

Láttam nagyon jó előtte-utána videókat hialuronos feltöltésekről, de kicsit idegenkedek tőle, főleg azért, mert ezt folyamatosan csinálni kell, anyagilag sem sétagalopp.

Ellenben láttam arcmasszázs videókat is, amik elvileg hatékonyak, de egyelőre nem tudtam magam elhatározni amellett, hogy rendszeresen csináljam.

Minden véleményt, ajánlást, tapasztalatot megköszönök, mert egyáltalán nem ismerem ezt a területet. Melyiket ajánlanád? Miért? Jöhet minden gondolat!