u/Careful_Respect_6413

Sziasztok! Szeretnék elvégezni egy pék tanfolyamot az egyetem mellett, így csak esti / hétvégi időpontokban tudnék tanulni. Keresgéltem én is, de kíváncsi vagyok a tapasztalatokra!

Sziasztok!

Sajnos senkim sincs, akivel közös programokat szervezhetnék, ezért kb. mindenhova egyedül megyek és mindent egyedül csinálok, amit viszont már kezdek megunni. Nagyon jól esne egy chilles nyaralás vagy akár csak egy rövidebb kis kiruccanás, mondjuk egy kempingezős, sütögetős, iszogatós, fürdőzős, kirándulós, kártyázós pihenés is akár itthon vagy külföldön. Egyedül nincs hozzá kedvem, hiszen ez mégiscsak társaságban izgalmas, ezért gondolkozom azon, hogy útitársakat keressek magam mellé. Ugyanakkor van bennem némi félelem ezzel kapcsolatban, mivel ismeretlenekkel sose tudni mire számítson az ember és ha esetleg nem jövünk ki egymással, más elképzeléseink vannak stb., akkor az akár kellemetlenül is elsülhet.

Örülnék, ha megosztanátok velem a tapasztalataitokat, ha vannak, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy kinek hogyan stb. sikerült ezt kiviteleznie! Köszi előre is! :)

Hi!

I’m (27F) doing a uni program and it turned out that one of my classmates (21M) has / had a crush on me, but it wasn’t that simple of course, so now it’s a major mess and I’m just tired of this whole thing, so I don’t understand what I’m supposed to do now.

We ended up in different groups of friends, but we talked for a few times in the beginning of the year and I had a good impression of him, he seemed to be very friendly, funny, intelligent etc., but I didn’t see him as a potential partner or anything like that. As time went on, I noticed him staring at me, heard him talking about me with his friends (how I look, what I’m having for lunch, how I’m blowing my nose, so everything you can imagine), he started talking to literally all my friends (and asked them questions about me), he sat closer to us, complimented our class work, made flirty comments in class, started flexing himself etc., so eventually I realized what’s going on. It was flattering of course, I won’t deny it, but I was not sure what I wanted to do with all that (especially because one of my friends had a crush on him, and thanks to her, I also learned that he’s got a girlfriend…), so I basically ignored him, which as a genuinely nice, friendly, caring etc. type of person made me feel terrible to be honest. I was just confused and I started feeling uncomfortable and anxious around him and his friends (like they were literally looking at me the whole time), which negatively affected even my classwork as I remained quiet for the whole semester. This is too much to say, but I started loosing myself in the meantime, like I couldn’t act naturally, I couldn’t talk to my friends as I used to etc., and this is something that even others have noticed, asking me if everything was alright. He’s still looking, but I can’t even look at him and his friends stopped greeting me, so yes, it’s embarrassing.

I know, this is childish, but there’s only about 20 people in our class and we’ve got a loads of group work etc., so I should work this out somehow in order to keep the group together. I just don’t understand what I’m supposed to do or how am I supposed to behave, like I didn’t do anything and I don’t think I’m the one to blame for what happened.

Hülye kérdés, tudom, de talán lesztek páran, akik értitek mi a gondom és tudtok hozzá kapcsolódni, esetleg akad valami jó ötletetek is.

27 éves nő vagyok és jelenleg egyetemre járok, mellette pedig dolgozom (most éppen nem, de nyilván fogok), így nagyjából ez a kettő teszi ki a mindennapjaimat. Szerencsére szabadidőm is van bőven, de ciki vagy sem, nem nagyon tudom kihasználni. Néha sétálok egyet a városban, beülök valahova enni - inni, megnézek egy filmet a moziban, elmegyek edzeni vagy olvasok pár órát, de egy átlag napom tényleg csak a tanulásról, munkáról és az otthoni teendőkről szól. Ezt pedig már nagyon unom, kezdek beleposhadni a mókuskerékbe és félek, hogy ez idővel csak rosszabb lesz.

Körülbelül 8 éve költöztem el otthonról, azóta több városban is éltem, tanultam, dolgoztam stb., szóval tulajdonképpen az egész eddigi életem erről szólt, hiszen értelemszerűen az egyetem előtt is iskolába jártam. A családommal sajnos sosem volt kimondottan jó kapcsolatom, sosem volt aktív családi életünk, semmit sem csináltunk közösen, már beszélni se igen szoktunk stb., szóval rájuk nem számíthatok. Mostanra a barátaim is elkoptak, ahogyan végeztünk a sulival, elköltöztünk, aztán ki dolgozik, ki gyereket nevel stb., így csak egy-két lány maradt, akivel még tartjuk a kapcsolatot, de már ez sem az igazi. Valamint egyedülálló vagyok és igazság szerint jelen pillanatban nem is vágyom párkapcsolatra, de nyilván ez sem segít a helyzeten. Ráadásul nemrég költöztem, szóval megint abban a helyzetben vagyok, hogy nincsenek közeli ismerőseim és eléggé vakon vagyok a helyi viszonyokat illetően.

Alapvetően elvagyok egyedül, szeretek egyedül lenni, feltalálom magam, ki tudok mozdulni stb., de ennyi év után már egyre munkásabbnak érzem. Megszoktam vagy meguntam, nem tudom, de egyre kevésbé dob fel, ha meglepem magam valamivel. Nyilván a hétköznapokban nincs is lehetőségem nem tudom milyen extra programokra, nem akarok nagyon sok pénzt sem költeni ilyesmire és az időm is korlátozott, de azért csak vágyom valami kellemes kikapcsolódásra, izgalmas kalandra, új élményekre. Viszont már lassan ötletem sincs, hogy mit csináljak, mert tök egysíkúnak érződik minden. Néha már az is megfordul a fejemben, hogy kiveszek egy évet és elutazom valahova, hogy új környezetben lehessek, nyelvet tanuljak, új embereket ismerjek meg, finomakat ehessek stb., mert már tényleg soknak érzem ezt a mindennapos gürizést.

Szóval a kérdésem az, hogy ti mit szoktatok csinálni (egyedül) és szerintetek mi tudná picit feldobni a hangulatomat, hogy ne érezzem magam ennyire lehangoltnak?

Hi!

I’m (27F) doing a uni program and it turned out that one of my classmates (21M) has / had a crush on me, but it wasn’t that simple of course, so now it’s a major mess and I’m just tired of this whole thing, so I don’t understand what I’m supposed to do now.

We ended up in different groups of friends, but we talked for a few times in the beginning of the year and I had a good impression of him, he seemed to be very friendly, funny, intelligent etc., but I didn’t see him as a potential partner or anything like that. As time went on, I noticed him staring at me, heard him talking about me with his friends (how I look, what I’m having for lunch, how I’m blowing my nose, so everything you can imagine), he started talking to literally all my friends (and asked them questions about me), he sat closer to us, complimented our class work, made flirty comments in class, started flexing himself etc., so eventually I realized what’s going on. It was flattering of course, I won’t deny it, but I was not sure what I wanted to do with all that (especially because one of my friends had a crush on him, and thanks to her, I also learned that he’s got a girlfriend…), so I basically ignored him, which as a genuinely nice, friendly, caring etc. type of person made me feel terrible to be honest. I was just confused and I started feeling uncomfortable and anxious around him and his friends (like they were literally looking at me the whole time), which negatively affected even my classwork as I remained quiet for the whole semester. This is too much to say, but I started loosing myself in the meantime, like I couldn’t act naturally, I couldn’t talk to my friends as I used to etc., and this is something that even others have noticed, asking me if everything was alright. He’s still looking, but I can’t even look at him and his friends stopped greeting me, so yes, it’s embarrassing.

I know, this is childish, but there’s only about 20 people in our class and we’ve got a loads of group work etc., so I should work this out somehow in order to keep the group together. I just don’t understand what I’m supposed to do or how am I supposed to behave, like I didn’t do anything and I don’t think I’m the one to blame for what happened.

Sziasztok!

Sosem volt nagy baráti társaságom, de máig van egynéhány gyerekkori és sulis barátnőm, akikkel jóban vagyunk, mégis nagyon magányosnak érzem magam, mert szinte sosem tudok velük találkozni. 26-27-28 évesek vagyunk, de mind szinglik vagyunk, egyikünknek sincs se gyereke, se komoly karrierje stb., tehát azért még bőven nem abban az életszakaszban járunk, hogy ki se látunk a feladatok alól. Ennek ellenére szinte sosem tudunk találkozni, mert mindig van valami kifogás, hogy most ezért vagy éppen azért nem jó. Megértem, ha valakinek más programja van, ha valamihez nincs kedve, ha valamiért nagyon fáradt, ha valamit nem engedhet meg magának stb., de olyan nincs, hogy valakinek soha nem jó semmi és néha már tényleg nevetséges indokokat hoznak fel. Miközben folyton keresnek, irogatnak nekem, reelseket küldözgetnek stb., tehát nem érzem úgy, hogy ne akarnának velem barátkozni, illetve nem is volt köztünk semmilyen nézeteltérés vagy egyéb konfliktus. Én igényelném a rendszeres személyes találkozókat és a tartalmasabb közös programokat is, szóval rendszeresen be is dobom az ötleteimet, de éppen csak körbe nem röhögnek, hogy én ezt hogyan gondolom.... Másokkal (pl. családdal) viszont gyakrabban eljárnak mindenfele, bár tény, hogy azokat sem ők kezdeményezik és szoktak is panaszkodni miattuk. Nekem ez nagyon rosszul esik, mert nekem rajtuk kívül senkim sincs és kb. állandóan egyedül vagyok, szóval jól esne, ha számíthatnék rájuk. Persze, van csomó közösségi program és egyedül is el lehet menni ide-oda, szoktam is, de hiányoznak a barátaim, hiszen mégiscsak együtt nőttünk fel, csomó közös emlékünk van, értjük egymást, megvannak a saját kis poénjaink stb., míg egy újonnan megismert random emberrel akármennyire jót beszélgetünk, nem ilyen.

Sziasztok!

Nemrég költöztem Budapestre, ezért még nem vagyok ismerős a városban. Olyan helyeket keresnék, ahova estefelé beülhetnék lányként egy-egy pohár borra, üveg sörre stb., és elücsöröghetek egymagamban esetleg eszegetve, olvasgatva stb., szóval valami chillesebb helyre gondolok.

Mit javasolnátok?

Sziasztok! Melyik egyetemet ajánlanátok a tapasztalatotok alapján és miért?