u/Kobaljov

"Budapest gyönyörű enteriőrjei nem csupán belső terek, hanem a kor ízlésének, társadalmi viszonyainak és mindennapi életének lenyomatai. A díszített mennyezetek, a gondosan megválasztott anyagok és a részletgazdag berendezések mind arról mesélnek, hogyan gondolkodtak a térről egy másik korszakban. Sok enteriőr esetében ma már nem az eredeti formájukban gyönyörködhetünk. Vannak amik átalakultak, de sajnos vannak amik eltűntek és csak archív felvételeken maradtak fenn. De szerencsére ezen képeken keresztül is jól kirajzolódik az a vizuális világ, amely meghatározta Budapest belső arculatát."

Így talán a Petőfi híd állapota még jobban szem előtt lehet majd. A hely érdekessége, hogy még MOL-os idejében (felemelhető) "emeletes" parkolás volt az udvarában, pl. 2022 márciusában: https://maps.app.goo.gl/9yxuxqMGMbBmCJJ17

"[..]Sokszor beszélgetett Orbánnal, látta őt szűk körben, kormányülésen és a nép között is. Mesélne róla?

Csupán azért teszem, mert viselkedése és tettei a jövő vezetőire nézve is sok tanulsággal szolgálhatnak. Rossz természetének alapjellemzője, hogy neki soha, senki, semmiben nem mondhat ellent. Elképesztő jeleneteknek voltam tanúja. Annak idején, a magyar EU soros elnökség alatt a miniszterem, Fazekas állandóan külföldre járkált. Én korábban már eleget utazgattam, így abban maradtunk, hogy míg ő kint vitézkedik, én itthon tartom a frontot. Ez idő alatt gyakran jártam kormányülésekre is, ahol volt módom tanulmányozni a „felsőházi politikai etológiát”. A kedvencem Matolcsy volt, aki akkoriban még nem a Magyar Nemzeti Bankot rámolta ki, csupán nemzetgazdasági miniszter volt, na, ő nagyon értette az „etikettet”.

(Ez a bekezdés korábban nem látszott, javítva, OP) Íme egy kis színes. Hatalmas asztal, körbe a kormánytagok, hozzám képest a túloldalon középen Orbán, mellette a legfőbb miniszterei. Matolcsy nem közvetlenül a «főnök» mellett ült, hanem kicsit odébb, befért közéjük még egy-két nagyfiú. Amikor szót kapott, minden mondat végén előre hajolt, kinézett jobbra, Orbán felé, aztán aszerint folytatta, hogy mit olvasott le a miniszterelnök arcáról. Ha elégedettnek látta, vitte tovább a gondolatmenetet, ha nem, azonnal elindult az ellenkező irányba.

A miniszterek egyébként alapvetően csak akkor szólalhattak meg, ha Orbán érdeklődött, hogy hogy is van ez vagy az. Ennek ellenére eldöntöttem, bepróbálkozom a földügyekkel. Fazekasnak jeleztem, mire készülök, ám ő óva intett, meg ne próbáljam. De hát inthetett, nem azért vállaltam az államtitkárságot, hogy asszisztáljak a gazemberségekhez. Eljött a kormányülés napja, jelentkeztem, és elővezettem, hogy pont az ellenkezőjét csináljuk annak, amit ígértünk, a nagybirtokot támogatjuk a családi gazdaságok helyett. Síri csend. Megfagyott a levegő. Az volt a tekintetekben, hogy hogy merészeli ez a senkiházi Ángyán kérdezni, mi több egyenesen felelősségre vonni a tévedhetetlen „főnököt”. A miniszterelnök ridegen a földbe döngölt és lesöpörte a témát, majd a kormányülés után, a folyosón foghegyről odavetette: „máskor, ha valami gondod van, hívj föl.” De a felvetésemre azóta sem reagált érdemben. Ott vált számomra először, majd a vele való végleges, nyilvános szakítást elhozó kihelyezett frakcióülésen végérvényesen világossá, hogy a döntéseit csöppet se befolyásolják sem a korábbi ígéretei, sem a magyar föld, a parasztság, a vidék, a helyi közösségek vagy éppen az ország sorsa. Ezzel együtt, ha megnyerő akart lenni, bárkit levett a lábáról.[..]"

[..]"Mosolyogtam, amikor az aszály veszélyeit felismerve a minap Magyar Péter kiadta az utasítást, hogy a szakemberek sürgősen készítsenek vízgazdálkodási stratégiát. Jelzem, az is benne van a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program mellett a vidékfejlesztési stratégiában. Ezek a dokumentumok tán megtalálhatók még a minisztériumban, valamelyik fiók alján.[..]"