u/NoWitness6400

Szeretnék bizakodó lenni és várni az őszt, de az az igazság hogy nem megy. Nagyon félek hogy szeptember végén is trikóban fogok itt üldögélni a 30 fokban. Na jó, addigra lehet hogy csak 25.

This advice is completely useless in most cases where it is said, because in many cases, it does influence the person's life quite hard what others think.

For example, if your co-workers think you're horrible and gang up on you, you'll likely to get fired or have a harder time getting work done. If your doctor is judging you, they might be less helpful. If people in your university dislike you, all your subjects that involve group assignments will suffer. Etc.

You can say "fuck you all bitches I do what I want!!!" but that won't serve you in the long run. You need a handful of people to be neutral about you at the very least and telling people otherwise is not actually helpful.

I just played through all the bossfights in the sea of stars after a kind player made a post that this is a thing and wow, the difference is striking.

I strongly prefer "go all out and smash all your attack buttons" type of combat over "you got some attacking in your platforming" type of combat. Which is what the first few bossfights were. The Titan King battle was actually badass and felt serious as I was constantly fighting, not just hopping around and occasionally shooting an arrow. I guess for more silly bosses like the piecey dog owner guy it's fine, but I really hope they keep this style for the future big bads.

Don't get me wrong, I am not going to let strangers police what can and can't bring me joy, I just have some morbid curiosity about the subject.

By now I've seen pretty much every good thing in life be labelled childish, weird, a waste of time, etc. Honestly it feels like as an adult, society wants you to.... uhhh... enjoy alcohol, cook, do some sport, watch TV series (animation not allowed!!!!) and uhhh.... be into the stock market? And that's pretty much all the socially acceptable interests I've encountered in the wild.

Obviously I am talking about the average healthy middle-class teenager here who could absolutely afford to buy a book and teach themselves. I am hearing so many teachers rant about abysmal literacy skills in schools and I am shocked. I mean if you're 18, which is legally an adult in a bunch of countries mind you, how tf are you not ashamed that you cannot read properly???

At that point that's on you bruh, not your second grade teacher. "Parents need to motivate their kids" "teachers should do this and that" nah screw that, I would have been ashamed af if I couldn't write a single pharagraph at 13, like you couldn't have tortured that information out of me. When I was 13-14, me and my classmates were practicing like hell to get into a good high school and we were in shitty basic education in a tiny village, not some elite school. It was simply normal to have some drive at that age, not to be the next Einstein, just to achieve the absolute basic things in life.

I am so confused whenever I see a parent comment under a post and they're usually not nice to the OP either. More snarky and judgemental. But like even if they're nice, I don't get the incentive. If I see a sub called MenHelpingMen then even if the post somehow pops up on my feed, I don't reply to it like "as a woman..." because they're clearly not looking for my opinion! That's why they posted in the men only sub!

And like, I've seen this happen with posts that weren't viral either so they wouldn't even show up on the front page. Which means parents are just lurking here, ragebaiting themselves for no reason. Which is really weird.

Ha rámegyek az igénylési felületre és kiválasztom a képzést, még mindig azt írja hogy állami ösztöndíjas. Pedig megkaptam a hivatalos levelet az átsorolásról és beadtam a kérvényt a szerződéskötésre, amit el is fogadtak. Azt hittem hogy a kérvény elfogadása után kell idő az adminisztrációra, de a helyzet azóta is változatlan. Egyáltalán meddig tudok még diákhitelt igényelni az őszi félévre?

Egyelőre annyit tudok tenni hogy írok a tanulmányi osztálynak, de örülnék ha valaki írna valami bíztatót mert kicsit aggaszt most ez a helyzet.

This has always confused me so much. I mean I don't think sex is the work of the devil or anything, don't get me wrong. It's just a very personal, private topic to me. Even with my closest friends I share everything with, the most "sex talk" we have is "OMG we might do it with my crush today, so excited!!" and not go into detail.

But apparently, most people aren't like this. I've experienced sex jokes and general graphic sex talk from my biological family, a hairdresser I've never met before, a professor, etc. And usually I am the only one who is uncomfortable with it. For example I had my own grandma ask me during a family gathering if I had sex yet, or at least foreplay, when I was still a teenager and not a single soul had any problem with it other than me. I am also viewed as a prude for it.

Évek óta ebben vagyok annak ellenére hogy semmi kontakt nincs köztünk, kezdem elengedni az egészet. Mint ahogy sokaknak, nekem is az volt a feltételezésem hogy biztos nagyon rápörgök, el kell engedni, nem kell rá gondolni, a körülöttem lévőkkel kell foglalkozni és akkor majd jönni fog az a bizonyos szikra.

Hát nem jött. Pedig egyetemen elég sok olyan embert ismertem meg akiktől leesett az állam, akkora tudásuk van és látszik rajtuk hogy nagyon érdekli őket a szak + mellette nagyon jól néznek ki, jófejek, viccesek, tényleg olvadoznom kellene. De egyszerűen nem megy, mintha képtelen lennék romantikus érzelmekre. Barátilag nagyon tudok szeretni, de ennyi. Szexuális vágyat sem igazán érzek senki iránt, megpróbáltam de igazából csak untam, hiányzott az a tűz.

Próbáltam már logikus magyarázatokkal meggyőzni magam, mint hogy már úgyis csak egy ideálba ragaszkodok, de semmi nem segít. Annyit tudok elérni hogy nem gondolok rá, de ez nem támasztja fel bennem a "tüzet" senki iránt.

While there are a lot of posts here about loneliness, it usually turns out that even those people have at least one reliable support person. Whether that's a family member, a friend or a romantic partner. I feel like those who really have absolutely no one, live alone and rely completely on themselves are either rare, or they're not very active in ND spaces.

Some photos people post look so crisp and clean like they're official 4K promotional material. I've spent an eternity in photo mode by now but my pictures never got close to that, not even on max graphics.

I just tried a dead dove bot I used to love but haven't roleplayed with in a while and I am SHOCKED. What is this??? I am using deepseek like I did back then too and it's SHIT.

Quote from the message: "But yeah. Sure. I'm just a monster who likes violence and power. That's all I am." The bitterness in his voice was sharp enough to cut.

THAT'S AN INTEGRAL PART OF HIS CHARACTER FFS. His personality literally says "Clinical sadist with sociopathic tendencies." and his backstory describes him being violent for fun since childhood. I tried to reroll of course but the answers aren't getting better. WTF??? This was my favorite little psycho to roleplay with when I wanted some typical mafia shit and now he has been replaced by a misunderstood softie.

Let me just pull out my stew from this box that may or may not also have some water on it from the fridge/freezer and put it in the microwave to make it resemble something edible again... No thanks. Once the meal goes in the fridge or freezer, it becomes gross to me. Not to mention the taste changes some food goes through in there, especially meat. I push through it because I obviously don't want to be wasteful, but when I can, I try to cook one serving only. People love saying some food becomes more delicious over time, but I've never experienced that.

Igazából csak kíváncsiságból kérdezem, mert én pont az ellenkezője vagyok, de gyakran találkozom ilyen emberekkel, ezért szeretném megérteni ezt pszichológiai szempontból.

Arra az embertípusra gondolok aki nem szereti a beceneveket, neki se mondja hogy drágám meg szerelmem, ne is puszilgassák meg ölelgessék, lehetőleg alvás előtt határolódjon el a másik az ágy tulsó felére és hagyja békén, szex közben sem kell az összebújás meg arc simogatás meg hasonló érzelmes dolgok, esetleg még enyhe BDSM befigyelhet, aktus után sincs összebújás, max egy beszélgetés ami szintén nem romantikus. Gyakran társul mindehhez még a beszológatós, csipkelődős humor is. És ez így nekik teljesen jó, látszólag nincs is igényük másra, sőt kifejezetten teher nekik ha valaki "tapad" meg "nyálas".

A lakóhelyemen és környékén tegnap hatalmas tűz volt több gócponton, de az erről szóló kommunikáció kezdetben erősen akadozott. Délután még el is indultam két utcával odébb hogy segítek, akkor még nem lehetett tudni mekkora lesz a baj. Mire oda értem ott már eloltották a tüzet és a falu csoportjában azt írták hogy még egy helyen ég a tűz ami tőlem gyalog bő 30-40 percre lett volna, így sejtettem hogy feleslegesen indulnék el, mivel írták többen is hogy már úton vannak oda. Ezután lefeküdtem aludni, mivel reggel 4 óta fent voltam és már nagyon fáradt voltam. Azt hittem hogy akkor ez ennyi.

Éjjel keltett fel édesanyám csurom kormosan, mondta hogy egész eddig oltották a tüzet az önkéntesekkel és tűzoltókkal együtt, most küldték haza őket a tűzoltók, hatalmas a pusztítás főleg a természetben de hála istennek senki nem sérült meg. Azóta baromi rosszul érzem magam, mintha valami elbaszott FOMO-ban lennék (nem ez a legjobb szó rá, de ehhez tudnám hasonlítani). Alapból is nagyon fontos nekem a környezetvédelem, a mindennapi életben is minden kapcsolódó "szabályt" igyekszek betartani, illetve természetesen szerettem volna segíteni az embereknek is. Erre átaludtam az egészet mint aki leszar mindent. Úgy érzem nincs is jogom azt mondani hogy számít nekem ez az egész, mert szükség esetén nem voltam ott.

For some reason, I assumed weight loss has to be this huge thing, including sports, at the very least walking. If you search up weight loss online you'll likely see these super healthy high effort meals & gym sessions.

I know that's actually the ideal, but thus far I've had the most luck maintaining what I call a low effort weight loss (I'm 8 lbs down). I measure everything, but my daily limit is very forgiving (1500 kcal max, if I finish lower then great). If I want to eat something then I make it work, yesterday I had a salad for lunch so I could have lasagna for dinner. I try to prioritize food that actually fills me instead of going as low as possible, if I am at 1300 kcal in the evening but I am very hungry, then I'd rather eat a 120 kcal sandwich than suffer. I don't exercise either, don't track my macros, etc. Just counting.

It almost feels like I am cheating somehow, but at the same time it's clearly working based on my measurements too and I feel like this is something I can easily keep up for months. I guess the saying "it's better to do it imperfectly than not do it at all" is proven to be true once again.