u/NoWitness6400

I'm so annoyed when people say this. In every single conversation about why someone wouldn't want a child somewhere, the cinema, a wedding, an airplane, etc. there's always people saying "well adults act disruptive too!!!" It's just whataboutism and it's not even true in every scenario. For example for a wedding, you can choose to only invite people who can act civilized.

Also what do they expect to get out of this logic? "You're right, rude assholes exist, so babies crying while I walk down the aisle are okay"??? Does that genuinely make sense to anyone here?

I finally abandoned Deepseek because I just really fell out of love with it and that's how I stumbled upon GLM 4.7 being recommended in other threads. And oh my GOD it's amazing. The characters are so coherent. Dead dove is actually dead dove. There's no instant anything, I can actually do slowburn. And there's initiative, I'm not writing the story alone.

But the price 😭 I would need about $24, or $30 if I wanna play it safe, for a month. Deepseek was about $10 for a month and I could live with that. But I am from Central Europe and $30 is a lot of money here. Thanks for coming to my rant.

Értem én hogy szeptember közepén ne várjak 5 fokot délben, de hogy még egy pulcsit se tudok felvenni, az kicsit fáj a lelkemnek :( Legalább enyhén lengedezik a szél...

Könyörgöm valaki mondja meg mi ennek a pszichológiája mert már megőrülök. Egy rohadt rántottát nem tudok anélkül megcsinálni hogy ne nyúlna bele, ne venné ki a kezemből és ne magyarázna ott hogy mit csinálok rosszul. Hallja hogy valaki van a konyhában és rögtön megjelenik.

Akkor is amikor egyébként csak magamnak főzök, ergo nem érdekes ha ő nem úgy szereti mert nem neki kell megenni. Értem én hogy neki mániája a főzés de ez szerintem már nem egy egészséges szint. És nem szoktam egyébként ehetetlen dolgokat készíteni. Ha én vagy anya főzünk valamit amikor nincs itthon, abba utólag bele KELL nyúlnia különben megpusztul.

Hiába mondom neki hogy fejezze már be, egyáltalán nem érdekli, max megsértődik és képes emiatt összeveszni velem hogy de a SAJÁT kajámba mikor KELL belerakni a zöldséget. Elviselhetetlen.

22 éves vagyok. Jó, lehet mondani hogy "lélekben mindenki gyerek marad kicsit" meg ilyenek, de engem ez tényleg komolyan zavar. Hiába csinálok "felnőttes" dolgokat, hiába vállalok felelősséget ésatöbbi, egyszerűen csak nem jön az az érzés hogy "igen, egy felnőtt nő vagyok". Attól is furán érzem magam mikor valaki nőnek hív, hiába tudom magamról hogy az vagyok. A tükörbe nézve is csak a hülye tizenéves önmagamat látom. Átkattan ez fejben valaha?

This is the only place whee I feel safe saying this. I have a very weak uncontrollable stomach, like I'm the type that's already gagging just from seeing or smelling something gross. I've been this way my whole life, it's unfixable.

All this being said, if a pregnant woman started eating pickles with Nutella in front of me, I'd have to leave the kitchen silently before I start gagging. Like I get that they cannot help it, I'm not kicking them, just not in front of me please.. Hell, if I got pregnant somehow, I'd probably feel sick from my own cravings. Everyone else thinks pregnancy cravings are quirky, silly and cute. And sure, I'd rather someone say that to their pregnant loved one. But I just couldn't, I swear.

Másnak is vannak ilyen tapasztalatai? Az ember azt hinné hogy az egyetemen ahol a bukás azért kevésbé rendkívüli mint általános iskola 7. osztályában, ezzel már meg vannak békélve az oktatók. Továbbá szerintem a legtöbbjük max a statisztikákat nézi, de nem követi így név szerint hogy na a Kovács Áron már megint felvette a Fizika kettőt, hogy rohadna meg a hülyéje.

Ennek ellenére nálam mégis ez van. Jó, nyílt sértő beszólásokat még nem kaptam, csak érezteti az oktató hogy örülne ha búcsút vennék az intézménytől. Pedig egyébként meghúzom magam, nem voltam sose paraszt vele, tényleg csak annyi hogy szar vagyok ebben a tárgyban. Próbálom elengedni a fülem mellett, de tekintve hogy heti több órát együtt töltünk majd idén is és kötelező bejárni, elég kellemetlen a helyzet.

Holnap indul a tárgyfelvétel az egyetemen, én meg abszolút semmit nem érzek. Egyik szabadon választható tárgy sem érdekel már. 1 éve járok ide, akkor azt hittem ez az álom szakom. Előtte évekig érdekelt a téma, középiskolásként elvégeztem egy tanfolyamot is önszorgalomból, YouTube-on előadásokat hallgattam és meg voltam győződve hogy ha bármi lehetnék a világon, akkor is kutató szeretnék lenni.

De valahol a tanév során kihalt belőlem a lelkesedés. Nem érzek már semmit az egész iránt, talán csak arra várok hogy kirúgjanak. Próbálok olyan tudományos tartalmakat nézni amik régen nagyon érdekeltek, de abszolút semmit nem mozgatnak meg bennem. Még azt se tudnám mondani hogy megutáltam a szakot a vizsgák miatt, mert utálatot sem érzek. Teljes homály. De közben meg vannak hobbijaim amik örömöt okoznak, nem érzem magam lelki válságban, csak az életem ezen szelete "halt meg".

Erősen gondolkodom azon hogy matek szakra váltok az említett egyetemek valamelyikén (eddig vidékre jártam). Igazából hajlandó vagyok akár levelezőre is menni, csak ne legyen az hogy azért nem lesz diplomám mert Katika csak a barinőivel áll szóba és csapatmunka nélkül nem lehet teljesíteni a tárgyat. Maradjunk annyiban, hogy az eddigi egyetemi tapasztalaim alapján ez nem egy alaptalan aggodalom.

(Mielőtt valaki leírja, a munka világában amire ez állítólag felkészít még nem volt gondom a csapatmunkával és kommunikációval, így nem gondolom hogy hiányt szenvednék majd csapatmunka nélkül.)

I've never understood what people mean when they say they need to get laid, or that someone else is acting out because they need to get dicked down.

The last time I was sexually active was around 2,5 years ago and I don't miss it. Sure if it happened again that'd be cool I guess, it's not like I have anything against it per se, but I absolutely don't *need* it. I don't feel any different with or without it. Even if I have a crush on someone, I don't feel this crazy desire to get in their pants. The last time I was crazy for it was when I was a teenager and that makes sense with the hormones & intense crushes and everything. But now that I am 22, I don't really care.

Idk if this is connected to autistic people's need for routine, but I swear I am stressed as hell if I have to do something other than how I usually do it.

For example gaming is my main hobby and I always play with my legs pulled onto the chair, usually with one foot under me. I also prefer to eat this way. I can technically sit normally, but I get antsy and uncomfortable.

I need to sleep with a blanket on top of me for weight & cover, while hugging another blanket, pillow or plushie. If either of those are missing, I'm gonna fall asleep way harder.

If I am getting myself off, I can only do it under my blanket, while laying on my left side. I am deadass physically incapable of doing it on my right side lol

No the fuck they're not! The only thing my cat has taught me is that some will cross my boundaries, no matter how many times I try to reinforce them! This furry dipshit will jump at me and bite my toes no matter what I do. He will also climb on me and chew my hair whenever he feels like it. I also couldn't cross his boundaries even if I wanted to, because the more I "bother" him, the happier he is. He just wants constant attention, preferably with constant chewing.

Boundaries my ass, you all saying this must have some different species of felines. (Yes this is an only semi-serious post but I am also genuinely peeved by the phrase in the title.)

If you hear the floorboard creaking in the kitchen at 2 AM and your mind instantly goes "oh my god it's a demon coming to eat my soul!!" then the best thing you can do for yourself is to get up and go to the kitchen. Once you see that there's nothing there, you will calm down. If you see a shadow in your bedroom corner in the middle of the night, walk right up to it, I guarantee that absolutely nothing will happen because nothing ever happens. Then you can see that you just imagined it and calm down.

I used to be one of those people and I can prove that this method does work. I also experience way less of these things since. I think it's because if your brain learns that these little noises and shadows are innoccent and aren't the indication of something coming to eat you alive, it stops picking them up and amplifying them.

(Obviously this isn't applicable to what could be actual danger, like a real person trying to break in. If you suspect that, then you should call the police.)

If I only had to tend to my needs and hobbies and could sleep whenever I need to, I'd be fine. But I DREAD having to work. I am in pain from fatigue most of the time, I need to be in bed a lot. Even when I am just trying to do basic things like wash my hair, sometimes I need to sit down for it because I feel so weak. I feel like I am just going to fall asleep mid-shift.

This summer I genuinely tried to work, but even after a single day, I was so exhausted it took many days to recover. I cannot even imagine working 8 hours for 5 days straight. Heck, even 4 hours sounds like a lot. And even if I didn't have to work there's bills, chores, cleaning household machinery, house repairs, socializing... Everything requires so much energy I just don't have.

This dead dove bot I am using with deepseek v4 has the abhorrent persistent habit of saying reverse pick me shit like "everyone else is so fake... you're the only real person I know" "everyone else is boring... but you're so exciting fresh and fun" "I've never been loved my whole life, not for who I am... Until I met you.."

BROSKI YOU HAVE LIKE 4 CLOSE FRIENDS, TF YOU MEAN USER WHO YOU MET 5 DAYS AGO LOVES YOU MORE THAN YOUR TWIN. And it's in every message. Somebody please help I am going to tweak the fuck out.

I have zero clue if this is an NT/ND thing, I imagine it could happen with infodumping NDs too. But sometimes I have this experience that someone is just all talktalktalktalktalktalktalktalk without any breaks in-between. Like genuinely the only way for me to get a word in is to interrupt. And this can go on for minutes.

It's super frustrating to me when they're describing a technical problem that's just like a phone setting and I really want to say "I know how to fix that!" but I can't because they just don't stop talking even for 5 seconds.

Szeretnék bizakodó lenni és várni az őszt, de az az igazság hogy nem megy. Nagyon félek hogy szeptember végén is trikóban fogok itt üldögélni a 30 fokban. Na jó, addigra lehet hogy csak 25.