u/what_freaking_ever

Logikusan tudom hogy hülye vagyok, mert egy mérnöki diploma pár hónap alatt visszahozza a rá költött pénzt. De eddig is kínlódtam vele, nem véletlenül kerülök át önköltségesre. Most meg dolgozhatok látástól vakulásig hogy 2 hónap alatt összeszedjem a tandíjat, mert diákhitelt nem vagyok hajlandó felvenni. Valószínűleg a tandíjon felül egy vasam se fog maradni a pénzből amit megkeresek, annyira egyik diákmeló se fizet jól a környéken.

Egyszerűen már nincs kedvem az egészhez, nincs kedvem megint tanulni ugyanazokra a vizsgákra se (szeptember első hetében elvileg újra meg lehet próbálni és akkor még fel tudom venni a ráépülő tárgyakat.) Közben tudom hogy erőt kéne vennem magamon mert hosszútávon ezzel járok jobban, de baromi nehéz. Belegondolok hogy szórom a pénzt egy képzésbe amit lehet el se tudok végezni és az életkedvem is elmegy.

The death of my baby was so sudden and traumatic for me that I don't think I could ever stomach another pet again. It also deterred me from any career involving animals, because I can't stomach their death. My parents have 3 other cats and a dog, for now I'll do my best to take care of them, then after I move out, I am done.

I'm sick of people giving me flippant comments like "you just gotta live with it" "that's just life" "I thought that too until I got my new baby", or even the profound sounding quotes about how "it's better to have loved and lost, than never to have loved at all". Not when that loss freaking gutted me and left me a hollow shell of myself. I'm pretty sure I will never be the same cheerful person again. We used to have the same silly personality, he really felt like my fluffy soulmate. Now that part of me is dead too. So thanks but I never want to live through this again.

Kezd nagyon elegem lenni hogy az év 12 hónapjából 4 konkrétan élvezhetetlen számomra, mert fizikai tüneteket produkál nálam a hőség. Minden fáj, minden viszket, migrénem van, nincs étvágyam, túl sokat alszok, egyáltalán nem alszok, ésatöbbi. Én értem hogy "nyáron meleg van!!!!444!!!!" de így nem lehet élni és évről évre csak egyre jobban kitolódik az a 4 hónap.

Komolyan gondolkozok rajta hogy főleg emiatt külföldre vándoroljak, valami olyan helyre ami az év legtöbb napján jó hideg, mert a hideget szeretem és bírom is. Valami esős helyen is szívesen laknék de ott szintén meleg van nyáron.

Genuine question because honestly I have no idea. I prefer to stay mostly in bed and if I push myself I'm gonna end up achy all over. The only thing I could imagine is doing the deed in a way where I can just lay in bed for it. But the passionate making out??? Being pushed against the wall?? The extra poses?? Giving head for 15-20 minutes straight?

And don't even get me started on the mental fatigue of masking during sex. Needing to display enthusiasm and talk because feedback is important. Making sure my autistic monotone tone & bland face isn't slipping in. Ugh. I genuinely don't get how people have the energy for this, let alone so often. I need the most vanilla of vanilla men who only likes missionary + cuddles and won't ask me to perform acrobatics, apparently lol

I hate when people say this whenever someone else expresses completely valid problems with their relatives. It's like you're not allowed to find anything annoying ever, because someone's grandma crossed the rainbow bridge. Ffs. Imagine if people did this with dating. "My husband yelled at me for not washing his undies." "I wish my husband was still around to yell at me, I miss him so much!" That'd sound weird, right? But apparently if it's your relative, it's normal and you should feel compassion.

It's also just giving main character syndrome. What someone finds annoying has nothing to do with *your* relatives, ffs.

People swear they trash obese people, very often outright bullying them and making them feel like shit, because they care about their health. Because "obesity is unhealthy and dangerous, they must know that!! We cannot normalize this!! We must keep making people feel like shit!"

These people are just bullies for fun or they can't handle seeing someone they're not attracted to, so they come up with this health bullshit. If I told them I cannot afford to go to the doctor and my UTI may or may not develop further, suddenly it's "idfc about a stranger's health issues, solve it yourself". Very few of those people would actually assist someone who is in a health related crisis and show genuine care. BUT when they're fat, they suddenly care sooooo much? Yeah, not buying it. Just say "they make my dick shrivel up and I hate that", that's honest at least.

"I don't really care about doing my nails, it's just something I have no interest in."

"What the hell do you have against people who do their nails??? Why do you think it is bad for anyone to do their nails??? I'll have you know I ADORE doing them, they bring me lots of joy. You're a CRUEL, BITTER person."

Happens online alllllll the fucking time and sometimes even irl. This isn't even the love muffins/hate waffles example, this is an "I don't like muffins" "So you think everyone who loves muffins is inferior, huh??? YOU SCUM" example.

Weight loss motivation? Imagine everyone you've ever had a crush on treating the thought of being with you as something abhorrent, uncomfortable and disgusting. Or your crush vomiting from seeing you naked. Oh wait, I don't have to imagine!

I am so over living like this. All I hear is how women have to scrape men off them 24/7. Meanwhile I could be used for healing food poisoning because you bet someone will start gagging as soon as they see me. I only feel comfortable in very baggy, modest clothes because I am convinced people really think I am disgusting to look at. I don't even bother with my looks anymore because I know it doesn't make any fucking difference when you're fat.

edit: lol no idea why I got top 1% poster, I posted here like 2 times

(A kérdést nem kell szó szerint érteni, nem arra akarok kilyukadni hogy tényleg elátkozott valaki, csak így szemléletesebb volt a megfogalmazás.)

Konkrétan egyik hatalmas szarság hullik a nyakamba a másik után és nem is olyan jellegű problémák hogy "leöntöttem kávéval a kedvenc pólómat" hanem sokkal súlyosabbak. És az a baj hogy ahogy éppen összeszedném magam egy kicsit és látnám a fényt az alagút végén, megint beüt a krach. Már gyomorideggel kelek minden nap, hogy na ma vajon mi fog elbaszódni.

I am so scared of the assessment because -obviously- what they're looking for is the authentic autistic reaction to every question. But I run so deeply on autopilot, the mask is basically melted into my face at this point (because I literally needed it to survive).

So when someone asks me a question like "tell me a bit about yourself" I automatically say what I know is expected on a job interview too. Basically I automatically do and say what I know is expected and ignore everything else. Sure, younger me, who hadn't had the social script engraved into her might have asked clarifying questions. But current me would just give the most generic reply and purposefully not saying what I'd normally say would feel like it beats the purpose. Idk. Anyone here got diagnosed despite masking pretty much 24/7?

Here are all these suffering, hopeless people extremely down on their luck, mourning and scared and guess what, you can fix ALL of it! (Well... most of it.)

This was my first time seeing the Bex and Danis reunion scene and it was just so sweet, man. It's just so good. I really wish they included a way to heal the poor guy in the House of Healing too, maybe if the party has a cleric, then escort him back to last light inn. I freed him with knock but he ran off pretty much into his (un)death. This entire act is basically Jinx in Arcane entering Stillwater like "Here I am, your big, fat hero!" and I am so here for it.

Also I am sure when I inevitably do the evil stuff for the achievement, I am going to cry and puke and delete the save and put down the game for a week in that order, but that's all in the distant future!

Szerintem ezek az emberek egy másik alfajba tartoznak, mert az ő szerveztük fixen nem úgy van összerakva mint az enyém. Őket egyáltalán nem érdekeli a hőség, 42 fokban az aszfalton a tűző napon csapatják Zara Larssonra, vagy valami külföldi városban sétálgatnak órákig (szintén aszfalt + tűző nap) és semmi bajuk nincs! (Kivéve ha napszúrást kapnak nyilván.) Hát én ezt nem hiszem el, hogy ember erre hogyan képes!

Én egy órát kint vagyok folyamatosan és gusztustalanul szarrá izzadom magam meg úgy érzem magam mint akit mindjárt elhagy az ereje és beborul az árokba. És akkor azokról még ne is beszéljünk akik ilyenkor kinti fizikai munkát végeznek, hát én minden túlzás nélkül meghalnék.

Komolyan mondom akármilyen problémával megyek csak a hebegés-habogás megy, segíteni egyik se tud. A visszatérő fülgyulladásommal 13!!!!! alkalommal mentem orvoshoz, 4 különböző helyen jártam mielőtt feladtam és addig szenvedtem amíg magától el nem múlt végleg.

Elmegyek az orvoshoz hogy nagyon fáj ahogy pisilek, megcsinálják a tesztet, negatív, természetesen se gyógyszer se fájdalomcsillapító se semmi, nekik fogalmuk sincs. Elmegyek szemészetre hogy ugyan 22 évesen miért romlik a látásom rohamosan az egyik szememben, letesztelik, hát ez tényleg romlik, majd vakarják a fejüket mint Dóra a mesében hogy "háááát ki tudja ez vajon mitől lehet?" Hát baszdmeg nem neked kellene tudni, nem azért vagy szakember???? Mit csináltál akkor az orvosin, hadd kérdezzem már meg?

Fájdalomcsillapítót persze egyik se ad semmire, csak küldözgetnek jobbra-balra, majd mindenki széttárja a kezét hogy "hááááát ő nem tudja". Hozzáteszem magánban és államiban is ugyanez a tapasztalatom. Most terveztem elmenni urulógushoz magánban mert ugye a fájdalom nem múlt el magától hát ki gondolta volna, de már előre úgy érzem hogy ennyi erőből a kukába is dobhatnám azt a 40 ezer forintot.

Fellow people who NEED noise-cancelling headphones to function and live in a hot climate, how are you coping? My country is having a HORRIBLE heatwave, I have no AC and it's so hot that I just get unbearably sweaty and itchy under my headphones.

Lehet hogy tényleg felforrt az agyvizem, ez már annak a tünete lehet. Megittam egy csomó vizet hátha az hiányzik, de semmi, szóval marad a fájdalomcsillapító. Más is küzd ezzel? Istenem de hiányoznak azok a téli napok 🫠

And I am sure many Nikkis feel the same way. Ikd how this could be done better, but I really don't have the energy to sit there and go through all the entries and then decide which one is my fave that I should vote for. Honestly, I can't even pick a favorite, there are so many beautiful entries. Atp I just submit a random photo, then like & vote for the entires sitting at zero likes to get my gems.

Van egy barátnőm aki drasztikus mértékben az és hiába szeretem nagyon, az őrületbe kerget ezzel. Nálam alapvető elvárás hogy ha beszélgetek valakivel és/vagy közös programon vagyunk, akkor azt mindkét fél élvezze. Max semleges lehet, de ha rosszul érzi magát akkor inkább el se jöjjön mert semmi értelme, mindenkinek csak szívás lesz.

A gond csak az, hogy hiába kommunikálom le ezt húszmillióféleléppen, hiába beszélek vele erről higgadtan és kedvesen, hiába mondom neki hogy soha nem fogom leharapni a fejét ha valamire nemet mond... egyszerűen nem megy neki. Inkább mondja mindenre hogy persze szuper csináljuk, majd utána látom rajta hogy kényelmetlenül érzi magát. Olyanokra gondolok itt hogy pl. megkérdezem hogy beszéljünk-e egy témáról, mondja hogy persze tök jó őt is érdekli, majd a válaszaiból leszűröm hogy igazából sokkal szívesebben beszélne másról.

Azon kívül hogy baromi fárasztó eltalálni hogy mi az a téma és program amivel tényleg jól érzi magát és jó emlék lesz, nem csak nyomasztjuk egymást, elég fárasztó hogy sose tudom mikor érzi TÉNYLEG jól magát. Volt amikor észre se vettem, csak hónapokkal később nyögte ki üzenetben hogy amúgy xy program neki nem tetszett. Tényleg nem tudom mit csináljak már. Beismerte egyébként hogy tudja hogy ezzel csak magát szivatja, de nem akar terápiára menni merthogy most lakásra gyűjt. Amit én megértek, de...áhhh. Adjatok valami épkézláb tanácsot könyörgöm mert már megőrülök.

Obviously TMI and NSFW content warnings, idk where else I could ask this. I feel like I have sensory issues with penetration, because it isn't even painful per se, just uncomfortable and weird. Butt stuff feels 50% weird like pooping and 50% good and I just cannot ignore the weird part, so I instantly want anything out of there. Coochie feels like nothing even with a vibrator and needs hours to loosen up, while I am all sticky and uncomfortable. And honestly, I just dislike the feeling of having something inside in general. Like it's so weird, get it out! Maybe if I tried a soft toy that wasn't stretching me with full power it wouldn't feel so weird, I dunno.

I hate it tho because it will make dating soooo much harder, even ace people often have a libido and want to have sex. I guess dating a guy is off the table for me unless I meet an extremely rare sex repulsed one. And it makes me feel so isolated from other women who often joke about sex and dicks and whatevs. It even comes up in gaming spaces when simping for men. And I just sit there like "must be nice to enjoy it I guess". I feel like I won the jackpot on the sensory sensitivity lottery, lucky me...

Assuming your goal from day one is to raise a kind, happy, trauma free, well-adjusted, moral, sociable adult, you're gonna have your hands full for the next 18 years minimum, but maybe early twenties is more realistic if we count needing help to get started in adult life.

Babies can die in so many ridiculous ways, it's actually insane. I only learned recently that you cannot put a blanket in the crib because they might pull it over their face and suffocate. They can also just choke on milk. Really wild. Also toddlers falling down the stairs, drinking bleach, running in front of cars, falling on concrete.... etc. Keeping those goblins intact is some SERIOUS WORK (and luck!).

And don't even get me started on the significantly more complex things down the line like handling bullying, teaching healthy eating without being overly restrictive, teaching discipline without causing trauma, handling internet access, etc etc. So. Much. Work. It makes me feel the same way as cave diving: I am SO excited to never do it!