Ha valaki neked vonzó, de a személyisége kimerítő, akkor “marad” a személyt beszélgetőpartnernek?
Egy baráti beszélgetésből kanyarodott ez ki.
Nemektől független, ha van valaki, akit (direkt így kifejezve) “basznál”, de az ember stílusa és megnyilvánulása hosszú távon neked kimerítő, akkor megtartod a személyt egy beszélgetőpartnernek? (És nem zárod le a dolgot, ergo se veled-se nélküled progi fut)